Böjte Csaba testvér beregszászi miséje az őskeresztények katakombában végzett szertartásához hasonlított: a kárpátaljai magyar hívek sötétben, gyertyafénynél, villanyáram nélküli templomban imádkoztak azért, hogy az angyal elhozza karácsonyfájuk alá a békét.
Murány Sándor Olivér
Meglátogattam a "Bermuda - háromszögben" eltűnt, de közben szerencsésen megkerült lányomat, Katót! Istennek hála az aranyos fiával, a kis Benjaminnal és szeretet férjével, apósával, anyósával jól vannak. Békében élnek Magyarországon, nevelik drága szemük fényét a kis Benikét!
Nagy öröm még egy ilyen magam fajta "józsefi értelemben vett" apának is, találkozni régen látott lányával. Hogy szerethet bennünket drága mennyei Atyánk, ha még mi bűnös emberek is, így tudjuk szeretni rosszcsont gyermekeinket?
Imádságos szeretettel,
Csaba t.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
1922. november 12.
JÓZSEF ATTILA
“Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?
Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?”
Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.
Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.
Csányi György
Kép: Mikulás a Szent Ferenc Alapítvány otthonában
Böjte Csaba testvérrel és Molnár Levente operaénekessel meglátogattuk Majnek Antal ferences atyát, a kárpátaljai magyarok nyugalmazott püspökét.