Nagy örömmel tettem eleget Csaba testvér meghívásának, amely Tusnádfürdőre – Erdély gyögyszemére - város-szépítő kaláka munkával összekötött férfi-lelkigyakorlatra szólt. Amint azt a Dévai Szent Ferenc Alapítvány honlapján megjelent Meghívóból is tudhatjuk, ezen az összejövetelen az Alapítvány férfi munkatársai vettek részt és a Szent István terv keretében a Csukás-tó feletti hegyoldalban lévő, elhanyagolt borvíz-forrás környékét és az odavezető ösvényt igyekeztek nagy lelkesedéssel és összefogással rendbe tenni.

Kedves Csaba testvér! Kedves Alapítványi munkatársak!

Nagy örömmel tettem eleget Csaba testvér meghívásának, amely Tusnádfürdőre – Erdély gyögyszemére - város-szépítő kaláka munkával összekötött férfi-lelkigyakorlatra szólt. Amint azt a Dévai Szent Ferenc Alapítvány honlapján megjelent Meghívóból is tudhatjuk, ezen az összejövetelen az Alapítvány férfi munkatársai vettek részt és a Szent István terv keretében a Csukás-tó feletti hegyoldalban lévő, elhanyagolt borvíz-forrás környékét és az odavezető ösvényt igyekeztek nagy lelkesedéssel és összefogással rendbe tenni.

Maga a lelkigyakorlat és a szállás a csodálatosan szépen felújított „Anna” villában, a Szent László Gyermekvédelmi Központban volt, ahol 101 árva kisgyermek él szeretetben, vidámságban. Az egész épület olyan, mint a Napsugár, élet és fény árad még a falakból is.

Az én feladatom az volt, hogy egy reggeli, meghitt hangulatú beszélgetés során mondjam el a munkatársaknak az akolitusi munkám szerzett személyes tapasztalataimat és a felmerülő kérdésekre válaszoljak. Emelett nagy boldogsággal töltött el, hogy a szentmiséken Csaba testvér és a plébános úr mellett szolgálatot is teljesíthettem.

Azoknak, akiknek talán kevésbé ismert az akolitusi szolgálat mibenléte, az alábbiakban röviden összefoglalom. Az akolitus az oltár körül teljesít szolgálatot. Az "akolüthosz" szó szerint nyomon követőt jelent, a papot és a diakónust követi, és segíti a liturgiában. Az akolitus az Oltáriszentség rendkívüli kiszolgáltatója (a rendes kiszolgáltató a pap és a diakónus): azaz, akkor áldoztat, ha az áldozók nagy száma indokolttá teszi. Áldoztatja a betegeket is. Kiteheti az Oltáriszentséget imádásra (szentségi áldást nem adhat). A szentmisén a kelyhet és paténát előkészíti, áldozás után purifikál (megtisztítja a szent edényeket az Oltáriszentség maradékától és a maradékot magához veszi). Az akolitus három feladat ellátására kap megbízást: . közösség építésre . igeliturgia vezetésére és áldoztatásra. Akolitussá – megfelelő képzés után – csak olyan férfiak avathatók, akik bérmálásban is részesültek és egyházilag rendezett, példamutató házasságban élnek.

Magamról pár szóval annyit, hogy fiatal koromban, hosszú időn át a budapest-vizivárosi Ferences Templom Kapisztrán kórusának tagja voltam, majd 2005-2008 között megbízott lektori feladatot láttam el Nagybörzsöny plébániáján. (Nagybörzsöny az Ipoly menti szlovák határ közelében, a Börzsöny hegység nyugati lábánál található, Budapesttől kb. 100 km-re). 2008-tól felavatott lektori, 2009 óta pedig akolitusi szolgálatot végzek, Vámosmikola, Nagybörzsöny és Ipolytölgyes plébániáin. Ebben az évben Ipolydamásd faluban önállóan vezettem a Három Szent Nap (Nagyhét) liturgiáit. Feleségem kórházi ápoló nővér és hittanári diplomával is rendelkezik.

A váci egyházmegyében ma már több mint 200 akolitus működik. A paphiány miatt egyre nagyobb szükség van a világi szolgálattevők segítségére. A mi falvainkban sajnos már csak minden harmadik vasárnap van szentmise, a közbenső vasárnapokon áldoztatással egybekötött Istentiszteletet (igeliturgiát) tartunk. Több helyen diakónus vezeti a plébániát.

