A Hunyad megyei magyarság közel fele a Zsil völgyében lakik. Sajnos az ottani állami iskolák végveszélyben vannak. Petrozsényben, ahol 1997-ben még érettségiző magyar osztály volt, mára már csak egyetlen tanító maradt, aki az összevont I-IV osztály 14 gyerekét oktatja. Nagyon fontos lenne abban a térségben létrehozni felekezeti óvodákat, I-IV osztályos iskolákat és Petrozsényben egy komoly bentlakással megerősített I-VIII. osztályos iskolát.

Kedves Testvérek!

Isten kegyelméből felszenteltük a petrozsényi gyermekvédelmi központunkat. (2005. szeptember 19.-én.)

Ács Éva, az intézet igazgatónője, kérte, hogy a házat Jézus Szíve, Cor Jesu tiszteletére szenteljük. Örömmel engedtem a kérésnek, mert valóban úgy érzem, hogy találóbb példaképet nem tudtunk volna kapni e ház, s a benne lakó felnőttek, és gyermekek számára.

Jézus szívét nagypénteken átdöfték, Jézus szíve meghalt, megszűnt dobogni értünk, eltemették, nehéz kőlappal elfedték. De a szeretetet, az életet, a reményt nem lehet elpusztítani, el lehet temetni, de megölni nem lehet.

Húsvét vasárnapján Jézus feltámadt, szíve újra elkezdett élni, verni, szeretni. Ez a sebzetten is, átdöfötten is élő, szerető, az emberekben bízó szív a mi példaképünk, ez a mi zászlónk.

A petrozsényi házat a ferences nővérek építették 111 évvel ezelőtt Isten dicsöségére, a Zsil-völgyi magyar gyermekek, fiatalok oktatása, nevelése céljából. Az épületben kápolna is állt, hirdette az Egyház, s e vidéken élő emberek szeretetét a gyermekek iránt. Sajnos 1948-ban ezt az iskolát is államosították, s azokban a termekben melyeket az Isten iránti szeretetből építettek, Istent gyalázó, ateista órákat tartottak a gyermekek, fiataloknak, a kápolnában profán, hitetlen bulikat rendeztek. Az épület nem csak erkölcsileg, hanem fizikai mivoltában is tönkrement. Az ateista kommunizmus egyetlen szeget nem vert az épületbe, csak lelakta, kiélte, tönkretette, megölte azt. Mikor lakhatatlanná vált, ablakait, ajtóit betörve, magára hagyta az.

Jézus Szíve húsvét hajnalán feltámadt, újra él. Nem kér számon, nem vádol, nem liheg bosszú után, hanem ott folytatja, hol abbahagyta, szeret, szolgál jóságosan. Ez a halott épület is feltámadt, újra él. 118 gyermek imádkozik, tanul, él, kacag és játszik a falai között ez év szeptember 12. óta. 53 óvodás csöppség van a két óvodai csoportban. Élő bizonyossága annak, hogy a petrozsényi magyar közösségnek nem csak múltja, hanem jelene, jövője is van. 18 kisgyermek van az első osztályban, abban a városban, melyben tavaly összesen 12 gyermek tanulhatott az anyanyelvén. Isten kegyelméből az emberi összefogás megtízszerezte a magyar nyelven tanuló gyermekek létszámát, egyetlen nyár alatt. S most, hogy már van egy meleg fészek, "kotlómama" szerető szívű nevelőkkel, hiszem, hogy oda is, akárcsak a dévai, szászvárosi, szovátai házainkba nap mint nap fognak hozni új gyermekeket, hogy Isten nevében befogadjuk, szeressük, neveljük őket.

Örömömet örömmel osztom meg minden jóakaratú testvéremmel, azzal a szent céllal, hogy erősítsem a szíveinkben a pislákoló reményt, hitet  a holnapban, a szeretet a kicsinyek, az elesettek iránt. 

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.

Déva, 2005. szeptember 19.