2008. szeptember 14-én, a felelevenítése óta második alkalommal megrendezett Szobori búcsú várakozásainknak megfelelően igazi ünnepnap volt az Emlékparkban.
Célunk, hogy a – reményeink szerint - évente megrendezésre kerülő, idén 111 éves Mária-ünnep újra meg újra alkalmat teremtsen, hogy ezen a fontos történelmi helyszínen nemzeti összetartozásunkat, önazonosság-tudatunkat erősíthessük.
.jpg "Image")
.jpg "Image")
Az előrejelzések ellenére az időjárás kedvezett a rendezvénynek, és öröm volt látni az egybegyűlt, nagy létszámú ünneplő közönséget, zarándokot. Az ünnep tulajdonképpen már délelőtt kezdetét vette, ugyanis ekkor volt Bálinth Zoltán árkosi fiatalember Székelyföldet bemutató kiállításának a megnyitója. Az Árpád-emlékmű előtt egész nap a Székelyföldről érkezett kézművesek kínálták igényes portékáikat. Volt itt ruhakészítő, gyöngyfűző, bútorfestő, fafaragó, szalmafonó, kalapos, csipkeverő - mind-mind a hagyományos mesterségek képviselői. A meghívott előadóművészek – Berecz András, Fábián Éva, Fábri Géza, Ivánovics Tünde, Juhász Zoltán és Maczkó Mária – teljesítették küldetésüket, és színvonalas produkcióikkal, melyek végigkísérték az egész ünnepséget, igazi ünnepi hangulatot (és nagyon sokszor könnyeket is) varázsoltak az Emlékparkba. De garancia volt az ünnep tisztaságára Böjte atya személye is, aki a búcsú napján felszentelt és megnyitott székely kaput adományozta a nemzetnek. Fontosnak tartja ezt az ajándékot, mert ki tudja fejezni, hogy a székelység valóban hálát érez az anyaországból kapott sok segítségért. A kapu dísze és ünnepi bejárata lesz ettől kezdve az Emlékparknak.
Az ünnep feledtetni tudta a hétköznapok gondjait, a jelenlegi nehéz helyzetet is. Horváth Gábor ügyvezető igazgató köszöntőjében öt dolgot hangsúlyozott, amit a kapu szimbolizál. Jelenti az összetartozást: a kapu elemei külön-külön is gyönyörűek, mégis együtt válnak értelmezhetővé. Az összefogást: jó szándékú emberek közös munkájával tudtuk felállítani. A megmaradás jelképe is: az 1913-ban készült kapu, s egyik éke, a magyar címer, sok mindenről tudna mesélni. Háborúról, pusztulásról, most mégis itt gyönyörködhetünk benne. Éppen ezért szimbolizálja a megújulást is. De kifejezi szolidaritásunkat, azt, hogy sorsközösséget kell vállalnunk minden magyar honfitársunkkal. Így válhat az Emlékpark valóban nemzetivé, ahogyan a nevében is benne van. Más szempontból is szimbólum a kapu: olyan szép, mint a Kárpát-medence. Mi vagyunk a kapuszárnyak, mai magyarok. Rajtunk múlik, hogy a kaput megnyitjuk-e. Az 1938-ban állított, s azóta megsemmisült kaput Szent István halálának 900. évfordulója alkalmából szentelték fel. Most, 2008-ban, szintén Szent Istvánhoz kapcsolódó évfordulót ünneplünk: első királyunk 1008-ban alapította az Erdélyi egyházmegyét. Az igazgató úr beszéde után Molnár Melinda, az Udvarhelyi Híradó hitvallás rovatának szerkesztője szólt néhány szót a Székelyföldről – Máréfalváról, Fenyédről, Csíkszeredából, Csíkjenőfalváról – érkezettek nevében. „Úgy illik, ha megnyílik ez a kapu, székely vendégszeretettel kínáljuk meg legalább jelképesen az embereket”- mondta. Egy kosarat nyújtottak át Horváth Gábornak, melyben házi kenyér, s egy kis „asszonypálinka”(áfonyából készült pálinka) volt. A vendéglátás után Maczkó Máriától hallhattuk a régi székely himnuszt, vagy másképpen a csíksomlyói búcsúséneket („Vándor fecske hazatalál, / Édesanyja fészkére száll, / Hazajöttünk, megáldott a / Csíksomlyói Szűz Mária.”)
