Végtelen szomorúsággal mondja Jézus a mai evangéliumi részben: "Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad." Megvagyok győződve, hogy nem csak kétezer évvel ezelőtt, és nem csak Jeruzsálem népét próbálja végtelen türelemmel, szeretettel összegyűjteni Jézus, hanem ma is, bennünket is hív, kotlómamai gondoskodó szeretettel!! Gondjainkban, bajainkba kihez is menekülhetnénk mind hozzá, ki mindannyiunkat végtelen jósággal szeretne átölelni: "Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én felüdítelek titeket." Mt 11, 28
Szeretettel,
Csaba t.
Legyen a szentírás mindennapi olvasmányunk!!
Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Sietve távozzál innen! Heródes meg akar ölni.” De ő ezt válaszolta: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!”
Lk 13,31-35
A kedves Iringó nevelőnő még Szovátán dolgozott, mikor felkerestek, hogy Isten nevében fogadjunk be három aranyos gyereket. A legkisebbet, a karon ülő babát Oszkárnak hívták! A kis baba biza nagyon pinduri, beteges legényke volt... Iringó nagy kerek szemekkel nézte a pislákoló életet, én meg biztattam, hogy nyugodtan mondjon igent, mert ő ennél szebb, élőbb "Oszkár díjat" soha senkitől nem fog kapni!! Emlékszem ahogy viccelődve, kacagva, igent mondtunk az Oszkár díjra, az életre, mely mára szépen megerősödött, felcseperedett! A napokban Torockón jártam, és a nagy legény titokzatosan félrehívott és megajándékozott egy csodaszép rajzzal!! A csatolt kép magáért beszél, s hogy a gyengébb felfogó képességűek is értsék, a szerző a neveket is oda írta: Oszi és Csaba t. kézen fogva mennek a Mennyországba!! Nagyon meghatott ez a kép, mert igazából, ha egyetlen dolgot tehetnék, akkor egészen biztos, hogy kézen fognám a gyermekeimet és szépen, komótosan besétálnánk velük a mennyországba, hogy ott találkozzunk a mi Megváltónkkal, Jézus Krisztussal!!
„Szegénység van?! Hatalmas bűn fogja a világunkat maga alá temetni, mert gyermekeinket, fiataljainkat nem tanítjuk meg megélni, gazdálkodni!
Mindenkit parancsszóra beterelnek az iskolába, ahol elvont igazságokkal reggeltől estig lefoglalják őket! Bűnös nagyravágyással mindenkiből értelmiségit akarnak nevelni, és közben a reális élettől elszakadnak a felnövekvő generációk!
Lehet, hogy nem lehet jó árban értékesíteni a húst, a tojást, a tejet, de hány szegény családnál jártam, hol mindenki dohányzik, issza a kávét és várják a segélyt! Mennyivel másképp néznének a falvaink, ha legalább a munkanélküli réteget megtanítanák szépen, játszva gazdálkodni, megtermelni a saját mindennapi betevő ételét!
Friss, finom, egészséges táplálék mellett mennyivel kevesebb orvosság fogyna, s mennyivel több jókedv, kacagás lenne a tisztességes, jól végzett munka után, az emberhez méltó sikerélmények láttán?!”
Böjte Csaba
Kép:Kellner Judit
Gyönyörködtem az őszi naplementénél a Szent József Otthonban, s annak nagyszerű gyermekeiben!! Részt vettem Vera nővér nagyszerű kóruspróbáján, majd egy finom vacsora után a jó Istent is meghívtuk a gyermekvédelmi központba egy szentmisében!! Hiszem, hogy a közel 100 gyermekünk nagyszerű körülmények közt, jó kezekben van Bojoievschi Éva felügyelete alatt!! Szent József közbenjárásával a jó Isten áldását kérem e szép házra és annak minden lakójára!!
Szeretettel,
Csaba t.
Mi mindig arra figyelünk aki bánt bennünket -milyen jó lenne , ha azt is látnánk, hogy milyen sokan szeretnek önzetlenül !!
Csaba testvér
„Mihez hasonlít az Isten országa? Hasonló a mustármaghoz."
Követelőzök lettünk, nagy dolgokra vágyunk, de Te a mai szentírási részben - s ezt köszönöm neked Uram, - a kis dolgok megbecsülésére tanítasz bennünket! Azt akarod, hogy az alagút végén felcsillanó, apró mustármagnyi kis fénynek is örvendjünk! Arra tanítasz, hogy a hit, a remény csipetnyi kovászának felfedezése is boldogsággal töltsön el bennünket! Igen, mert az a parányi fény a zűrzavarban kóválygó embereknek biztos irányt, követendő utat mutat! Köszönöm Uram, ezt a mai igét, mert a szavadra jó hinni, látni, hogy egy kis, kevés kovász is képes mindannyiunkat átjárni és sivatagként porzó lelkünkből, életet adó virágzó oázist varázsolni!
Szeretettel,
Csaba t.
Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz.
Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”
Lk 13,18-21
Kép: Hajdani fiunk, Gyuri gyönyörködik a pöttömnyi életben!
Szeretettel gratulálok a szászvárosi kollégáimnak a szép családhoz,
Csaba t.
