„A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ma találkoztam egy emberrel, ki a senkinek nem kellő mocsarat lecsapolta, és a benne megbúvó forrásokat befogta és a tiszta vizet most palackozva eladja!! Nem kellett senkinek a mocsár, nem lehetett szántani, kaszálni, ezért nem volt ára a békatanyának, de most a palackozott víz sokkal több hasznot hajt, mind a jó minőségű szántóföld!! 

Mi az ami értékes, mi az ami nem? Számomra olyan gyermekek jelentenek drága értéket, akik után senki nem nyújtotta ki a kezét és ők ma nagyszerű, helyüket az életben megálló nagyszerű emberek lettek!!

Nézzek szét, lehet, hogy egy általam sokra nem tartott kapcsolat, lehetőség által akar megajándékozni, áldani az Isten!! Az eldobott kő a boltív drága zárokőve lehet!  Szeretettel, Csaba t. 

Napi evangélium – 2015. március 6.
Mt 21,33-43.45-46

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban

Mindig mindenki nagyobb akar lenni a másiknál, szeretnénk egymást felülmúlni, ruházkodásban, anyagiakban mindenben! Krisztus ezt a harcot, mi az élet maga nem nullázza le, hanem új Isten akarata szerinti céllal tölti fel!! Azt akarja, hogy mi tudatosan küzdjünk azért, hogy még jobban, még eredményesebben szeressük egymást! Krisztus által elénk állított nemes cél nagyon egyszerű ki tudja a másikat gyermeki egyszerűséggel, tisztasággal, jobban,  nagylelkűen segíteni, bátorítani, kibontakoztatni? Az emberhez méltó egyetlen cél, mely Isten képére, hasonlatosságára alakítja vonásainkat:  ki képes a világunkat jobbá tenni, környezetében élőket megszentelni, kisebb testvéri alázattal a társaiból a jót kiszeretni!?
Tudok, merek, akarjak kisebb testvére lenni társamnak!? Hajrá, ma tudatosan próbáljak Krisztus legalapvetőbb parancsa szerint élni!! 

Csaba t.

2015. március 4. – Szerda

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát  és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az  Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd  kiszolgáltatják a pogányoknak,  megcsúfolják,  megostorozzák  és  keresztre  feszítik,  de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett  hozzá a  Zebedeus-fiúknak (Jakab  és János  apostoloknak) anyja, fiaival  együtt, és  leborult előtte,  hogy kérjen  valamit.  Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,)  hogy az én két  fiam országodban melletted  üljön: az egyik  jobbodon, a  másik pedig bal oldaladon.” Jézus így  válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy  mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt hozzájuk: „Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,17-28

Csíksomlyón miséztem ma a fiataloknak és miután elolvastam az evangéliumi részt, azt kellett szomorú szívvel mondanom, hogy a világ nem sokat változott, hisz, ma is vannak gazdag emberek és szegény Lázárok! Talán a mai gazdagok még sokkal gazdagabbak mind a hajdaniak, és ma már nem csak néhány szegény Lázár van, hanem egész népek, régiók válnak nagyon szegény Lázárokká! 

Minden téren a világ nagyon sokat haladt előre, de a társadalmi igazságossá, méltányosság útján mintha egy helyben topognánk!? 

Kisebb testvéri alázattal imádkozok a gazdagokért, de nem azt kérem, hogy osszák meg a vagyonukat a nélkülözőkkel, hanem azt, hogy ajándékozza meg őket az Isten a lelki szabadsággal, hogy anyagi javaikat, mint jó eszközt tudják nagylelkűen felhasználni a világ szebbé, jobbá tételéhez! 

Mennyi csodaszép dolgot lehetne tenni, alkotni, létre hozni  a bankok páncéltermében porosodó értékekkel, arany rudakkal!!  Adná az Isten, hogy a ránk bízott talentumokat a lehető legjobb, legeredményesebb módon kamatoztatni tudjuk az emberiség javára!! Szeretettel,

Csaba t. 

Mai evangélium 2015. március 5.

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”

Lk 16,19–31

Nem éppen ökumenikus tanítás Jézustól!! Jólneveltségből nem mondja a feketét fehérnek!!  Ezt a nyílt őszinteséget is meg kell tanulnunk a mesterünktől!!
A valódi  szeretet magába foglalja az igazságot is!!

Csaba t. 

