Viszontlátásra Budapest! Viszontlátásra Kárpát medence!! Indulunk Ausztráliába!
Csaba t.
A Szentlélek is ajándékokkal megrakottan tér be az ember szívébe, aki hívja Őt. Egy kegyelmi pillanatban az ember megtapasztalja, hogy amit eddig nem értett, hirtelen világos lett: megkapta a tisztán látás ajándékát.
Csaba testvér
Mi, emberek, hamar bedobjuk a törölközőt, összeveszünk, hátat fordítunk egymásnak, elválunk, lehúzzuk a rolót. Isten nem így tesz, kitart a szeretet útján egészen a kereszthalálig. Ez példa számunkra is, hogy ne adjuk fel olyan könnyen a küzdelmeinket egymásért.
Csaba testvér
Isten kegyelméből ma a szászvárosi rom. kat. temetőben imádkoztunk a gyermekekkel, a helybeli hívekkel drága halottainkért!!
Itt nyugszik közel 80 kedves nővér! A ferences betegápoló nővérek a világháború poklába elkísérték a magyar, német katonákat a frontra! Ezt a bűnüket soha nem bocsájtotta meg a rendszer, ezért szászvárosi ferences kolostorba internálták őket, és itt kellett élniük évtizedeken keresztül egészen a kilencvenes évekig! A hetvenes - nyolcvanas években amennyiben megtagadták volna hivatásukat és levetették volna szerzetesi ruhájukat szabadon elmehettek volna a kényszerlakhelyről!! Az évek teltek, a törékeny nők fogadalmaikhoz hűségesek maradtak, és szépen szerre megtértek jegyesükhöz, ma itt nyugszanak a temetőben, de nem vetették le a szerzetesi ruhájukat!! Mindig döbbenten állok e katonásan sorakozó sírok mellett, valami olyan erős jellem, kitartás, hűség árad még ma is a nővérekből, amiben jó újjászületni, megerősödni!! Adná az Isten, hogy a kimondott ígéretet, fogadalmat, esküt mi is vegyük olyan komolyan ahogyan azt a betegápoló kedves nővérek tették évtizedeken keresztül Szászvároson!!
Imádkozzunk értük,
Csaba t.
Jézus tudatosan arra kér, hogy fogadjuk el egymást, bízzunk egymásban, merjünk egy asztalhoz ülni akkor is, ha nem értünk mindenben egyet, ha látjuk egymás gyengéit, hibáit, hiszen csak akkor tudjuk a fogyatékosságokat legyőzni, ha a közösségben kitartunk a szeretetben.
Csaba testvér
Köszönöm Mátyás testvérünknek, a kedves Tarsoly Matyinak a szép képeket, a levelet és különösképpen az imát amit a föld talán egyik legszentebb helyén mond értünk!! Hálás köszönettel mi is imádkozunk érted, hogy a jó úton mindvégig kitartsál, hogy életed világító lámpás legyen az utánad jövő gyermekeknek!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kedves Csaba testvér, az este okt.31 követtem a misét. Holnap mindenszentek ünnepe van, itt Betlehemben megszületett az, aki lehetőséget adott mindnyájunknak szenté válni, itt a földön. Számomra megadatott, hogy minden nap ott lehetek ahol a második isteni emberré lett, három évre rá életét adta értünk itt a földön, ezzel megnyitva a menyek kapuját számunkra. A születési barlang nem egy nagy hely, mégis emberek sokasága jön ide, hogy megcsodálják és hitükben megerősödjenek. Elhunyt szeretteink már a menyei atya színe előtt vannak, és onnan néznek és bátorítanak bennünket. Holnap mi is megemlékezünk róluk, azon a helyen ahol Mária és József valamikor megszállt, és ahol megszületett a mi megváltónk is.
Betlehem 2018. október 31.
Elmélkedjük át Ferenc pápának a temetőben elhangzott gondolatait:
"mindaz, amit a világ hajszol, s amivel kérkedik - a dicsőség, a hatalom, a megannyi külsőség - múlandó, nem hagy nyomot maga után.
Ehelyett meg kell tisztítani és meg kell óvni a szívet, az ember bensőjét, ami oly drága Isten szemében"
Az életből nem az marad meg, hogy mennyit gyűjtöttünk magunknak, hanem az, hogy mennyit adtunk másoknak."
Isten soha nem jár üres kézzel, ajándékokat hoz. Magát osztja szét úgy, hogy ezáltal Ő nem lesz kevesebb.
Csaba testvér
Millió könny, millió sóhaj,
millió virágszál ugyanúgy, mint tavaly
és jövőre és azután
az idők végezetéig talán.
Gyertyát gyújtunk, milliót,
felidézünk minden jót,
átjár bennünket a szeretet,
érezzük a rég elmúlott képeket,
s a gyertya fénye csendesen lobog,
megvilágítja mennyország kapuját,
fénye elszáll az éteren át.
Itt vannak velünk nap mint nap,
érezzük, mikor a szél cirógat,
Itt vannak a sóhajok,
szívből feltörő tegnapok,
Életünk része szeretteink elvesztése.
Mégis a szív hálásan dobog, s az a pár könnycsepp
ott a krizantém virágra szívünk virága.
S jöhet eső, jöhet szél, akár fújhat is cudarul,
a gyertya lángja akkor is ég makacsul,
mert nem felejtünk, csak kegyelettel emlékezünk!
Hát égjenek a gyertyák, világítsák az utat a mennyországon át,
s talán egy távoli csillag fényében utat mutat a hála és a szeretet,
hogy érezhessétek újra, hogy sosem felejtünk titeket!
