2015. szeptember 2. – Szerda
Emlékszem, hogy milyen lelkesen énekeltük a hetvenes években: "Arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk....!" És nemcsak énekeltük, hanem hittük is, hogy valóban az a dolgunk, hogy ezt a földgolyó nevű anyaföldet szebbé, tisztábbá, rendezettebbé tegyük! Ez volt az álmunk, a célunk, hittük, hogy képesek leszünk ezt el is érni és ebben, hogy őszinte legyek, még az a fene diktatúra sem zavart nagyon!
Most szabadság van, azt tehetünk amit akarunk, de mégis mintha kiveszett volna belőlünk ez a másikhoz való lehajló jóság!! Jézust senki nem erőlteti, - a mai evangélium szerint - hogy segítsen, de Ő tudja a dolgát és segít az idős néninek, felsegíti, felemeli őt!! Mindannyian Isten képére, hasonlatosságára születtünk mondjuk önérzetesen, de nem lenne jó elfelejtenünk, hogy a mi példaképünk, Jézus Krisztus ott hagyta a kényelmes mennyek országát és emberé lett, vállalta a sorsunkat, hogy segíthessen rajtunk! Szolidaritás, jóság, segítőkészség olyan szép vonások, melyeket büszkén magunkénak vallunk, igazi Hungarikumok, nem lenne jó ha sárba taposnánk!!
Biztos, hogy hatalmas traumát hagyott bennünk Mohács, a sok sok török, tatár dúlás. népünkre innen is - onnan is gyilkos erővel rátörő idegen nagyhatalmak, de mindezek ellenére nem szabad hagynunk, hogy a szeretet és a jóság szomorúan elosonjon életünk hátsó ajtaján, míg szívünk főterén a félelem, a harag, a gyűlölet ver tanyát!
Bármi is történik, nekünk tudnunk kell, hogy minket nem a templomaink, a nyakunkban logó keresztek, szertartásaink tesznek keresztényé, Krisztus követőké, hanem Jézus Krisztus szép, évezredeken át tisztán ragyogó erényei, a mai evangéliumban is felmutatott gyönyörű vonásai!! A kereszténységet nem az pusztítja el, aki felrobbantja a templomainkat, vagy lefejezi a papjainkat, hanem az aki kiirtja belőlünk a szeretetet, a jóságot, a párbeszédre való készséget, aki kilúgozza az emberekből Krisztus által földrehozott szép erényeket! Szeretettel, Csaba t.
https://www.youtube.com/watch?v=VpUR9meaaPc
---------------------------------
Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban. Lk 4,38-44
