Csaba testvér ezelőtt húsz esztendővel kezdte el a munkáját. Jelenleg 70 helységben, 2300 gyermeket gondozunk. Tény, hogy a helységek egyikében sem működik alkalmas, eredményes szakmunkásképző iskola.
A gyermekeink hátrányos gazdasági és pszichoszociális közegből származnak. Gyakorlatilag csak azt birtokolják, mit mi biztosítani tudunk nekik, illetve azt amit ők maguk a saját munkájuk révén megteremtenek önmaguk számára. A nevelésük folyamatában, többek közt az az alapelv érvényesül, miszerint az életüket őértük, de nem nélkülük építjük fel. A mi hívatásunk,hogy segítsünk a kibontakozásukban, mely a gyermekek részéről is munkát, céltudatos, állhatatos erőfeszítést feltételez.
Azt látjuk, hogy a teremtett lét rendjén egy bizonyos erő uralkodik. Ez az erő a mozgás kényszere és ez az erő, jól látható módon a gyermekek létminőségén is érvényesíti önmagát. A megismerés, a tapasztalatszerzés ösztöne, a kíváncsiság, a dolgok iránti fogékonyság az irántuk való folyamatos érdeklődés, az akaratlagos és az önkéntelen megfigyelés, a tények bennük lévő lenyomatai és azok rendeződése állandó mozgásban tartja őket.
Amint cseperednek, az iskola jó esetben felfűti bennük ezt a magatartást. Sokakat azonban lelomboz, szárnyukat szegi, eltompítja a kíváncsiságukat, én erejükben megnyirbálja a gyermekeket, mint ahogyan a tompa föld elnyeli a tiszta esőcseppek vidámságát.
Az iskola – a rá szánt életévek arányában- alkalmas eszköze kell legyen az önálló és alkotó életvitelre való képesítés teremtő folyamatának. Sokszor azonban az iskolában elszunnyad a gyermekek önálló, autonóm törekvése.
Itt Erdélyben a jelen oktatási rendszerünk teljességgel képtelenné vált arra, hogy a szakmunkás minősítést célzó diákokat eredményesen készítse fel egy önálló életvitelre, az alkalmas munkavállaló minőségére. Nincsenek jól működő szakmunkásképző iskolák! Sőt a szakmunkásképző iskolák, de maga a kétkezi munka és az azzal egylényegű, alkotó erő is demoralizálva van.
Csak meg kell látni a fényt az alagút végén!
Ezért sok középiskolás gyermekek életérzése vált erő fogyottá. Az önépítkezés született ösztöne már nem sürgeti őket a tevékeny, alkotó és autonóm élet méltóságára. Nehezen tűznek ki célokat, nehezen adnak értelmet a mindennapi munkájuknak, az iskolai tevékenységük cél és értelem vesztett. Ami egykoron, kisgyermekként a sajátjuk volt, mint például a megismerés vágyának sürgető ereje, elszunnyad bennük.
Hogy megfordítsuk, ellensúlyozzuk ezt a jelenséget elhatároztuk, hogy létesítünk egy szakkollégiumot. Szükség van ugyanis arra, hogy a gyermekek kiteljesedési vágyát, ösztönét és képességét, az önjáró voltukat, annak kontinuitását továbbmentsük az ő boldogulásuk és népünk javára.
A kollégiumunk célja az, hogy kiegészítse a gyermekek iskolai képzését és jó szakembereket neveljen, akik önműködően, autonóm módon, céltudatosan, fegyelmezetten, szakértelemmel, állhatatosan és bátran vállalnak majd munkát, alapítanak családot és vállalnak gyermeket, mint jó keresztény és jó magyar emberek.
Ehhez kérjük Isten segítségét !
Célunk:
- vallási és nemzeti önazonosságukban erős, alkotó, teremtő életet élő büszke és nagyon jó szakmunkások képzése
A képzés profilja:
- állatgondozás, növénytermesztés, agroturizmus és az autonóm élet szaktudása
Várt eredmény
- jól képzett szakemberek, akiket szaktudás, fegyelmezett, kitartó, állhatatos munkamorál jellemez, akik szellemileg, lelkileg, fizikailag és erkölcsileg, mint hitükben és nemzeti önazonosságukban erős egyének képesek arra, hogy családot alapítsanak és felneveljék gyermekeiket.
Rendelkezésünkre áll
- két – egyenként 40 gyermek fogadására alkalmas- félkész épület
