Hálás szeretettel köszönöm Ft. Debreczeni András református lelkésznek, a phoenixi magyar református egyházközség vezetőjének és az ő drága testvéreinek a meghívást, az őszinte szeretetet mellyel vártak és fogadtak!
Csak egyetlen út áll előttünk nyitva; a szeretet útja. Minden más út zsákutca, mely nem vezet sehova. Ha lenne valahol egy kis rövidítő az erőszak poklán keresztül, akkor legalább nagypénteken Krisztus rálépett volna. de nem tette. Ő kitartott a szeretet útján nagycsütörtökön, nagypénteken keresztül a kereszthalálig, a húsvét hajnali dicsőséges hajnali dicsőség győzelemig.
Kész vagyok egy-egy gyermekért, népünkért, nemzetünkért meghalni, de nincs az a délibábos, rózsás jövő, melyért kész lennék megverni egy gyereket, vagy mások vérét ontani.
A legnagyobb forradalom Jézus Krisztus szeretetforradalma! Bíznunk kell a szeretet mindent legyőző forradalmában.
MAI EVANGÉLIUM – 2015. március 16., hétfő
Az élő hit, az ember erős karja, mivel átölelheti Teremtőjét! A hit egy mély személyes, akarati döntés, melyre mindannyian képes vagyunk! Bízok Istenem szavába és mellette döntök, elfogadom életemben irányadónak az önmagát kinyilatkoztató Szentháromság tanítását!!
A hívő ember ugyanabban az ismeretlen hatalmas erdőben kóborol, mind bárki más, nem tudja az utat, de alázattal, tudatosan úgy dönt, hogy igaznak tartja Istene tanítását, útmutatásait és ezek szerint igazítja a lépteit! Elindul a hívő, megy, és alázattal ő maga csodálja a legjobban, hogy kitartó hitével járható, boldogságra vezető útra talált! A hív, csak akkor láthatja meg, hogy jó úton jár, ha a hitből fakadt döntése alapján elindul és cselekszik! Hiába birtoklom a kincset rejtő sziget térképét, ha nem merek az iránymutatás szerint útra kelni! Soha nem fogom megtudni, hogy valós volt a térkép, soha nem lesz az enyém, a kincseket rejtő láda, ha hittel nem merek elindulni! Önmagában a hit halott, semmi értelme birtokolni a csodás térképet ha nem indulok el a megadott úton!
Hívő vagyok, hosszú évekkel ezelőtt útra keltem, az evangélium által mutatott utam mentén, - minden gyengeségem, kicsinységem ellenére,- sok sok gyönyörű csodát látta, s épp ezért boldogan, nagy alázattal tovább megyek Krisztus nyomában! Úgy döntöttem, hogy hiszek, hogy a mindennapi választásaimban, nem csak az emberi érzelmeim, vágyaim, józan eszem, hanem a természetfölötti világ akarata, a szentírás igazságai is vezet! Szeretettel biztatlak, hogy fogd meg bizalommal Istened kezét és indulj el az érted is kereszthalált vállaló Krisztus tanítása szerint!
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Jn 4,43-54
Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt.
2015. március 14. – Szombat
Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember
fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A
farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked,
hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan,
házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet
adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem
merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy
irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza,
amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki
pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”
Lk 18,9-14
Sok szeretettel gratulálok a Pfoenixben élő magyar testvéreimnek!! Építettek egy szép templomot, kulturális központtal melynek van egy hatalmas udvara, és most a szép tavaszban képesek voltak megtölteni, imádsággal, jókedvvel, víg kacagással, tiszta magyar szóval, tánccal!! Közel ezren gyűltek össze az egész napos rendezvényre, hol nem csak láng lelkű beszédek hangzottak el, hanem volt finom kürtöskalács, babgulyás, hurka kolbász, töltelékes káposzta és jó hideg sör is volt bőségesen!! Számomra meglepő volt, hogy milyen sok fiatal, kisgyermek is részt vett a nagy forgatagon. A játszóvár egész nap kemény munkába volt fogva, a gyermekek ostromát alig- alig állta! Meglepően jó színvonalú kultúrműsor kínálat volt az itteni tavaszinak mondott számomra a legmelegebb nyári napot is felülmúló kánikulában! Mindent összefoglalva jó volt tegnap Arizonában Magyarnak lenni! Büszke örömmel láttam, hogy hitükhöz, értékeikhez ragaszkodó jó magyar, székely testvérek élnek itt a sivatag peremén!
Hálás szeretettel,
Csaba t.
Ezzel a nagy madárral repültem Londonból Phoenixbe! Szeretettel készülök, hogy találkozzak az Arizonában élő testvéreimmel, Szeretettel, Csaba t.
Március 14. szombat, program: Taste of Hungary fesztivál (Phoenix, Arizona), 12 óra: köszöntő beszéd és áldás.
Március 15. vasárnap, program: idehirdetés és beszélgetés (Taste of Hungary fesztivál, Phoenix, Arizona)
Mai evangélium 2015. március 15. – Nagyböjt 4. vasárnapja
"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jn 3,14-21
Életáldozat! Mennyire szerethet bennünket az Isten és milyen csodálatos lehet az örök élet, ha Atyánk ilyen nagy áldozatot képes fizetni érte, értünk? Igen érted, értem, érünk halt meg Krisztus, és utána oly sok hős, szent vértanú,, köztük a negyvennyolcas forradalmárok is! Értem, a mai szabad világért hoztak ők áldozatot!
Világunk szebbé, emberhez méltóbbá tételéhez én munkámmal, áldozata vállalással hozzá járulok? Áldozat nélkül ők sem tudták jobbá tenni a társadalmat, áldozat nélkül én sem tudom családomat, környezetemet, világomat megszépíteni! Csaba t.
-----------
"Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: „Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.” Jn 3,14-21
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idõ, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)
Tavasz a tyúkok számára a kotlás ideje! Döbbenetes, ahogy csendben békén félrevonul a tyúkanyó és a szépen összegyűjtött tojásain elkezd gondos anyai jósággal kotlani! Mennyivel egyszerűbb lenne nem gondolni az utódokra, de lám ez a csórényakú kendermagos tyúkanyó tudja a dolgát és teszi is Isten által szívébe irt ősi törvény szerint!!