Hálás szeretettel, örömmel és büszkeséggel osztom meg e levelet, képeket,

Cs.t.

Kedves Csaba testvér! Engedje meg, hogy elfoglalt napjaiba becsempésszünk egy üzenetet Budapestről.

Isten segítségéből keresztszülők vagyunk; Nagyszalontán vannak a keresztgyermekeink, akiket évek óta, ha igen szerény mértékben is, rendszeresen támogatunk. (Keresztelőkor, két éve, ott találkoztunk személyesen is) Zaiti Norbi a keresztfiunk, s egyik huga, Timi a keresztlányunk.

E hónap elején levelet kaptunk Szalontáról: két keresztgyermekünk közül a fiúcska elsőáldozó lesz, tudnánk-e menni. Hosszú ideje nem jártunk már autóval nagyobb távon a sajnálatos üzemanyagárak miatt, de egy percig sem gondolkoztunk, mindent átszerveztünk, s jöttünk!

A fiú-családhoz tértünk be először. Már az üzenetekből, s a korábbi telefonhívásokból tudtuk, hogy az új nevelőjük (számunkra legalábbis új) Marika néni, Déváról jött, s múlt év szeptemberétől van velük. Kedves szeretettel értesített, hívott és fogadott bennünket, ami aztán a gyerekekre is átragadt: olyanokká lettünk, mint a velük élő családtagok, pedig csak szűk két napot tölthettünk velük. A lakásban olyan tisztaság és rend volt, hogy magam is gondoltam, példát vehetek, s arról a fegyelemről is, amit semmiféle erőszakkal, hanem kedvességgel és humorral ért el Marika a gyerekek között. Egymásra is odafigyelnek ezek a fiúk, s a Zaiti gyerekek lánytestvéreikre is, akik egy kedves, fiatal nevelővel élnek.

Sajnáljuk, hogy Csaba testvér nem tudott részt venni az elsőáldozáson; persze, így is hihetetlenül sokfelé osztja idejét, szívét, szeretetét... -  azért mindig hiányzik, ahol épp nem tud ott lenni; úgy igaz, itt sem lehetett meghatódás nélkül látni az átszellemült arcocskákat, a család nagyfiának odaadó ministráns-szolgálatát, s hogy milyen otthon érezték magukat a templomban, az Úr Isten színe előtt. De nem csak ott. A család imádkozásában, a beszélgetésekben, a versekben, mesékben, amikkel megleptek minket, ott van az a biztonság, melyet útravalóul kapnak ezekben az otthonokban.

Jó volt velük lenni - s ha ritkán adódik is alkalom a személyes találkozásra a távolság s elfoglaltságok miatt, szívünkben, imáinkban velünk vannak, s hálás a szívünk, hogy olyan nevelővel tarthatjuk a kapcsolatot, aki temérdek teendője mellett is kedvesen tájékoztat minket a gyermekek felől, s közvetíti üzeneteinket.

Kívánjuk, hogy maradjanak ilyen tisztán jóra törekvőek ezek a gyermekek, a jó mag, ami itt a szívükbe költözött, csírázzon ki, s bőséges, jó termést hozzon. Isten áldja meg munkájukat - ahogy eddig is ezerszeresen megáldotta! S tudjuk, hogy ez nem is olyan munka, ami után jön a pihenés, a kikapcsolódás...., hanem, ez az életük, s ahogy országszerte, sőt a világban sokfelé sokan imádkoznak Önökért, úgy mi is, Istentől kapott erőt, szeretetteljes támogatókat és mindenfelől jószándékú, értékes segítőket kívánunk,

Sáhó Ágnes és Kádár Attila