A gyergyószentmiklósi Szent Anna Otthonunkban sül a finom házi kenyér. Sok-sok okos beszéd elhangzik, mindenkinek van ötlete, elképzelése, hozzászólása, kommentje a világ dolgaihoz, hihetetlen mennyiségű "ige" zudúl ránk nap mind nap! Túl sok a beszéd! Sajnos ezek az ötletek, a kispadról bekiáltott javaslatok, világmegváltó okoskodások csak ritkán vannak alaposan átgondolva, részletesen megfogalmazva és főleg kivitelezve annyira, hogy élet fakadjon belőlük!
Tudnunk kell, hogy minden gondolat annyit ér, amennyi élet fakad belőle! Álljunk neki álmainkat, terveinket keményen megdagasztani és forró kemencében kisütni, hogy az szépen felszeletelve fogyasztható legyen, hogy tápláljon bennünket, hogy élet fakadjon az elfogyasztás után! Csak úgy egy marék liszt valakinek a szeme közé vágva még nem ízletes kenyér, még nem életet fenntartó táplálék, hanem csak világunkat szennyező törmelék, piszok, ami sajnos bemocskol és a fröccsenő nyállal vegyülve csiriz, mit nehéz eltakarítani!
Mielőtt mondanánk valamit gondoljuk meg, hogy "igazamat" verejtékes munkával fogyaszthatóvá, emészthetővé tettem társaim számára? Vajon az én kimondott, leírt "igém" Isten teremtő Igéjének képére, hasonlatosságára élteti, táplálja a környezetünket? És amennyiben szavam nem lágy, párolgó, ízletes cipó, akkor ne nyújtsam oda a testvéremnek, hanem alázattal, verejtékezve dolgozzak még rajta, hogy szavam ne szemét, hanem életadó ízletes kenyér legyen!
Kisebb testvéri alázattal, Csaba t.
Déva, 2o15 jún.17.
