Úgy érzem, hogy a tunya lustaság mind egy nagy köd ereszkedik a világunkra, mindenütt ahol az idén is jártam a szegényeknél ezt a tunyaságot látom! Egy lakást kimeszelni nem nagy dolog, se a festék, se a mész nem olyan drága!! A szép év végi ünnepekre a függönyöket, szőnyegeket kimosni, a házat szépen kitakarítani mindenkinek kötelező! A ház elöl a havat, ha egy ember nem hányja el, az semmilyen segélyt nem érdemel meg! Ne a segélyeket követeljük, s ne a polgármestereket, a megválasztott elöljáróinkat szidjuk, hanem mi magunk álljunk neki otthonunkat szépé, rendezetté tenni!! Világunkat csak együtt, közösen tudjuk szebbé, jobbá tenni!!
Szeretettel,
Csaba t.
'Vedd a gyermeket és menekülj Egyiptomba'. Szent József és Mária döntés elé kerül. Egyik felől ott van Názáret, a műhely, a biztos megélhetés, a ház, az otthon. Másik felől ott van a gyermek, az élet. Dönteni kell! A Szent Család nagysága az, hogy az élet mellett döntöttek.
Én tudok a gyermek, a család, az élő Isten, Jézus Krisztus mellett dönteni?
Szeretettel,
Csaba t.
Dévai Zarándokok Magyar Károllyal Vajdahunyadra indulnak.... Jó utat kívánok!! Ezen a földön mindannyian csak zarándokok, jövevények vagyunk!!
Csaba t.
A lassan múló 2014-es esztendőt, ha elvinnénk egy komoly szakemberekből álló bizottság elé, úgy gondolom, hogy két nagyon súlyos betegségre utaló tünetre figyelnének fel!
Széteső kezd lenni az élet! A világunkat összetartó erők megrendültek! Az emberek kapcsolatai fellazulnak, nagyon könnyen engedjük el egymás kezét, álmainknak, céljainknak hamar hátat fordítunk! A jelszó, vállrándítás kíséretében nagyon egyszerű. Ha nem megy, akkor ne erőltessük! A dolgokat nem javítgatja már az ember, hanem eldobja és újat vesz. Az emberi kapcsolatokat se beszéljük már meg, nem gyógyítgatjuk, hanem fáradtan - ahogyan Ferenc pápa mondta - "selejtezünk"! Ez a jelenség nem csak a kis közösségek szintjén figyelhető meg, hanem a népek, az államok közt is észrevehető. Országokat, népeket engedünk el, nem akarunk velük fárasztó párbeszédet folytatni, egyszerűbb terroristáknak nevezni őket, hátat fordítani! Félelmetes látni az egyre jobban szétnyíló repedéseket, törésvonalakat, a különféle felekezeti, nemzeti határvonalaknál!
A másik kór mire talán fel kellene figyelnünk, hogy a kisebb - nagyobb közösségeink kezdenek elszürkülni! Világunk veszti el a színét, elsötétedik! A társadalmunkban a harag, a gyűlölet, a másikról való rossz gondolat, szó-beszéd lassan kezd elfogadottá válni, sőt már az emberi bölcsesség jelének véljük, ha valaki a mások szennyesében turkál. Azt vélik okos, megbízható embernek, aki egyre több rosszat, mocskot tud mondani társáról, a társadalmunkról, egyházi, világi elöljáróinkról, egyszóval mindenkiről!
A Jóistennél, ha gyógyírt keresnénk ezekre a gondokra , gondolom, hogy ugyanazt a kezelést adná világunknak, mind kétezer évvel ezelőtt! Isten válasza a bűnben széthulló családok, közösségek, társadalmak imájára egy mosolygós kisbaba, a betlehemi Kisded!
Krisztus ahogy megszületik, jönnek az egyszerű pásztorok, a bölcs napkeleti királyok, s karácsony éjszakáján mindenki boldog, otthonra talál! Nem csak megfogják egymás kezét a betlehemi kisded jászla mellett, hanem jobbakká válnak, nagylelkűen ajándékokat adnak, megszépülnek, kivilágosodnak ezek az emberek!
Milyen jó lenne, ha mi is a Gyermek Jézus közösséget teremtő, a másikat jobbá tévő bizalmával, lelkületével tudnánk jelen lenni ott, ahol élünk! Ne válogassunk az emberek között előítéletektől vezetve, hanem alázattal szeressük őket, és a csodák földjére fogunk lépni! Merjük azokat, kiket mindenki rossznak tart, kedves mosollyal, jó szóval megszólítani! A bizalom, a jóság tavaszi meleg napfény, képes a fagyos lelket sokszor pillanatok alatt átjárni, virágba borítani. A jó emberek megszokták, hogy velük jók a társaik, de a kötekedő, önző, durva emberek számára mindenki sajnos csak fagyos tükör, azt mutatják vissza amit látnak, s így azt hihetik, hogy mindenki rossz, kapzsi, bűnös, de ha mi nem tükörként viselkedünk, hanem jósággal fordulunk feléjük, akkor csodák történnek, ők kezdik visszatükrözni a mi mosolyunkat, hordozni bizalommal az életet adó Krisztus drága vonásait! Csaba t.
Ki tudja mi van a dobozban?! Ki tudja mit tervezett számunkra az Isten? Merem az életet, mind egy ismeretlen ajándékot átölelni, és kibontani gyermeki bizalommal, hisz tudom, hogy ki adta, és azt is tudom, hogy abban bármi is van az én drága ajándékom és a javamra vállik??
Tudok itt és most, alázattal Istenre figyelni, dönteni és alázattal elindulni, bizalommal a holnapba?
Szeretettel, Csaba t.