Elmondtam a beszélgetés során, hogy az akolitusi szolgálat lelkileg nagy segítség és fejlődési lehetőség magának az akolitusnak is, hisz tevékenyen részt vesz a liturgiában, prédikációra készül, és példát kell mutatnia a közösségnek. Én nagyon örülök, hogy a Jóisten erre az útra vezetett, fiatalabb koromban már jó néhány jelet kaptam, hogy az Isten és az Egyház szolgálata az igazi feladatom. Úgy érzem, az Egyház megújulása a világi szolgálattevők áldozatos munkája nélkül ma már elképzelhetetlen. Igazi örömforrás az önzetlen szolgálattevés, a szabadidő egy részének erre a nemes célra való feláldozása. Éreztem, hogy a nagyszombati spontán elmélkedésem „felülről” jött, nem kellett fogalmazni, ennek a kisugárzása pedig óriási erejű, és a közösség tagjainak visszajelzése, örömteli arca, meleg kézfogása, köszönete pedig a Szeretet igazi jele. Így valósul meg Krisztus misztikus jelenlétének földi síkon való megvalósulása.

Kérdésre válaszolva mondtam el, hogy a hívek nálunk nem idegenkednek az akolitus (ill. diakónus) szolgálatától. Én Nagybörzsönyben már a kezdetektől éreztem a hívek szerető figyelmét. Persze a dolog a plébános hozzáállásán is múlik, és azt is szeretném elárulni, hogy az akolitus elfogadásának fontos tényezője, hogy a felolvasásokat lassan, hangosan és érthetően végezzük, figyelve a láthatatlan szeretetkapocsra, ami a hallgatóság és a felolvasó között ki kell, hogy alakuljon. Ugyanez vonatkozik az elmélkedésekre is. Egyszerű szavakkal, de szívből beszéljünk, nyugodtan ráhagyatkozva a Lélek indíttatására. Nagyon fontos a szemkontaktus, időnként próbáljunk a hallgatóság közül egy-egy személyt kiválasztani és a szemébe nézve beszélni. Amikor áldozatunk, akkor is mindig nézzünk az előttünk állóra, és emeljük fel az Oltáriszentséget.

Biró Pityu kérésére össze fogom állítani a váci egyházmegye által kiadott „Világi lelkipásztori kisegítők kézikönyve” alapján az akolitus által tartandó igeliturgia forgatókönyvét, a megfelelő „rubrikák”-kal együtt.

Ehelyt is szeretném hálásan megköszönni Csaba testvérnek, Kolozsvári Tibinek, és a Szent László Gyermekvédelmi Központ kedves munkatársainak a meleg fogadtatást, a szíves vendéglátást és a sok segítséget. Az első perctől kezdve otthon éreztem magam, mint akit egy nagy család fogadott be. Jó volt látni a gyerekek örömtől sugárzó arcát, hallani vidám hangjukat, fogadni illedelmes köszönésüket és figyelmi buzgó asztali imájukat. Amikor egy kisgyerektől érdeklődtem valaki felől, megfogta a kezem és úgy vezetett az illető keresésében.

Örömteli élmény volt számomra, hogy a vasárnapi szentmisén zsúfolásig megtelt a tusnádfürdői templom. Bizony errefelé minálunk, ez legfeljebb Húsvétkor és Karácsonykor fordul elő.

Nagyon emlékezetes marad a lelkigyakorlat alatti közös étkezések vidám hangulata, az ízes erdélyi magyar szó, és jókedvű férfitársak befogadó szeretete.

A lelkigyakorlat után – Csikszeredába menet, Csaba testvér vezetésével – egy kedves magyarországi családdal együtt megálltunk a Nyerges-tetőn lévő 1849-as emlékhelyen, ahol kopjafák sokasága jelzi az ütközetben részt vett székely hősök emlékét.

Csiksomlyón rövid látogatást tehettem a nemrég elkészült Szent István Gyermekvédelmi Központban is, ahol Balázs Zsóka, kisbabájával a hátán, kisfiát kézen fogva vezetett végig a házon. Hálás köszönet érte. Nagy öröm volt látni a folyosókon a tiszta tekintetű, tanulmányaikkal foglalkozó fiatalokat, a jövőnk letéteményeseit.

Végezetül, az a nagy megtiszteltetés ért, hogy Csaba testvér saját kocsijával vitt le a csíkszeredai vasútállomásra. Külön köszönöm, hogy bokros teendői mellett erre is időt szakított.

Hálatelt szívvel mondok köszönetet a jó Istennek, hogy a csodálatos szép, élmény teli utazás után szerencsésen hazaértem Vámosmikolára.

Bozsai Gábor

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

{zoomcat catid=1174}