Ez a tanév számunkra nagyon különleges volt, a gyermekek szempontjából azt érzem jól sikerült minden. Nem marad egy gyerekünk sem pótvizsgára. Mentek el gyerekeink, lettek új gyerekeink, sok a kicsi gyermek 28 óvodásunk volt ebben a tanévben. Egy lányunk érettségizik, remélem minden jó lesz. A gyermekeink nagyon sokat nőttek, a fiúk férfiasodtak.

Kedves Csaba Testvér! Kedves munkatársak!

Ez a tanév számunkra nagyon különleges volt, a gyermekek szempontjából azt érzem jól sikerült minden. Nem marad egy gyerekünk sem pótvizsgára. Mentek el gyerekeink, lettek új gyerekeink, sok a kicsi gyermek 28 óvodásunk volt ebben a tanévben. Egy lányunk érettségizik, remélem minden jó lesz. A gyermekeink nagyon sokat nőttek, a fiúk férfiasodtak.

Tíz családunk volt az elmúlt évben 95 gyermekkel, ebből két család a Szent Antal otthonban, a másik nyolc a Béke Királynője központunkban.
Ez volt az első tanév amely az új magyar iskolában indult, én azt vettem észre, hogy sokat javult a kapcsolatunk az iskolával (lehet, hogy a feleségemnek is köszönhető), de gondolom, hogy az új vezetőség szemlélete is javult.

Decemberben sikerült beindítani az új ebédlőnket is, ez nagy megváltás volt a kollégáimnak. Most mindenki egyformán étkezik és energia meg alapanyag szempontjából is takarékosabb. Az udvarunk is szépült, sok virágunk van a virágoskertekben, a gyerekeink sokat gyomlálgatták egész évben. Nekiláttunk az útnak is, most nagyon elmaradtunk vele és nem olyan egyszerű, mint ahogy elképzeltük. Ezért most beszéltem egy pár vállalkozóval, hogy segítsenek nekünk.
Állatokat is tartunk, van öt disznónk és volt tíz pulykánk amiből mára maradt hat, de lehet mire a levelem befejezem már csak öt lesz. Valami nyavalya viszi el őket már félek minden reggel a ketrechez menni, mert hátha megint kevesebb van, már három napja kezeljük gyógyszerrel, aztán a többit a Jóistenre bízzuk. Többet sem lesz pulykánk, majd csirkével próbálkozunk.

Ami sok fejtörést okozott ebben az évben az a felnőttekkel való munkánk, azaz volt egy pár esetünk amikor szülőket próbáltunk segíteni, de nagyon sok energiánk és idegünk ment rá. Volt egy pár story, de ezekről nem is szeretnék beszélni.
A saját családomban is változások történtek, szeptembertől lesz egy új családtagunk a kis Bencénk, akit az Úr adott nekünk ajándékba. Ez okból kifolyólag szeptembertől leszűkül a gyermeklétszám a családunkban 10-ről 6-ra. Azaz a közös gyerekekből kell "lefaragni", mert nem fogunk tudni egyszerre négy felé menni.

A nyáron megszerveztem a gyerekeknek a programjukat, lesz három tábor és a többi idejüket munkával fogják tölteni, van itt Váradon egy tanya és oda fogok vinni fiúkat dolgozni a fizetést pedig mangalicában kapjuk. Egy lánycsapat pedig Diószegre megy, ahonnan zöldséget kapunk, egy harmadik lánycsapat Váradon a Posticumban fog vendéglátást tanulni.

Ami nagyon meglepő volt ebben az évben az, hogy nagyon kevés vendégünk volt, nem jöttek támogatók úgy, mint régen, a búcsújáráskor egyetlen egy vendég sem állt meg nálunk egy pohár víz erejéig sem. Ez nem tudom miért történt így, lehet ez a válság az oka vagy lehet más tényezők is közrejátszódtak, ez még titok, de majd rájövök egyszer. Biztos, hogy most a sebesség korszakában már egy nekifutásból el lehet érni Erdély szívébe és már nem szükséges megállni Szalontán. Vagy túl volt reklámozva Szalonta, hogy milyen jó, hogy határmentén van. Ez a kérdés nyitott marad.

A legnagyobb nehézségünk az, hogy 5 nevelőnk megy el a tanév végével vagy vakációban és még konkrét jelentkezőm csak kettő van, ez lesz az egyik nagy feladat, hogy nevelőket szerezzünk. Én azt látom nagyon nehéz olyan embert találni aki szívvel lélekkel csinálja ezt a munkát, mindig azt látom, hogy sok energiánk elmegy azzal, hogy a másikat megfúrjuk, kibeszéljük, "ez az enyém, ez a tiéd" ahelyett hogy "ez a miénk" jelszó alatt egy szekeret húznánk. Sokszor az hiányzik, hogy a másiknak benyúljunk a hóna alá és felemeljük, de sokszor rúgunk még egyet rajta, hogy nehezebb legyen.

Nagyon félek a jövő évtől, egy félig új csapattal indulunk és ez sok rejtélyt tartogat nekünk, hogy milyen lesz az új közösség. Bízok a Jóistenben, hogy nem lesz sok gondunk, és egy jó közösség fog kialakulni.

Sok feladatunk lesz a nyáron, szeretnénk a nagy otthonunkat is akreditáltatni, az engedélyek megvannak, még az állategészségügyi engedély hiányzik, de az gondolom nem fog nehezen menni, mert jó a kapcsolatom az orvossal.

Nagyon szeretjük a gyermekeinket, sokat harcolunk értük, próbáljuk mindegyikbe beültetni a jót és a szeretetet, remélem nem szélmalom harc, amit csinálunk.
Ennyi volt bennem, amit fontosnak tartottam megosztani.

Szeretettel,

István