Istennek legyen hála, Krisztus evangéliumát hirdető hosszú út után, szerencsésen haza értem Dévára!! Jó csendben megpihenni a gyermekek között és számba venni a sok lelki kincset, kegyelmet mit utam során kaptam a jó Istentől és a drága testvéreimtől!!
Hálás szívvel áldott estét kívánok mindenkinek,
Csaba t.
Ki dönti el, hogy legyen tovább,
ha a jövőd ablaka már bezárt?
Ki oszt áldást emberi hangon,
ha csordában mész süketen, vakon?
Ki nyújtja majd segítő karját,
ha nem tudsz hittel rebegni hálát?
Kiben bízol, s ki számíthat rád
ott, ahol könnyel telt az éjszakád,
s egy boldog percért százat kell adj...?
Könyörögsz, nehogy magadra maradj!
Amikor kétséggé válik hited -
lesz-e még barátod...? ... és Istened?!
kép / Pinterest
Isten kegyelméből megjártam Brüsszelt!! Szívemben nagy hála és öröm van, amiért Európa fővárosában oly sok nagyszerű testvérem élnek!!
Hála és köszönet mindenért,
Csaba t.
Hiszem, hogy egyetlen perc, mit Isten szeretetében , e mindent megvilágosító tiszta fényben töltünk el, sokkal jobban megszentel, lelkünknek nagyobb hasznára vállik mind megannyi óra, mit mások tökéletlenségének a szapulására pocsékolunk .
Egyetlen dolog fontos, hogy téged a marék porból született embert, szeret az Isten!….
Csaba testvér.
Mindenki a maga módján egyetlen és csodaszép, Isten így látta jónak , nagylelkűségében , legyen áldott az Ő jósága. A bőség gazdagsága!
Mindaz , amit kaptam Istené, de szeretettel , jósággal továbbadhatom.
A jó Isten véleménye a fontos, Ő ismeri szándékainkat, életünket, a belénk rakott értékeket, talentumokat és a többi nem annyira fontos.
Ha nem szívből borulsz le a világmindenség Ura előtt, akkor nem kell térdre borulnod .
Csaba testvér
„Nekünk szerepünk van ebben a világban. Nem is szerepünk, hanem hivatásunk. Viharnak kitett aprócska lángok vagyunk, hitünkkel mégis a szeretet melegét őrizzük. Halvány hóvirágok vagyunk, de a téli faggyal küzdve mégis a tavaszt jelezzük. Arra vagyunk hívatva, hogy hitünkkel visszahozzuk Istent a hitetlen világba.”
Márton Áron
Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek…. Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos.
Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy…
Csaba t.