.....de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nélküled, segítséged nélkül ez lehetetlen lenne. Mert bármennyire is szereti a nevelő a gyerekét, és azt akarja, hogy szép és tiszta ruhákba öltöztesse, bármennyire is szeretne a szakácsnő finomat főzni, ha Te nem vagy akkor ez lehetetlen. Isten fizesse meg jóságodat, ajándékozzon meg Téged is olyan jó élményekkel mint minket és akkor Te is lehetsz egy Dávid, hogy a Góliátokat könnyen le tudd győzni!

Kedves Jótevőnk!

Újra egy új év elött állunk! Az elmúlt évet hátrahagyva bizalommal, bátorsággal és sok optimizmussal állunk szembe az új évvel. Lehet, hogy ez egy nagyon merész kijelentés de a tavalyi év során szerzett tapasztalatok megerősitik hitünket, hogy a ránk váró év is tele lesz jó élményekkel.

Visszatekintve a 2005-ös évre, úgy érezzük, hogy nagyon jó és szép év volt. Persze, hogy voltak nehéz pillanataink de ezeket eltörölték a jó pillanatok. Nehéz pillanat volt mikor júniusban  nagyon kedves munkatársaktól kellett elválnunk de szeptemberben újra boldogok voltunk mikor új munkatársaink közösségünkbe jöttek és most velük építjük együtt Isten országát. Szomorú volt az is mikor IV:-es diákjaink „kirepültek” a szászvárosi fészkükből és újabb „fészekbe” repültek be Déván vagy Petrozsényba de mikor  csak jó dolgokat hallottunk, akkor nött szívünkben az öröm.

Nekünk nehezebb észrevenni nap mint nap a gyerekek fejlődését, mert állandóan velük vagyunk. Mikor valaki ezen a téren megjegyzést tesz, akkor szívünk megtelik örömmel, bizalommal, bátorsággal. Egy ilyen megjegyzést tett egyik kedves barátunk, aki a nyár folyamán pár napot életéből nekünk ajándékozott. Ezt írta: „Denisa akkor érkezett hozzátok -hozzánk-, még semmit nem beszélt magyarul. Amikor készült a kép, még senkivel nem tudott kapcsolatot találni, csak Számival és Kornéllal. Sosem fogom elfelejteni Kornél már-már apás gondoskodását mikor először a parkba mentünk, ahogy kézen fogta a kicsi Denisát, ahogy magyarázott neki románul és végig vigyázott rá. Ha látszik a képen mindaz a szeretet, kölcsönös bizalom és öntudatlan gyengédség, ahogyan akkor egymáshoz fordultak, akkor nagyon örülök.”  Amikor ilyen levelet kapunk akkor érezzük igazán, hogy a nevelő munkája nem eredménytelen, sőt! Kornél, 2004 okt. 20.-án került közösségünkbe 3 kistestvérével együtt. A gyermekvédelmi Központ kérte Csaba testvért, hogy fogadja be a gyerekeket mivel szüleik TBC-s betegek és hónapokig szanatóriumban kell feküdjenek, a gyerekek pedig a pertozsényi Éjjeli Menhelyen voltak. Nálunk már akkor telt ház volt, de ez nem akadályozott meg, hogy befogadjuk a 4 testvért még akkor is ha már ketten kellett egy ágyban aludjanak. És most amikor barátunk sorait olvassuk, könny szökik ki szemünkből, hogy az a kisfiú, aki nem érezheti szülei szeretetét, mégis apai gondoskodással őrködik egy  2 és fél éves kislány fölött. Hát nem csodálatos dolog ezt látni? Ilyenkor persze, hogy tele vagyunk optimizmussal, bizalommal és még nagyobb szeretettel és úgy érezzük, hogy Dávidok vagyunk és le tudjuk győzni Góliátot.

De ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nélküled, segítséged nélkül ez lehetetlen lenne. Mert bármennyire is szereti a nevelő a gyerekét, és azt akarja, hogy szép és tiszta ruhákba öltöztesse, bármennyire is szeretne a szakácsnő finomat főzni, ha Te nem vagy akkor ez lehetetlen. Isten fizesse meg jóságodat, ajándékozzon meg Téged is olyan jó élményekkel mint minket és akkor Te is lehetsz egy Dávid, hogy a Góliátokat könnyen le tudd győzni!

Istentől áldott, sikerekben gazdag, örömben és szeretetben eltöltött Új Évet kivánunk!

Menyhárt Ernő,
2006 jan.3, Szászváros