A legnagyobb fájdalom édesanyám elvesztése volt. Tudtuk, hogy beteg, rákos daganata van… behívott az orvos, és azt mondta, hogy amire lehullanak a levelek, valószínűleg anyukád nem fog élni. Szegény húgom nem tudta ezt elfogadni, imádkozott, hogy ne így legyen…
Édesanyámat megöleltem, persze ő is tudta, hogy mit mondott az orvos, és azt mondta, hogy fiam, ne félj, én nem félek, szívesen vagyok veletek, ahány napot ad nekem az Isten, azt én mind nektek ajándékozom.
Minden este elmentem misézni, prédikálni, ahová hívtak, de napközben vele voltam. Imádkoztuk együtt a rózsafüzért… Szívesen mesélt, talán soha nem beszéltem annyit drága édesanyámmal, mint abban a hat hétben. A húgom kérdezte, hogy miért kell ez így legyen? Mondtam neki, hogy nézd, édesanyánk megtanított minket járni, beszélni, imádkozni és most megtanít meghalni. Az élettől, szeretteinktől szépen méltósággal elbúcsúzni. Hidd el, nagyon fontos ezt megtanulnunk, majd eljön a nap, mikor ennek is hasznát vesszük.
Sok baj van a világban, - így igaz - itt van a koronavírus járvány, honnan jött, mit hoz és mit visz, ki a felelős nem tudjuk! Mint Isten papja én ehhez nem tudok hozzászólni, de azt teljes meggyőződéssel mondhatom: ha Istent nagyon szeretjük, akárcsak a jó hajósnak akinek minden szél jó, nekünk is minden a javunkra fog válni! Mert ha őszintén szeretünk, bármi történik az életünk beteljesüléséhez, Teremtőnk a felénk kitárt karjai közé repít!
A kudarcok, a fájdalmas, rossz dolgok alázatossá, szerénnyé tesznek, és ilyenkor vigasztalást, erőt, gyógyulást keresve bújunk Istenünkhöz! Ha jól mennek a dolgok és sikereink, eredményeink vannak, akkor örömünkben hálát adunk, a Szentháromságot dicsőítve keressük Istenünket! Ezért ne a félelem, hanem csak is a szeretet vezesse döntéseinket, lépéseinket!
Élő hittel,
Csaba t.
Kép: A tél, a tavasz, a nyár, de még az ősz, az elmúlás is gyönyörű!!
Segesvárt és Medgyest érintve szerencsésen hazaértünk Dévára!! Hála az Istennek mindenkit erőben egészségben találtunk. Nehéz volt a gyerekeket, kollégákat nem össze vissza puszilni, de azért megálltuk, hogy ne menjünk egymás közelébe! A Segesvári gyerekek akkor érkeztek haza az iskolából, maszkkal, plekszi arcvédővel, mint valami modern keresztes lovagok! Tartottunk egy szentmisét, melyben nem csak erőért, egészségért imádkoztunk, hanem a mi kedves Klára mamánkért is, kinek a temetése november 6-án lesz Magyarországon, ahová sajnos mi nem fogunk tudni elmenni!
Istennek hála bírjuk a koronavírus ostromát, mely most már érezhetően nehezedik a mi városainkra, falvainkra is!!
A látogatás végén Ildikó nevelőnéni megmutatta, hogy hogy is kell hintázni, én meg szépen lefényképeztem!!
A lelked, testvérem, a jó Istent keresve bátran kiáltson fel: “ Uram, kicsi, gyámoltalan vagyok, de jól tudod, hogy a Tiéd vagyok, szeretném ha gyöngéd jóságoddal megérintenél, ha atyai szeretettel , szigorral elkezdenél szépen formálni , vezetni, nevelni . Kérlek , ne hátrálj meg még akkor sem , ha dacosan, makrancosan ellenkezem. Nem vagyok rossz, csak gyenge . Sokszor félek , sebezhetőnek érzem magam a Te végtelenül tiszta, ragyogó színed előtt , s ezért torpanok meg, kószálok el gyakran.
Erdélyi rendeléseket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címen lehet leadni.
"Hagyni kell, hogy a sérülések begyógyuljanak. Azt mondják, hogy ha egy csont eltörik és összeforr, a forradásnál erősebb lesz, mint máshol. Sajnos nincs módom a múltat eltörölni, de azt gyakran mondom, hogy ne búsulj, mert ami nem öl meg, az megerősít. Fel a fejjel, s nézz előre, mert aki hátra néz, és úgy biciklizik, az jó nagyot fog esni. Jegyezzük meg Micimackó bölcsességét! Azt mondta Malackának: miért nézel hátrafelé, mi nem arra megyünk."