„A szülőföld lángoló szeretete tízszeres ellenség fölött is diadalt arat” 

 

Lovas szekerekkel jöttek Szárhegyről:

{google}-1849861971759761964{/google}

 

Csaba testvér elmélkedés:

{google}-5532213990519134249{/google}

Ervin atya beszéde:

{google}-3346010837732999506{/google}

Könyörgések:

{google}8052162247908258227{/google}

Tatár-domb rövid történelme:

{google}6016593660152962060{/google}

Valós a ballada:

{google}-1368072626076755277{/google}

Cika Néptánccsoport szereplése:

{google}-7647828389807663779{/google}

Napköziotthonok szereplése:

{google}-3363805283847894180{/google}

Szent József gyerekotthon gyerekei szereplése:{google}-3777872168824312936{/google}

 

Gyergyóditró és Szárhegy között, a güdüci leágazással szemközt található halom, a Tatár-domb 350 évvel ezelőtt szeptember 6-án különleges csata és győzelem helyszíne volt. Hadicsellel, összefogással győzedelmeskedett egy maroknyi asszony, idős és gyermek a többezres tatárhorda felett. Erre emlékeztek a helyszínen, szombaton a Gyergyói-medence lakói és vendégeik több kontinensről is.  

A megemlékező liturgián szentbeszédében Böjte Csaba ferences szerzetes az összefogást és szövetséget emelte ki. A történelmi emlékidézés, koszorúzás és szeretetvendégség után Bákainé legendáját a szárhegyi Cika néptánccsoport tagjai jelenítették meg, majd a dévai Szent Ferenc Alapítvány környékbeli napközi otthonai tanulóinak évnyitó műsorát tekintették meg a zarándokok. 

A szombati múltidézésre lóháton, parádés hintókon, szekereken, gyalogszerrel és személyautókkal érkeztek az emlékezők. Tatár Sarolta történész a szentmise elején ismertette saját kutatásai eredményét, kiemelve: bizonyított a népmondák, legendák történelmi eseményekre alapozott eredete. Ferenczi György gyergyói lelkész egykori feljegyzését Csiksomlyón őrzik. II. Rákóczi György törökországi hadjárata során a tatárbetörés elleni védekezést helyi erőkkel szervezte meg Deák Gábriel helyi tanár. A mocsarakba csalták a terepet nem ismerő ellenséget.

A ferences birtokon egy teherautó rakterében felállított oltárnál a környékbeli lelkipásztorok, és ferences szerzetesek mutatták be a legszentebb áldozatot. A főcelebráns T. György Balázs, majd az ünnepi szónok, és a házigazda, Ervin atya, szerre kiemelte: azért tudtak elődeink győzni, mert több településről összefogtak. Tervet készítettek, kihasználták a terep adottságait. A hely hősei erre emlékeztetnek, hogy erőt merítsünk jövőt remélő terveinkhez.

Csaba atya kérdésünkre elmondta: „Temető a Tatár-domb. Mindkét részről voltak áldozatok. Fogalmaink szerint nevezhetjük pogánynak a portyázó tatárokat, de lelkük üdvéért lelkiismereti kötelesség imát mondanunk.”

Az ősi ferences birtok szakralitásának helyreállításáért már az ünnepség előtt is sokat tettek a helybeliek, és közösségünk szolgálatába állítása folyamatban van. A jelen megemlékezéssel is a hagyományt szeretnének teremteni - szövetségben a helyiekkel.

Molnár Melinda

 Tatárdombi emlékek

Valós történelmi eseményre épül a kegyeleti hely eredethagyománya, amelyet több helyi legenda is örökít. „1658. szeptember 6-án a Moldva felől berontó 3000 tatárt 300 székely Gábor diák vezetésével e helyen győzött le, temette nagyrészt e halom alá.” – olvasható az 1908-ban állított márványobeliszken, amelyet az emlékidézés alkalmával meg is koszorúztak.

Szárhegyi középkorúak mesélték: ezelőtt 50 évvel volt legutóbb megemlékezés. Akkor pionírok vonultak fel, és rezesbandák zenéltek a halom melletti szabadtéri színpadon. 

 

{zoomcat catid=465}