"A tű fokán túl... ott vár rád Ő..

Azon át csak szegényen juthatsz."

Bölcs gondolat, egy kedves ismerősöm írta.... 

A Föld napját első ízben 1970-ben tartották, ötven évvel ezelőtt. Ferenc pápa, szeptember 1-én, földünk iránti szeretetből, jubileumi évet hirdet. Olvassuk el Ferenc pápa felhívását és kapcsolódjunk e nemes kezdeményezéshez!

Mekkora az én lábnyomom itt a földön? Milyen a viszonyom a teremtményekkel?! Mi mindent hurcolok magamban és magammal? A kapzsiság, a hatalomvágy, az élvezetek habzsolása, mint a rozsda a vasat, mennyire járt át, nehezített el, tett haszontalanná? 

Ma amikor mindenki nagy, erős, hatalmas akar lenni, én arra kérlek, hogy álljunk meg és gondoljunk saját üdvösségünkre! A szentek életében azt látjuk, hogy önmagukat szétosztva, szegényen, a szolgáló szeretetben nagyon kicsivé válva, a tű fokán túl.... várt rájuk az Isten! Biztos vagyok benne, hogy ugyanott, a tű fokán túl vár ránk is a Szentháromság! Csak szegénnyé, kicsivé válva, juthatok Teremtőm színe elé!

Ferenc pápa jubileumi esztendőt hirdet! Legfőbb tanítónk kérését komolyan véve arra biztatlak, hogy mi felnőttek is kezdjünk egy új tanévet! Tanuljuk meg tisztelni, szeretni Isten drága ajándékát, a teremtményeket, önmagunkat és ezt a gyönyörű világot, mely a mi otthonunk! Aki magát szereti, letépi a virágot, de ha a virágot szeretjük, akkor lehajolunk hozzá, csodáljuk, esetleg lefényképezzük és úgy visszük haza! Örök otthont építeni a földön nem lehet, e gyönyörű világból akár a kiscsibe a tojáshéjból születünk az örök életre! Ferenc pápa hiszi, valja és tanítja, hogy a krisztusi gondolkodásmód elsajátításával az emberiség egy magasabb szintre emelkedhet! A most meghirdetett út nem egy alternatíva a sok közül, hanem a túlélésünk egyetlen járható útja! Nem a világ hatalmasainak kell megváltoznia, hanem nekünk mindannyiunknak, mert ha mi megváltozunk, akkor magunkhoz hasonló elöljárókat, vezetőket fogunk választani, és akkor a világ vezetői is meg fognak változni!

Jószándék megvan bennünk, de merre induljunk el? Hogy fogjunk hozzá önmagunk megreformálásán keresztül, világunk Isten akarata szerinti fenntartható pályára állításának!? 

Keresünk mestereket, kik szentek, akik már célba értek, és kérjük meg, hogy legyenek a mi mentoraink, vezessenek bennünket! Mi magunk is e teremtett világnak részei vagyunk. Kezdjük el szeretni önmagunkat, és azért, hogy botorkálva az utunkon jobban haladjunk, mentorként hívjuk segítségül Szent Antalt, a tanuló ifjúság védőszentjét! Szent Ferenc maga kérte fel a fiatal Antalt, hogy tanítsa, nevelje példájával, szavaival a rendbe jelentkező testvéreket! Most a tanév kezdetén míg egyházunk e jubileumi év részleteit kidolgozza, végezzünk el Szent Antal vezetésével egy kilencedet, melyet nemcsak önmagunk, hanem a tanévet kezdő fiatalokért, tanárokért is felajánlhatunk! A Szent Antal kilencedet most szeptember 7-én kezdjük, a déli Úrangyalának elimádkozásával!

Gyertek, világunk megújítását kezdjük önmagunk, életünk megreformálásával!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Pápai üzenet a teremtésvédelem imanapjára

Emlékezet, hazatérés, pihenés, rend és öröm

Újból fogadjuk el Isten eredeti szeretettervét a teremtett világról mint közös örökségről. Illusztráció

Ferenc pápának a teremtésvédelem imavilágnapjára írt üzenetét szeptember elsején tették közzé a Lateráni Szent János-bazilikában, amely öt fejezetben sorolja fel a tennivalókat. A világnap arra kínál lehetőséget, hogy emlékezzünk a teremtett világ végső céljára, hogy térjünk vissza a kezdetekhez és szálljunk magunkba, hogy a föld és a lakói pihenjék ki magukat, hogy állítsuk helyre a teremtés kezdeti harmóniáját és végül, hogy örvendezéssel adjunk hálát a közös otthonért.

