2010-ben befogadott Piroska egy kislányt a zsombolyai házba! Aznap mikor befogadta a gyermeket, a csatolt képet és a versikét küldte nekem. Nem tudom, hogy ki írta a verset, Piros csak átírta saját bevallása szerint! 

Imádkozzunk, hogy legyen gyermekeket szerető szép lelke a jó Istené!

Csaba t. 

Vers Rólad... (kicsit átírtam, szokás szerint)  

Szeretettel vállalom ezt a kisbabát is, Piros

Egyszer, nagyon-nagyon régen,

amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,

igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.

És elmosolyodott.

Örült neked.

Idetartozol....

Az Isten, már akkor hallotta

az összes gyermekkori gügyögésedet;

látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,

és az első "a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.

Isten tovább mosolygott,

és szívesen nézett téged.

Ő már akkor előre látta

a durcás sértődéseidet,

a toporzékolós kiabálásodat,

a barátaid melletti kiállásodat,

az első szerelmes pillantásodat...

Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és

értette.

És minden perced szépségéért előre lelkesedett.

Az Isten jól megfigyelt téged.

Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.

Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát,

csigolyáid alakját és a Lelked erejét.

Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,

őszinte szeretetből teremtett neked

egy pont a hozzád illő,

keresztet.

Amilyet senki másnak nem adott.

Rád nézett az Isten,

és tetszettél neki a kereszteddel együtt.

Örömmel látta,

hogy mindaz amit alkotott jó.

Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,

megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.

Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz,

akkor szívesen segít majd Neked, ha kéred.

Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt beléd égette a szeretetét....

hidd el...

fogadd el...

kérj.... és megadatik,.... akkor, és ott, amikor annak a helye van....