Azt mondjuk, hogy Istenben minden ami jó és értékes, az tökéletes fokban megvan. Isten a végtelen bölcs. Nála bölcsebb nincsen. Isten a végtelenül nyugodt. Nála nyugodtabb nincsen. Isten a végtelen jóságos. Ő adott mindenkinek jóságot a magáéból, biztos, hogy neki sokkal több van ebből a jóságból, mint bárkinek. De a jókedv, a vidámság, a derű is érték. Tehát, hogyha minden értékből végtelenül sok van a Teremtőben, és a jókedv is érték, akkor Isten kell legyen a világon a legvidámabb, a legjobb kedvű, és a legderűsebb létező. Minden ember Isten valamelyik szép tulajdonságában gyönyörködik. Én Istennek a gyermek arcát csodálom, ezt a játékos, vidám, pajkos örömteli vonását tartom leginkább követésre méltónak magam számára.
Legyünk őszinték. Nézz meg egy virágos rétet fenn a Hargitán. Egy négyzetméteren hányféle növény, virág, szín, illat, forma van? Rengeteg. Ennél szebben Isten játékosságát, vidámságát, örömét, nem tudom mi tudná jobban bizonyítani. Ugyanaz van ha megnézzük tavasszal, hogy ugrálnak a kiskecskék, játszanak a mezők zöld gyepén! Vagy nézzük a fecskéket, emlékszem mikor tavasszal gyönyörködtünk a levegő parányi akrobatáiban, ahogy repülő ékszerként körbe repdesik a nagytatám házát, az istállót, mindent, mielőtt nekiállnának otthont építeni! Vibrált a levegő szárnyaik körül. Az állatok is örvendeznek a létnek és játszanak. Ezt a tarkaságot, szépséget, ragyogást, életerőt valakitől kapták. Ez a valaki a Jóisten, ő ajándékoz nekünk minden szépséget, értéket, kincset, gyönyörködjünk és örvendezve áldjuk Teremtőnket.
Szent Ferencnek a világban gyönyörködő tekintetével szeretnék én is, tudatosan nézni teremtő Istenem alkotására, e csodaszép világra, melyben minden és mindenki az én testvérem!
Szeretettel,
Csaba t.
Ma meglátogattam a Csíkszentsimoni Szent László Otthonunkat, a ragyogó őszi verőfényben elbeszélgettünk a gyerekekkel, kollégákkal. Jó látni, a munkatársaim erőfeszítését, azt, hogy szépen újjászületik ez a gyermekeink számára nagyon fontos otthon! Isten áldását Kérem András Zsoltra és az ő drága feleségére, és az általuk vezetett ház minden egyes lakójára de azokra is, akik lovagolni, vagy a lovaglást tanítani eljárnak az Otthonunkba!
Büszke örömmel,
Csaba t.
Gyertek minden este 20 órakor mondjunk együtt egy tizedet gyermekeinkért, népünkért és az áldott békéért!
Szeretettel,
Csaba t.
Sokszor elmondom a gyerekeimnek, hogy én meg tudom védeni őket a hidegtől, az éhségtől, talán még a rossz emberektől is, de egy dologtól nem tudom megvédeni őket: saját maguktól. Azt látom, hogy sokszor a gyerekek nagyon rossz döntéseket hoznak. Persze én is, de az ember saját magával mindig irgalmasabb. Másról azt mondom, hogy fukar, fogához veri a garast, magamról meg azt, hogy az ember meg kell gondolja, hogy mire költi el a pénzt. Mást mindig a tettei alapján ítélünk meg, magunkat a szándékunk alapján. Az igazság az, hogy a szándékunk általában jó, de ahogy kivitelezzük, az nem mindig sikerül jól. Nagyon kevés olyan ember van, aki cselekedete teljes tudatában magának vagy másnak rosszat akarna.
El kell tudni fogadni a másikat. Nekem egyetlen parancsot adott a Jóisten, a szeretet parancsát. Van az a szentírási rész, ami arról szól, hogy jön a gonosz ember és konkolyt hint a búza közé. A konkoly is egyfajta növény, felnő, de mérges, azt nem szabad megenni. Az Úrtól kérdezik az apostolok, hogy menjünk, gyomláljuk ki a konkolyt? Az Úr azt mondja, hogy azzal ne foglalkozzatok, rátok a búzát bíztam. Majd az utolsó ítéletkor elintézik a rosszat. Nagyon örvendek, hogy nem bízta rám Isten a konkolyt. Nekem nem az a dolgom, hogy gyomlálgassak, valakinek a hibáit piszkáljam. Nekem az a dolgom, hogy a társamból is, magamból is a lehető legjobbat hozzam ki. A sötétséggel nem kell sokat foglalkozni, inkább fényt kell gyújtani. A sötétség önmagától semmivé válik a ragyogó fényben. A sötétség az nem valami, hanem a fény hiánya. A másik emberben lévő mindenféle nyavalya, a szeretet, a jóság, az öröm hiánya.
Csaba testvér