„Ez az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához” (Lev 25,10) – áll a Leviták könyvéből vett idézet a pápai üzenet elején. Minden évben, de különösen is a Laudato si’ kezdetű apostoli levél 2015-ös közzététele óta, szeptember első napja a keresztény család számára a teremtésvédelem imavilágnapját jelenti, amellyel kezdetét veszi a „teremtett világ ideje”, amely október negyedikével, Assisi Szent Ferenc emléknapjával ér véget. Ebben az időszakban a keresztények szerte a világon megújítják a hitüket a teremtő Istenben és különös módon egyesülnek imában és cselekvésben a közös otthon megőrzésére. A pápa örömének ad hangot üzenetében, hogy az ökumenikus család 2020-ban a teremtett világ idejének a megünneplésére a „Jubileum a Földnek” témát választotta, éppen amikor visszatér a Föld napjának ötvenedik évfordulója. Ferenc pápa a Szentírásra utalva megjelöli ennek a szent időnek a feladatát, hogy emlékezzünk, hazatérjünk, megpihenjük, megújítsunk és örvendezzünk. A továbbiakban ezt az öt feladatot bontja ki az üzenet egy-egy fejezetben.

Idő az emlékezésre

Mindnyájan arra hívattunk, hogy emlékezzünk, főként arra, hogy a teremtett világ végső célja Isten „örök szombatnapi nyugalma”. Ez utazás az időben, amely átöleli a hétnek a hét napját, a hétévek ciklusát és a nagy jubileumot, ami lezárja a szabbatikus évheteket. A jubileum a teremtett világ eredeti hivatására emlékezés kegyelmi ideje, hogy a szeretet közösségeként virágozzon fel. Mi csak kapcsolatokon keresztül létezünk: a teremtő Istennel, a közös családot alkotó fivéreinkkel és nővéreinkkel, valamint a közös otthonunk összes teremtményével. A pápai üzenet idéz a Laudato si’ kezdetű apostoli levélből (LS 92): „Minden összefügg mindennel, és mi, emberi lények mindannyian testvérként egybekapcsolódunk egy csodálatos zarándoklásban. Összeköt bennünket az a szeretet, amellyel Isten szereti minden teremtményét, és amely minket is egybeköt – gyengéd szeretettel – napfivérrel, holdnővérrel, folyófivérrel és földanyával”.

A jubileum ennélfogva idő az emlékezésre, amely őrzi kapcsolatközi létünk emlékezetét. Állandóan szükségünk van az emlékezésre, ahogy az említett levél is írja: „minden összefügg mindennel, a saját életünk és a természethez fűződő kapcsolataink igazi gondozása pedig elválaszthatatlan a testvéri szeretettől, az igazságosságtól és a másokhoz való hűségtől” (LS 70).

Idő a visszatérésre

A jubileum a visszatérés és a magunkba szállás ideje. Összetörtük a Teremtőhöz, a többi emberi lényhez és a teremtett világhoz fűződő kapcsolatainkat. Rászorulunk, hogy meggyógyítsuk a megromlott kapcsolatainkat, amelyek lényegesek önmagunk és az élet egész szövetének a fenntartásában. A jubileum az Istenhez, szeretetre méltó Teremtőnkhöz való visszatérés ideje. Nem lehet ugyanis összhangban élni a teremtett világgal, anélkül, hogy ne lennék békében a Teremtővel, a mindenség forrásával és eredetével. Az üzenet hivatkozik XVI. Benedek pápa tanítására, amelyet 2008. augusztus 6-án a dél-tiroli Bozen-Brixen egyházmegye papságához intézett: „A teremtés brutális felemésztése ott történik meg, ahol nincs Isten, ahol az anyag csupán csak nyersanyag számunkra, ahol mi is csak az utolsó szükséglet vagyunk és ahol az »együtt« egyszerűen csak a tulajdonunkat jelenti”.

A jubileum ismételten arra hív, hogy gondoljunk másokra, főként a szegényekre és a legsebezhetőbbekre. Hivatásunk arra szól, hogy újból fogadjuk el Isten eredeti szeretettervét a teremtett világról mint közös örökségről, ami egy közös vendégség minden embertestvérünkkel a megosztás szellemében. Ez nem egy megosztott verseny, hanem örömteli közösség, ahol egymást támogatják és kölcsönösen védik. A jubileum annak az ideje, hogy szabadságot adjunk az elnyomottaknak és mindazoknak, akiket a modern rabszolgaság, köztük az emberkereskedelem és a kiskorúak dolgoztatása, bilincsbe ver.

Szükségünk van továbbá a visszatérésre, folytatja a pápai üzenet, hogy a Szentírás szava szerint meghallgassuk a földet, amely adamah, a talaj, amiből Ádám vétetett. Ma a teremtett világ hangja vészterhesen arra int, hogy térjünk vissza a természetes rend igaz helyére, hogy emlékezzünk: az élet egymással összefüggő hálózatának részei és nem annak birtokosai vagyunk. A biodiverzitás leépülése, a klímakatasztrófák örvénylő gyarapodása, a világjárvány egyenlőtlen hatása a szegényekre és a védtelenekre vészharangot jelentenek a mértéktelen fogyasztás mohóságával szemben. A fejezet végén az üzenet Isten dicsőségére hívja fel a figyelmet. A teremtett világ idejének mostani időszakában különös módon hallgassuk a teremtés szívverését. A teremtés ugyanis azért jutott napvilágra, hogy Isten dicsőségét nyilvánítsa ki és közölje azt, hogy segítsen bennünket a teremtés szépsége szemlélésében Isten meglelésére, akiből minden dolog ered és akibe minden visszatér – idézte az üzenet a ferences teológus, Szent Bonaventúra gondolatát.

