A maroshévízi napköziotthon gyerekei a maroshévízi termál vízesésnél...Csodálatos az Istenben rejlő ihlet és hatalom, csodálatos az az isteni bölcsesség, amely soha nem alszik, hanem mindig alkot.
Szeretettel, Erika nevelőnő.
Szárhegyi gyerekekkel és a ház vezetőjével Csergő Hajnival jókedvvel segítünk egy nagylánynak tanulni!! A tanulás lehet, hogy nem lett könnyebb, de az biztos, hogy mindannyian vidámabbak lettünk!! Csodálom, hogy a gyermekeknek mindig van kedvük és idejük játszani, kacagni, tréfálkozni!! Adná az Isten, hogy merjünk mindannyian gyermekek lenni! Szeretettel, Csaba t.
Istennek hála lassan Csíkszentsimonban, a mezőgazdaságot tanuló fiataljaink kollégiumában befejezzük a "fiuk házát"! Így megtelik a ház, a nagy udvar élettel, jókedvvel, reménnyel!! Nehéz egy ilyen komoly, fontos intézményt egy civil szervezetnek létrehoznia, de úgy gondolom, hogy a nagy fenyők gyökerének a példájára nekünk nem az a dolgunk, hogy elakadjunk a sziklák, a kövek szorításában, hanem az, hogy megtaláljuk azt a tenyérnyi földet, életet, melybe belegyökerezhetünk, s melyből életerőt, lendületet merítve, fagyot, vihart tűrve az ég felé törhetünk!!
Istennek legyen hála, hogy szép álmunkhoz telket és a telken egy szép istállót, két elkezdett épületet kaptunk egy nagylelkű székely vállalkozótól, az elkezdett munkánkhoz meg egy erős szövetségeseket találtunk a Renovabilis németországi segélyszervezetben, és így hisszük, hogy jóvégre tudjuk vinni otthont teremtő munkánkat a bajbanlévő gyermekek javára!!
Köszönöm Kolozsvári Tibinek és a kollégáknak a mindennapi munkáját, és ugyanakkor Isten áldását kérem az ott élő, tanuló fiatalokra! Jólesett látni, hogy a 2o-22 fokos hidegben nem állt le az élet, hanem vidáman, lendületesen, füttyöt hányva a fagyra végzitek a dolgotokat!! Szeretettel, Csaba t.
Szovátai Szent József otthon!! A gyermekek iskolában vannak, az udvaron a csend, és a képen látható tetemes hó mennyiség arra vár, hogy a gyermekek egy kiadós hó-csatában mindezt kacagva, jókedvvel ezer irányba szétzúzzák!! !! Jó lenne részévé válni ennek a nem éppen békés "hó mozgatásnak", de sajnos nekem tovább kell mennem!! Minden esetre megnyugtat az a tudat, hogy ez a fehér csata papi szolgálat nélkül is jókedvű kacagással fog véget érni!!
Szeretettel, Csaba t.
Meglátogattam a tusnádi otthonunkat, a nagy hó alatt jókedvű zsibongás fogadott! Öröm találkozni az ottani drága gyerekekkel, jó látni, hogy ott is, akárcsak a többi házban, a hideg ellenére is melegben folyik a jókedvű tanulás, a zsibongó gyermeki élet!! Szeretettel, Csaba t. 
Szovátán így jönnek a gyerekek haza az óvodából!! Enikő, István köszönöm szépen a gyermekeink nevében is a jóságotokat!! Hálás szeretettel, Csaba t. 
Míg 25 évvel ezelőtt csaknem 315 ezer gyerek született, ezek száma most a felére csökkent – áll az Országos Statisztikai Hivatal adataiban.
Romániában tavaly január elsején 20 millió lakost számláltak, 2014 első tíz hónapjában 168 ezer újszülött volt és 208 ezerre tehető az elhalálozások száma.
A szakemberek szerint a térségben tovább csökken a népesség, amit nagymértékben befolyásol a negatív népszaporulat és az elvándorlás.
Érdemes elolvasni! Nyugat
hanyatlása nem a mostani Francia lövöldözéssel kezdődött!! Csaba t.
hanyatlása nem a mostani Francia lövöldözéssel kezdődött!! Csaba t. Interjú Pablo Picasso-val.
"Mikor még fiatal voltam, szívvel-lélekkel hittem az igaz művészet magasztos küldetésében. Később rájöttem, hogy a művészet abban az értelemben, ahogyan 1800-ig fogták fel, idejétmúlta, halálos beteg és menthetetlen. Az úgynevezett művészi alkotás pedig a maga céltalanságával nem egyéb, mint ennek a haláltusának a megnyilvánulása. Az emberek hátat fordítanak a festészetnek és napról-napra közömbösebbek iránta, éppúgy, mint a szobrászat, vagy a költészet iránt. A látszattal ellentétben kortársaink szíve, lelke ma másé: a gépé, a tudományos felfedezéseké, a gazdaságé, a természeti erők feletti uralomé és a hatalomért való törekvésé. Mi a művészetet nem érezzük életszükségletnek és lelki tápláléknak, mint a letűnt századok emberei.
