Akárcsak az előző években, a szászvárosi maroknyi magyarság idén is méltóan emlékezet meg a magyar Szabadságra. Az ünnepségre az istentisztelet után került sor a zsúfolásig megtelt református gyülekezeti teremben: a helyi római katolikusok is átjöttek, illetve Tordos, Lozsád és Kudzsir református magyarjai.

Dezméri István, Hunyad megye prefektusa köszöntötte az egybegyűlteket, majd az Árpádházi Szent Erzsébet gyermekotthon és a helyi iskola magyar tagozatának gyerekeinek verses-dalos előadása következett. Melyen a gyerekek a nevezetes március 15-i nap eseményeit adták elő versekben és dalokban. Menyhárt Ernő, az Árpádházi Szent Erzsébet gyermekotthon igazgatója és felesége, Rita ezúttal is kitettek magukért, szépen felkészítették a gyerekeket, méltó ünnepséget szerveztek, ami kiemelkedő teljesítmény, tekintettel arra, hogy a gyermekotthon ifjai között kevés a magyar, legtöbbjük nem családból, hanem a gyerekotthonban tanultak meg magyarul.

Fülöp Júlia, a szászvárosi magyarság lelke, az ünnepség főszervezője a piros-fehér-zöld színű nemzeti lobogó jelentőségét mutatta be, annak lelki-szellemi összetartó erejét hangsúlyozván. Maniu Júlia pedig a nemzeti zászló történetét mutatta be, míg húga, Noémi versekkel és dalokkal örvendeztette az ünneplőket.

Idén a nemzeti lobogó volt a megemlékezés fő témája, talán azért is, mert a Szászvárosról Magyarországra került Vita család és tanulmányait Londonban folytató leányuk, Melinda szép címeres zászlóval ajándékozta meg a szászvárosi magyarságot, amit Fülöp Júlia és Sípos Szabolcs református lelkész köszöntek meg. Alexandu Munteanu, Szászváros polgármestere pedig a városvezetés támogatásáról biztosította a magyarságot, hiszen a multikulturális város elképzelhetetlen a magyarság nélkül.

Végül a szokásnak megfelelően gróf Kún Kocsárd és unokaöccse, Kuun Géza mellszobrainak megkoszorúzására került sor. A szászvárosi magyar oktatás nagy alakjainak mellszobrai ugyanis a református templom előterében találhatóak. A koszorúkat Dezméri István és Alexandru Munteanu, illetve Pogocsán Ferdinánd, a dévai RMDSZ elnöke és felesége helyezték el.

Eközben a mócföldi Brádon is fejet hajtott a maroknyi magyarság. A római katolikus templomban a szentmise után a szabadságharcról emlékeztek meg, majd Ladányi Mihály és Baráth Árpád Petőfi-verseket szavaltak el, s az ünnepség történelmi képek kiállításával ért végett.

Déván vasárnap is folytatódott a március 15-i megemlékezés. Itt viszont nem azért, mert a maroknyi magyarságot leginkább a vasárnapi istentisztelet alkalmával lehet megmozgatni, mint Szászvároson vagy Brádon, hanem a széthúzás miatt. Szöges ellentétben például a Zsil-völgyével, ahol a magyar egyházak szorosan együttműködnek az RMDSZ-szel, s együtt ünneplik meg március 15-t, Déván a református lelkész mindig az RMDSZ-től külön emlékezik meg. Így volt vasárnap is, az istentisztelet után a gyülekezet tagjai kivonultak a református temetőbe, ahol megkoszorúzták a csütörtökön már ünnepélyesen megkoszorúzott emlékművet.

www.nyugatijelen.com