Isten áldása kísérje a tusnádi Szent László Otthon lakóit és mindazokat, akik e házat segítik, támogatják imával, jó szoval, vagy anyagiakkal. 

Örömteli szívvel,

Csaba t.

Kedves Barátaink!

Ma különleges nap volt. Iskola után a gyerekek hozzám jöttek, és olyat mondtak, amit soha nem fogok elfelejteni. Azt mondták, hogy most ők adnak házi feladatot a világnak. Hiszen nem csak ők lehetnek azok, akik nap mint nap házi feladatot írnak. Most eljött az ideje, hogy a világ is tanuljon. És hogy mit tanítanak ők? Valami csodálatosat: az önzetlen szeretetet.

Azt mondták, a világ sokszor megfeledkezik arról, hogy mi igazán fontos. Tiszteletet, törődést kellene tanulni mindannyiunknak. Hogy ember az embernek ne csak társa, hanem testvére legyen. Így történt, hogy útra keltünk, és meglátogattunk egy aranyos családot. Ott egy gyönyörű kislány várt ránk, akit a gyerekek csak úgy neveztek el: "gyöngyhajú lány". Nem érkeztek üres kézzel, hoztak cipőt, tanszereket, ruhákat, és nemcsak tárgyakat, hanem törődést és szeretetet is ajándékoztak.

Ezek a gyerekek ma valami különleges leckét adtak nekünk, felnőtteknek. Azt mondták, itt az ideje, hogy mi is példát vegyünk róluk. Hogy összefogjunk, és ne hagyjuk magára a világot, hanem óvjuk, védjük, és töltsük meg szeretettel.

Legyen ez mindannyiunk feladata. Mert ha a gyerekek képesek erre, mi, felnőttek se maradhatunk le mögöttük. Tanuljunk tőlük, és tegyük szebbé a világot együtt.

Szeretettel és hálával,

Szidónia 

Szívből a szívhez