Sokakat közülünk olyan indíték késztet arra, hogy a művészettel foglalkozzék, aminek kevés köze van az igazi művészethez. Inkább utánzási készségről, hagyománytiszteletről, a nagy dolgok iránti vonzalomról, fényűzésről, egyszerű intellektuális kíváncsiságról, divatról, vagy puszta számításról van szó.
A művészettel foglalkozók egy része ma csupán szokásból, vagy sznobizmusból él, fél lábbal a múltban, másrészt a társadalom minden rétegéből kikerülő többséget nem fűti igazi szenvedély a művészet iránt, amit a legjobb esetben csak szórakozásnak, bíbelődésnek, vagy puszta pepecselésnek tekint.
A mai nemzedék inkább a gépek világa és a sport iránt érdeklődik és sokkal cinikusabb és nyersebb, mint az eddigiek, s a művészetet, mint a múlt értelmetlen és haszontalan cafrangját, inkább a múzeumok és könyvtárak gondjaira bízza.
Abban a pillanatban, amint a művészet többé nem nélkülözhetetlen lelki táplálék, a művész tehetségét az új formákkal való kísérletezésnek szenteli, amely végső fokon nem egyéb, mint intellektuális csalás. Az emberek többé nem várnak vigaszt és felemelkedést a művészettől. A kifinomult és gazdag kvintesszencia-desztillálók inkább csak az újdonság, a különlegesség, a feltűnő és meghökkentő hatásokat vadásszák.
A kubizmustól kezdve, ezeket a kifinomult ízlésű urakat és műbírálókat én is kiszolgáltam különféle furcsaságokkal, amelyek éppen eszembe jutottak és az igazság az, minél kevésbé értették, annál inkább el voltak tőle ragadtatva. Minél jobban komédiáztam és játszadoztam a legkülönfélébb talányokkal, rébuszokkal és cikornyás, arabeszkszerű motívumokkal, annál nagyobb volt a hírnevem és dicsőségem. Persze ez egyúttal azt is jelentette, hogy mind gyorsabban dolgoztam. A dicsőséget egy felkapott festő számára ma képeinek eladása, a nyereség és gazdagság jelenti. Ma, mint mindenki tudja, óriási a hírnevem és dúsgazdag vagyok. De amikor egyedül maradok, nincs hozzá bátorságom, hogy magamat a szó régi és igaz értelmében művésznek tekintsem. Giotto, Tiziano, Rembrandt, Goya voltak az igazi halhatatlan művészek. Én csak hivatásos komédiás vagyok, aki megértette korának szellemét és kiszolgálja minden szeszélyét. Beismerésem keserű és fájdalmas ugyan, de úgy érzem, érdemes volt elmondani, mert mindenképpen őszinte." Forrás: Pablo Picasso nyilatkozata a jugoszláviai „Magyar Szó” 1962. november 18-i számában. - Agócs Gergely nyomán
Épül szépül a Nagy Éva Vera, Czakó Gabriella, Boldogasszony Iskolanővérek által Szovátára megálmodott Tündérkert-Mariánum Központ, Kodály Zoltán Népfőiskola! Isten áldása legyen mindazokon kik segítenek e szép otthon felépítésében!! Büszke örömmel, Csaba t.
Meglátogattam a szovátai kollégákat! Jó volt látni a kedves nevelőket, elbeszélgetni velük, meghallgatni a gondokat, örömöket!
Megbeszéltük a Május elseji családos nagytalálkozó terveit! Már most szeretettel kérlek, hogy ezt a dátumot írjátok be a naptáratokba, hogy majd együtt tudjunk imádkozni Szent József napján a családapákért! A szervezési munkálatokat Bojoievs Évára bíztam a ház pedagógusára! Ő fog jelentkezni majd kora tavasszal a részletekkel!
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Sok szeretettel, Csaba t. 
Szülőföldünk minden lakója a mi testvérünk, része a mi szép nagycsaládunknak, hisz ő is ugyanattól az Istentől kapta a létért, öt is ugyanaz az Isten küldte ide a szép Kárpátmedencébe áldásnak, ajándéknak!!
A szülőföldünket szeretni azt jelenti, hogy minden egyes fűszálat, virágot, madarat, mókust mindent szeretünk, tisztelünk, jósággal testvérünknek tekintünk!
A jó Isten bármelyik teremtménye számára a szülőföldünk, ha az értelmetlen szenvedés, a sötét pusztulás, a kárhozat földje akkor az mindannyiunk fájdalma kell, hogy legyen!!
Minden ember, állat, növény, de a hegyeink, folyóink, közös múltunk, történelmünk a mi közös gazdagságunk, ami drága örökségünk, melyet felelősen, gondviselő szeretettel óvnunk kell a pusztulástól, a kárhozattól!!
Szeretettel, Csaba t.