Dr. Zakar Péter történész, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke beszédében elmondta: a kommunizmus felpuhult változatában, a Kádár-rendszerben nemzedékek hagyták el úgy az iskolapadot, hogy a tanárok nem tettek, nem tehettek említést arról, hogy a határainkon kívül is élnek magyar testvéreink. Most a mi feladatunk az, hogy ezeket a mulasztásokat valahogy helyrehozzuk. Ezért is nagy öröm, hogy most ünnepelni jöttünk össze, hiszen nemcsak a lelkünket szeretnénk rendbe tenni, de sokfelől jöttünk, s együtt gazdagabbak vagyunk. A kapu megáldása előtt Böjte atya is szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, hogyan kezdődött az anyaország és az alapítványa közötti együttműködés (egy magyarországi barát egy süldőt vásárolt nekik a piacon, hogy az igen szegényes levesbe egy kis hús is kerüljön), és azóta is milyen gyümölcsöző az. Egy másik példát is említett: 2002-ben, a Püspökkari Konferencia a nagyböjti szent időben arra biztatta az iskolásokat, a hittanosokat, hogy uzsonnájukból juttassanak az erdélyi árváknak is. Ebből az akcióból született a szovátai Szent József Otthon. De az elmúlt évben is több mint tízezren adták az 1%-ukat a Szent Ferenc Alapítványnak. Külön-külön mindenkinek próbálta is megköszönni jóságát. Először azt gondolta, új kaput faragtat, de amikor a máréfalvi Kovács Piroska csűrében meglátta ezt az 1913-ban, az utolsó békeévben faragott kaput, amely darabjaira volt hullva, akárcsak az országunk, s eljárt felette az idő, akárcsak országunk felett, azt kérdezte: nem lehetne ezt a kaput összerakni? Erdélyi kapufaragók vállalták a munkát, s végül is ezt a kaput az erdélyi árva gyerekek nevében szeretnék minden anyaországi testvérnek átadni, hálájuk jeléül. Ezen a ponton nemcsak Csaba testvér, de minden ünneplő elérzékenyült. Ezt a kaput valóban szívvel és nagy-nagy szeretettel adták. Sokszor ostorozzuk népünket, sokszor elégedetlenek vagyunk nemzetünkkel. Ilyenkor körbe kell nézni: ha ő az adományokból naponta ezerötszáz éhes szájnak enni tud adni, mégiscsak él népünkben a szeretet, a jóság, az összetartozás. Hisz abban, hogy Árpád vezér itt kötött szövetsége, amely befogadott kunt, besenyőt, talán a székelyeket is a történelem folyamán, azóta is egy nyitott életszövetség. Éppen ezért jelképes dolog, hogy pont itt, Ópusztaszeren állítják fel ezt a kaput. Egy kisebb székely kaput Dr. Kiss-Rigó László püspöknek is átnyújtott, megköszönve a Magyar Püspökkari Konferencia 2002-es jól sikerült akcióját. „Szeretetből élet fakad.” – fejezte be köszöntőjét. Ezután Dr. Kiss-Rigó László megáldotta a kaput: „Urunk Jézus Krisztus, add, hogy ez a kapu emlékeztessen: úton vagyunk, s életünk folyamán találkozunk a kárhozatra vezető, szélesre tárt nagy kapukkal, és kis kapukkal, melyek az életre visznek! Add, hogy mindig felelősen döntsünk, melyik kaput választjuk.”
A kapu megnyitása után az ünneplők a Boldogasszony anyánkat énekelve átvonultak a monostor romjaihoz, ahol a püspök úr a jelenlévő papok – Jaczkó György szolnoki görög katolikus parókus, Pethő Gábor, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatója, a pálos Kálmán atya és László testvér, Jakab Krisztián egyházközségi kisegítő - és előadóművészek közreműködésével szentmisét mutatott be. Szentbeszédében Dr. Kiss-Rigó László arról beszélt, hogy igazi tekintélyt nem erőszakkal, illetve magas rangokkal tudunk kivívni, hanem Istennek tetsző, példamutató élettel.
.jpg "Image")
A szentmise végén következett a „Szer Üzenete” díj átadása. Az összetartozást kifejezve idén ketten vehették át a középkori monostor kerengőjéből előkerült íjas pecsétgyűrű másolatát: Böjte Csaba atya a székelység részéről, illetve Berecz András ének- és mesemondó az anyaországi magyarság részéről. Mind a ketten nemzeti összetartozásunkat erősítő munkásságuk miatt vehették át méltán az elismerést. Olyan emberek ők, de Bálinth Zoltán is, akik értéket mentenek, közösséget teremtenek, akik maguk köré tudják gyűjteni az embereket.
Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója. Kolozsváron született 1960-ban. Édesapját egy verse miatt a Ceausescu-rezsim bírósága hét évi börtönre ítélte. A hírhedt szamosújvári börtönben elszenvedett kínzások következtében szabadulása után nem sokkal meghalt. Sokáig haraggal gondolt a rendszerre, amely elvette édesapját, később mégis megértette: nem az emberben lakozik a rossz, hanem a tudatlanságban. Fényt, bölcsességet kell vinni az emberek szívébe, az erőszakra szeretettel kell válaszolni. Ekkor határozta el, hogy Istennek adja életét, és papként megpróbálja a legelesettebbeket, legszegényebbeket tanítani. Civilként autóvillamossági szerelőnek tanult, volt bányász egy évig a Hargitán. Ezzel akaraterejét próbára téve lélekben már papnak készült. 1982-ben, a Ceausescu-diktatúra alatt teljes titokban jelentkezett papnak. Gyulafehérváron és Esztergomban tanult, 1989-ben szentelték pappá. Szolgálatát a református többségű, kicsi, Kolozsvár melletti Széken kezdte, utána Dézsre, majd 1992-ben Dévára került. Néhány utcagyereket oltalmába fogadva beköltözött az évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba, melynek elhagyására a román hatóságok többször felszólították. A gyerekeket az utcára azonban a román rendőrök sem merték kitenni. Tevékenységének hamar híre ment, s Böjte Csaba nevét ismerik egész Erdélyben, Romániában, Magyarországon, Nyugat-Európában, sőt a tengerentúlon is. Az általa vezetett gyermekmentő szervezet célja az árva, embertelen körülmények között élő gyermekek felkarolása. Nemcsak ételt, otthont, ruhát biztosít nekik, de gondoskodik szellemi, erkölcsi, vallásos nevelésükről is, s megkapják az élethez szükséges legfontosabb dolgot, a szeretetet. Csaba testvér és munkatársai áldozatos munkájának köszönhetően mára már több száz gyermek nevelkedik, tanul az Alapítvány valamelyik otthonában, Erdélyben, Magyarországon, Moldvában és Vajdaságban megmenekülve a kilátástalan nyomortól, esélyt kapva a minden embert egyformán megillető értelmes, boldog, Istennek tetsző életre.
.jpg "Image")
Berecz András ének- és mesemondó, négygyermekes családapa. 1957-ben született Budapesten. Volt rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó mielőtt „hajszolt embertársai örömét keresgélő” énekes, mesemondó lett. Az első dalokat még édesanyjától tanulta, s lassan huszonöt éve dalokat, meséket, tréfákat gyűjt Erdélyben, a Felvidéken, Moldvában s Magyarország különböző területein. Mesél óvodásoknak, nyugdíjasoknak, mesél itthon, s az elszakadt részeken, mesél a diaszpórának, de tolmácsok segítségével kanadai, észt, francia, holland közönségnek is. Kedves dalai és meséi az elsősorban felnőttekhez szóló, a honát kereső és nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai. Sok lemezt, kazettát, CD-t, rádió-és televízió-felvételt készített Magyarországon, Európában, az USA-ban és Kanadában is. Tanított magyar népzenét Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontói York egyetemen, kanadai, amerikai táborokban, de foglalkozik műfordítással is. Több díj, elismerés tulajdonosa, többek között a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, valamint az Alternatív Kossuth-díjat is bírja. Tagja az Egyszólam zenekarnak.
A szentmise után az ünnep az utolsó helyszínen, az Árpád-emlékműnél folytatódott. Itt az Egyszólam együttes énekét hallhattuk, valamint Böjte atya árváinak – szovátai és dévai gyerekeknek szívmelengető kis műsorát láthattuk. Végezetül Berecz András mondott egy rövidke mesét. Hosszabbra nem is volt idő, hisz ekkor már az esőcseppek is jelezték, hogy az ünnepnek vége van. Azt hiszem, a szíve minden jelenlévőnek tovább ünnepel, egy jó ideig lesz miből táplálkoznia lelkünknek a gondterhelt hétköznapokon.
Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark
.jpg "Image")
