„Sokszor értelmetlennek tűnik újra és újra letérdelni, megpróbálni átölelni az értékeket, amelyek bár vonzanak bennünket, mégis kicsúsznak a kezünkből, de a kegyelem megtisztít és felemel akkor is, ha látszólag elillan a tisztaságunk.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)