Ülünk az autóban, útban Árkos felé, én vezetek, és mellettem egy kedves, bájos lányanya ül, izzad a nyári melegben, áldott állapotban van, 3-4 hét múlva jön a baba. Jó ránézni, látni benne az érett kalászt, a gyermekét váró boldog asszonyt. Megyünk és beszélgetünk. Beszélgetünk egy kis moldvai faluról, hol anyja és lánytestvérei mellett megtanult imádkozni, dolgozni, hordani a nap hevét, hol az eső még eső volt, a napfény az napfény volt, és a kézfogás még őszinte tiszteletet takart.
Az elmúlt félévre visszatekintve is nagyon sok mindenért hálát
kell adjunk Istennek, mert sok szép, csodás dolog történt a
mindennapjainkban.