MESE ÉS DALOS NAP PETROZSÉNYBEN, ...HOGY A MESE MINDENHOVA ELJUSSON

"Azért tekergünk a világban, hogy a legelrejtettebb zugokba is mesét tudjunk varázsolni". A Tekergő Meseösvény Egyesület jóvoltából televarázsoltuk mesékkel és dalokkal csodás Petrozsényt. A nap első részében a magyar tagozatú iskolában és a Jézus Szíve Gyermekvédelmi Központban szórtuk szét meséinket és dalainkat, majd este a magyar közösségünk felnőtt tagjai halhatták a magyar kultúra kincseit.

Manók az óvodábanLupényi vendégeinkkelBuzgó jelentkezés mesehősnekMesél a jóság tündére

Az  Tekergő Meseösvény Egyesületet 2017-ben álmodta meg Hajós Erika, azzal a céllal, hogy a népmeséket valahogy az emberekhez vissza lehessen juttatni. Mivel egy rohanó világban élünk és teljes mértékben körülvesznek minket mindenféle kütyük, bizonnyal megfelejtkezünk azokról a kincsekről, amiket az őseink ránk hagytak. Nagyon nehéz lépést tartani a gyorsan fejlődő környezetünkkel, nehéz megtanítani gyerekeinknek a helyes utat, és legfőképp nagyon nehéz megőrizni hagyományainkat. Ma sajnos nagyon kevés szülő mesél még otthon gyerekeinek, és a pedagógusok nem nagyon tudják az iskolában pótolni ezt a hiányt. Az egyesület hozzá szeretne segíteni, hogy közelebb hozza úgy a gyermekeket, mint a felnőtteket a népmesék világához. Legfőbb céljuk körbetekeregni a világot és teleszórni mesével és dallal minden gyerek és felnőtt lelkét. 

Az egyesület egyik fő erőssége, hogy nagyon sok önkéntessel együttműködik, akik különböző régiókból származnak, így nem csak a tömbmagyarságban élőkkel dolgozhatnak, hanem a szórványközösségekben is igen aktívan tevékenykednek. Még egyetem éveim alatt találkoztam a csapat munkásságával, akik Erdély és Magyarország több részén is tekeregtek, meséltek. Később én is csatlakoztam hozzájuk és amikor lehetőségem adódott jártam velük mesélni, dalolni úgy gyerekeknek, mint felnőtteknek. Az elmúlt év egyik közös sikere, egy Meselemez (Tekergések Moldvában) létrehozása volt, amelyen a saját szülőhelyemről származó dalok és mesék találhatóak. Most pedig sikerült őket elhívni a Zsil-völgyi szórvány közösségbe, hogy közösen itt is teleszórhassuk mesékkel és énekekkel az egész völgyet. 

A nap első részében a magyar tagozatú iskola látta vendégül a mesemondókat, ahol a legkisebb óvodástól kezdve a nyolcadik osztályos kamasz gyermekig mindenkinek tartottunk mesés-dalos foglalkozást. Felemelő érzés volt látni, ahogy a gyermekek teljesen beleélték magukat a népmese világába, ahogy teljes odaadással bekapcsolódtak a mese szereplőinek feladataiba. Úgy gondolom a mese igen fontos szerepet tölt be mindenki életében, csak ki kell zárni a külvilágot és belépni a mesék varázslatos birodalmába.

Külön csoportokra osztva őket, sikerült az óvodásoknak és előkészítősöknek, az első, második és harmadik osztálynak olyan foglalkozást tartani, amely számukra is és számunkra is igen tanulságos volt. Ugyanakkor a negyedik osztálynak egy élmény volt mesélni. A gyermeki tisztaság, őszinteség, igazság iránti vágy minket is elvitt a mesevilágba. 

Nagy örömünkre becsatlakoztak a lupényi iskola diákjai is, és közösen a petrozsényiekkel interaktívan hozzájárultak az egy órás mesefoglalkozáshoz. A gyermekek hozzájárulása, hozzászólása a meséhez bebizonyította azt, hogy a szórványban lévő magyar iskolákban lévő tanárok megismertették gyermekekkel a magyar kultúra kincseit. Az egy órás foglalkozás igen kevésnek bizonyult, hiszen meséből soha nem elég, sem nekik, sem nekünk. 

Délutáni órában, amikor már a "kicsik" hazamentek, az öt-nyolc osztályosokkal elkalandoztunk a hegyek mesevilágában, majd egy csapatépítő játékkal zártuk az iskolai foglalkozásokat. A gyermekek hozzáállása fényt derített arra, hogy a népmese nincs kiveszve a világból, hogy mennyire nagy szűkség van az ilyen közös foglalkozásokra, amelyek segítségével játékosan, mesélve megtanuljuk a helyes utat választani, a jó és a rossz döntések között különbséget tenni. A nagyok annak ellenére, hogy több osztályból voltak, megbirkóztak a korkülönbségből adódó széthúzással, és együttműködve sikerült megoldani a rájuk bízott feladatot. Hiszen a mesében sem mindig könnyű a hősök dolga. 

A mesés napunkat a Magyar esten zártuk, ahol a felnőtteket vártuk, családias hangulatban. Velük közösen meséltünk, daloltunk és elfogyasztottuk a mesepogácsát. A találkozás valóban mesésnek bizonyult, hiszen előkerültek petrozsényi történetek is, amelyeket nagy élvezettel hallgattunk. Az esti program során kiderült, hogy a mese nincs eltűnve a felnőttek köréből sem, csupán elő kell “bányászni” az emlékezetből és mesélni kell.

www.petofiprogram.hu