2015. március 3. – Kedd

Egy alkalommal  Jézus  e szavakkal  fordult  a néphez  és  tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg  és tartsatok meg  ezért  mindent,  amit mondanak  nektek,  de  tetteikben  ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze  és helyeznek az emberek  vállára, de maguk  egy ujjal  sem hajlandók  mozdítani rajta.  Amit tesznek,  azért teszik, hogy  lássák őket  az emberek.  Szélesre szabják  imaszíjukat,  és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában  pedig az  első székekbe. Elvárják,  hogy az  emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek  szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek,  mert egy a ti Mesteretek,  ti pedig mindnyájan  testvérek  vagytok.  De atyának  se  hívjatok  senkit  a földön, mert  egy a  ti Atyátok,  a mennyei.  És tanítónak  se  hívassátok magatokat, hisz egy a ti  tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb  köztetek, az legyen a többi  szolgája. Aki önmagát  magasztalja, azt megalázzák,  és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”
Mt 23,1-12

Örömmel osztom meg a jó hírt, a Szent Ferenc alapítványnak megszületett Ausztriában a testvér egylete, melyet a mi gyerekeinket már  22 éve támogató kedves bécsi testvéreink hoztak létre! Szeretettel osztom meg az elérhetőségüket, hogy ha valaki rajtuk keresztül szeretne adományt adni, akkor tudja azt meg is tenni! Az előnye az, hogy ők tudnak nyugtát is adni, mit valamilyen szinten az Osztrák adhatóság számításba is vesz.  

Az Ausztriában bejegyzett Egylet neve a következő:

 

"Caritativer Verein Kinder von Deva"

 

IBAN:

AT902011100005621925

 

Hálás szeretettel köszönöm mindazok jóságát, kik a gyermekeinket támogatják! Csaba t. 

Sok szeretettel gondolok a kedves Müncheni testvéreimre, örömmel köszönöm a sok kedvességet, figyelmet immár Déváról, ahova néhány perce szerencsésen édesanyámmal haza értem!

Hálatelt szívvel, 

Csaba t.

Szerencsésen haza értem Erdélybe, Istennek hála e szép meseországba hajtom álomra a fejem! 

Csaba t. 

Köszönjük nagy szeretettel Laci bátyánknak a nagyszerű sport eszközöket, a biztatást, azt, hogy létrehozta a dévai gyerekeinkből  a "Szeretet Bajnokai boksz csapatot". Nagy örömmel sportolnak a gyerekek és én ebben a helyben ülő világban szívből örvendek!! 

Csaba t.

Jó dolog jónak lenni, de ugyanolyan jó irgalmas szívűnek lenni, nagylelkűen megbocsájtani! Jó a krisztusi szép erényeket alázattal gyakorlatba ültetni! 

Hazajön a gyerek a rósz jeggyel, log az orra, neki jobban fáj mind nekem az elégtelen!! Kiabálhatnák vele, de átölelem és megkérdem, no ezt hogy sikerült beszerezni? A gyerek elkezd sírni, hozzám bújik, én megölelem és vigasztalom... Ismerem ezt az érzést! 

Hányszor maradtam én is alul egy - egy feladattal szemben?  Ilyenkor kicsinek, gyengének érezzük magunkat és könnyen elbátortalanodunk, feladjuk a küzdelmet! A legtöbb kudarc után  nekem  se ítéletre, haragos letolásokra volt szükségem, hanem irgalomra, bátorításra, biztatásra! Életet jelenthet, ha irgalmas szívvel a másikhoz lehajolva azt tudjuk mondani, hogy igaz, hogy ezt te most így csináltad és csak ez lett belőle, de én nem hiszem, hogy ez lenne a te igazi arcod, te sokkal jobb, ügyesebb, nemesebb vagy! Nézd én itt állok, hogy segítsek a következő vizsgánál, feladat megoldásánál, mert hiszem, hogy sikerülni fog felülmúlni önmagad, képes vagy jól, szépen megoldani ezt a munkát! 

Az irgalmas szeretet szárnyakat ad a gyereknek, már nem sír, bizalommal, csillogó szemmel tekint rám! Szívemet végtelen tiszta öröm tölti be  és tudom, hogy a gonosz lehúzó erőkön az irgalmas szeretet most, itt győzedelmeskedett!! Ez a gyerek most nem logó orral tudomásul veszi, hogy ö csak ennyit ér, hanem az irgalmas szeretet szárnyakat adott neki, és már nem sodródik, hanem hittel egy győzedelmes csatára készül!

Csaba t. 

2015. március 2. – Hétfő

A hegyi beszédben  Jézus így szólt  tanítványaihoz: „Legyetek  irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas.  Ne mondjatok ítéletet senki fölött,  s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne  ítéljetek el senkit, s akkor  titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg,  és nektek is megbocsátanak. Adjatok,  és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel  mérnek öletekbe. Mert amilyen  mértékkel ti mértek,  olyannal mérnek majd  nektek is.”

Lk 6,36-38