Az ember nem egy márványtömb, hanem hús-vér lény, aki a tapasztalatok által tanul, változik, formálódik. Bíznunk kell Isten kegyelmében, amely képes átalakítani bennünket.
Önmagát soha nem látja egészen egy ember, csak részeket lát magából: vannak olyan testrészeink, amiket soha nem tudunk megpillantani, esetleg csak tükörben, de az csak egy kép, nem pedig a valóság.
Krisztus urunk, mint kotló a csibéit a veszély idején szeretettel hív, össze akar gyűjteni. Gyertek őszinte bűnbánattal keressük Isten jelenlétét, hagyjuk, hogy megszólítson a szentírás Szavával, erőt adjon, tápláljon az Oltáriszentségben! Krisztus nem csak azt akarja, hogy hozzá forduljunk, hanem azt is, hogy egymáshoz is, mint jó testvérek közelebb kerüljünk. A templom a mi közös otthonunk, ahol a Isten népe, Krisztus nagy családja együtt ünnepel. Gyertek szenteljük meg együtt az Úr napját!
A 2025-ös szentév mottója – „A remény zarándokai!” Szeretnénk ha a szentév életté válna, megtapasztalható valósággá a gyermekeink, a gyermekeink barátai és mi magunk számára! Ezért minden hónapban egy zarándok napot szervezünk!
Istennek legyen hála a gálospetri gyerekeink is jól vannak. Az idén, a Szentháromság tiszteletére szentelt otthonban a tanévzáró búcsú ünnepet, június 22-én tartjuk, melyre nagy szeretettel hívjuk a ház minden barátját!
Bármi is történt, legyünk bár önnön vagy mások bűnei miatt halálra sebzettek, vagy kilátástalan betegségek útvesztőjében, ott, ahol vagyunk, bűnbánó szívvel, alázattal kezdjük el szeretni azt, akinek a legnagyobb szüksége van a szeretetünkre! És bízzunk alázattal abban, Aki jónak látott megteremteni és meghívni az Ő országába.
Szerencsésen hazaértünk Dévára. Jó volt találkozni a gyermekeinkkel. Út során Igret Sándorral, a gyermek Jézus stúdió munkatársával, rozsafüzért mondtunk mindazokért, akik e négy álomású missziós úton fogadtak, szeretettel velünk imádkoztak, elmélkedtek.