Ma délután, dec. 22-én, 16.00 órától  Zsombolyán egy szentmise áldozatban a helybeli támogatókkal, ismerősökkel imádkozunk Piroskáért! Utána, még ma este a testét áthozzuk Dévára, szeretnénk itt felravatalozni, és holnap reggel, dec 23-án  08.00 órakor egy gyászmisében elbúcsúzhatnak tőle a gyermekei és az itteni kollégái! A szentmise után indulunk szülőföldjére, Homoródszentpéterre, ahol 16.00 órakor lesz a helybeli temetőben a gyászszertartás! 

Hogy ki volt Markó Piroska? A csatolt levélkében bemutatkozik gyermekeivel. Kollégáim rendszeresen írnak félévente beszámolókat, 2010-ben kaptam ezt a levelet Markó Piroskától! Jó olvasni a gyerekeknek a kedves sorait (közben ezek a gyerekek nagyra nőttek)! 

Elvesztettünk egy nagylelkű nevelőnőt! Még ha fáj is, de jó tudni, hogy a gyermekeinknek Pirosban ilyen erős támasza született a mennyek országában! Ő itt a földön is mindent elintézett a gyermekei érdekében, hiszem, hogy a jó Isten jobbján sem fog tétlenül ülni! 

Szomorú szívvel, 

Csaba t. 

Zsombolya Szent Mihály Arkangyal Otthon

2004. szeptemberében indult a ház. Ma 22 gyerek lakja, a legkisebb 1 éves és kilenc hónapos. A Szent Mihály Arkangyal bentlakó otthon. Temes megyében az egyetlen Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó intézmény, amely összegyűjti a bánsági magyar gyermekeket. 

Így írnak a gyerekek: 

Nagyon jó közösségben élni, játszani, táncolni, együtt utazni, kirándulni. Nagyon könnyen lehet barátot kapni. A zsombolyai ház sokat jelent számunkra, mert közösségben vagyunk és megtanuljuk egymást elfogadni.

Öt éve vagyok Zsombolyán, sok mindent megtanultam önállóan csinálni.A nevelők jó nyári táborokat szerveznek, ahol jól érezzük magunkat.

A zsombolyai ház nagyon sok esélyt nyújt számunkra, megtanít látni dolgokat, tanulni, hogy később legyen könnyebb az életünk, legyen munkánk.

Nagyon jó érzés volt megtanulni írni, olvasni.

Faragni is szoktunk, Sebestyén testvér vezetésével. A faragásokat kitesszük a falra, nagyon szépek.

Örvendek, hogy itt lehetek és több esélyem lehet az életben.

Öt éve vagyok Zsombolyán, itt kezdtem az első osztályt. Megtanultam táncolni, most már szeretem is a táncot. Az első időben nehéz volt és hamar elfáradtam, de most már könnyebben tanulom a lépéseket.

Van egy halastó Zsombolyán, és halászni is szoktunk járni. A fiúk fociznak, mi meg játszani szoktunk nagyokat. Fontos számomra a faragás, eleinte Sebestyén testvért meg kellet győznöm arról, hogy van kitartás bennem és így én is faraghatok. Sok barátom van, s ez jó számomra. Szeretek itt lenni Zsombolyán, szeretem a gyönyörű rózsakertünket is.

(Endre, Ricsi, Sándor, Mihályka, Piroska, Szilárd, Zsuzsanna)

Esély az életben a ház, azzal, hogy lehetőséget kapott és Csaba t. gondoskodó szeretete által létezhetünk, hogy az Úr kirendeli a jó emberek által a mindennapi szükségleteinkre a hozzávalókat. Csoda ahogyan létezünk, az Isten csodája, gondoskodó szeretete megmutatkozik napjainkban. Ahogyan behoz számunkra egy teljesen idegen ember az elromlott mosógép helyett egy másikat.

Rácsodálkozom a felnövő gyerekekre, ahogyan kibontakoznak, kamaszodnak! Elszomorodom ha nem jutok el egy bajban lévő gyerekhez és lemorzsolódik, kiesik. 

Szoktam mondani ezeknek a gyerekeknek, hogy szerencsések, itt vannak egymásnak, megtanulhatnak szeretni, elfogadni, örvendeni, egymásnak segíteni.

Táncolnak a gyerekek. Néha előkerül egy régebbi felvétel, elmosolyodunk azon, ahogy látjuk a csetlő-botló gyerekeinkből kibontakozni a szép, tiszta mozgást. Ahogy felfedezzük, hogy felkapják fejüket egy népzenére amit a televízió sugároz, és kíváncsian bekandikálnak, hogy mit is közvetít a televízió.

Beleépülnek az  életükbe a szép, tiszta értékek amit felfedeznek, és összekapcsolja őket.

Szeretettel,

Piros

Zsombolya, 2010.

• Előző
• Tovább