Az elmúlt hét szombatján (2012. december 15.) ismét meglátogattuk Böjte Csaba testvér Dévai Szent Ferenc Alapítványának szeretetotthonait. Nagyszalontán és Székelyhídon leptük meg ajándékainkkal a rászoruló gyermekeket. Tanítványaink is velünk tartottak, együtt éltük át a nemes érzést: JÓNAK LENNI JÓ.

Szeretném közzétenni, hogy milyen gondolatokat, érzéseket ébresztett e tartalmas, nagyszerű nap tanulóinkban.

„Én azt gondolom, hogy azok a gyerekek, akik velünk voltak Nagyszalontán átértékelik azt, hogy mit is jelent a „szükségem van valamire” mondat. Ők sokkal jobban örülnek a dolgoknak, és még azt a keveset is megbecsülik, amijük van. Érdemes volt elmennem hozzájuk, mert sokat tanultam tőlük.” Rutkó Nikolett 6.b

„Éreztem a melegségüket,a szeretetet, ami bennük van. Ezeknek a gyerekeknek mindenre szükségük van.” Kovács Laura 6.b

„Ezek a gyerekek óvják, és tisztán tartják otthonukat. Nekem az tetszett, hogy Igazgató Úrnak volt ott egy keresztfia, és mindig küld neki ajándékot. Szeressük Egymást Gyerekek!” Poros Angelika 6.d

„A családoknak vittük el az ajándékainkat, melyeket iskolánk diákjai készítettek szívvel-lélekkel. Egy olyan házba mentünk, ahol 12 fiút nevelt egyetlen néni. Nekem nagyon tanulságos volt, mert megtanultam értékelni a dolgokat az életben, és örültem, hogy ajándékot adhattam egy olyan gyereknek, aki nem kap a szüleitől.” Tóth Judit 6.a

„Mikor elköszöntünk tőlük, még ajándékokat is adtak nekünk. Ez nekünk is nagyon tetszett, hiszen sugárzott belőlük a szeretet. Nagyon szép volt a napom, és elgondolkodtatott az, hogy még mi a televízió és a számítógép előtt ülünk, ők fát vágnak, takarítanak és dolgoznak.” Lengyel Ágnes 6.b

„Nagyon aranyos, kedves és okos gyerekek élnek itt. Az úton eltöprengtünk azon, hogy mennyi gyermeknek van ilyen rossz sorsa. Talán nekünk az már minden nap természetes, hogy szüleink velünk vannak, nevelnek minket és gondoskodnak rólunk, viszont ezek a gyerekek még sosem érezték mindezeket. Néha nem elég az a sok jó, ami nekünk van, nem mindig fogadunk szót szüleinknek, míg ezek a gyerekek a szerény ajándékoknak is mennyire örültek, amit mi nyújtottunk nekik. Rájöttünk, milyen kincs az, hogy nekünk gondoskodó szüleink vannak. Érdemes volt elmenni, főleg lelkileg nagyon sokat kaptunk tőlük. Minden diákot buzdítok arra, hogy jövőre is adakozzanak, és akik még nem voltak Nagyszalontán, feltétlen menjenek el, mert hihetetlen lélekmelengető pillanatok várnak rájuk!” Képes Kinga 6.a

Írta: Czipáné Implom Júlia tanárnő