A pihenés ideje

Bölcsességében az Isten arra rendelte a szombatnapot, hogy a föld lakói ekkor pihenjenek és felüdüljenek. Napjaikban azonban az életstílusunk arra kényszeríti a földgolyót, hogy lépjen a határain túl. Az állandó növekedés igénye, a termelés és fogyasztás szakadatlan ciklusa kimerítik a környezetet. Az őserdők elsorvadnak, a talaj kimerül, a mezők eltűnnek, a sivatagosodás terjed, a tengervíz savasodik, a viharok mind gyakoribbá válnak: a teremtés nyögdécsel!

A jubileum során Isten népe hivatása, hogy pihenőt tartson a megszokott munkától és engedje meg, hogy a szokásos igénybevételtől mentesítve a föld újjáteremtődjön és a világ újra rendezze magát. Szükség van ma egy méltányos és fenntartható életstílusra, amely megadja a földnek az őt megillető pihenést, a mindenkit kielégítő támogatás útjait, anélkül, hogy szétrombolnánk az ökológiai rendet. A mostani világjárvány bizonyos módon arra vitt minket, hogy egyszerűbb és fenntarthatóbb életstílusokat ismerjünk fel. A válság bizonyos értelemben lehetőséget adott arra, hogy új életmódokat fejlesszünk ki. Megállapíthattuk, hogy a Föld összeszedheti magát, ha megengedjük neki, hogy pihenjen. Eközben a levegő tisztább lett, a vizek átlátszóbbá váltak, bizonyos élőlényfajták megjelentek ott, ahol korábban már eltűntek. A pandémia válaszút elé állított bennünket – állapítja meg Ferenc pápának a teremtésvédelem imavilágnapjára írt üzenete. Ki kell most használni ezt a kedvező pillanatot, hogy véget vessünk a pusztító és felesleges tevékenységeknek, és ezzel szemben növeljük az értékeket, a kapcsolatokat és teremtő terveket. Újra felül kell vizsgálni az eddigi szokásainkat az energiafelhasználásban, a közlekedésben és a táplálkozásban. Meg kell szabadulni a nem lényeges és kártékony gazdaságtól, hogy életet adjunk a kereskedelem, a termelés és a javak szállítása gyümölcsöző formáinak.

A rendbetétel ideje

Ferenc pápa üzenetének negyedik fejezete megállapítja, a jubileum ideje arra szolgál, hogy visszaállítsuk a teremtés eredeti összhangját és hogy meggyógyítsuk a megromlott emberi kapcsolatokat. A jubileum arra szolgál, hogy méltányos társadalmi kapcsolatokat teremtsünk, mindenkinek biztosítva saját szabadságát és javait, miközben elengedik az adósságokat. Eközben nem szabad megfeledkezni a déli félteke kizsákmányolásának a történetéről, amely hatalmas ökológiai adósságot eredményezett, amely elsősorban a tartalékok kimerítéséből származik. Ferenc pápa ezen a ponton erőteljes felhívást intéz a világhoz, hogy engedjék el a legtörékenyebb országok adósságait, az egészségügyi, társadalmi és gazdasági bűnözés súlyos hatásai láttán, amelyeket most éppen mint a Covid-19 vírus következményeként kell szemlélni. Szükség van gazdaságélénkítő lépésekre a talpra álláshoz, akár világszinten, akár térségi és nemzeti viszonylatban. Ezek a lépések a politika, a törvényhozás és a beruházás szintjén legyenek hatékonyak és irányuljanak a közjóra, miközben garantálják a társadalmi és környezetvédelmi célkitűzéseket – zárul Ferenc pápának a teremtésvédelem imavilágnapjára írt üzenetéből a negyedik fejezet.

Az örvendezés ideje

A bibliai hagyomány szerint a jubileum örömteli esemény, amelynek kezdetét az egész Földön hallható kürtszó jelezte. Tudjuk, hogy a Földnek és a szegényeknek a kiáltása az utóbbi években még hangosabbá vált. Ugyanakkor tanúi vagyunk annak is, hogy a Szentlélek arra indít egyéneket és közösségeket mindenütt, hogy összefogjanak közös otthonunk újjáépítésére és a legkiszolgáltatottabbak megvédésére. Azt lájuk, hogy egyre többen és többen vannak olyanok, akik alulról és a perifériákról indulva nagylelkűen dolgoznak a föld és a szegények védelmén.

Öröm látni a megannyi fiatalt és közösséget, különösen őslakosokat, akik élen járnak abban, hogy válaszoljanak az ökológiai válságra. Ők a Föld jubileumára hívnak, és egy új kezdetet követelnek, annak tudatában, hogy „a dolgokon lehet változtatni” (LS 13.) – fogalmaz a pápai üzenet.

Örülnünk kell annak is, hogy a Laudato si’ megjelenésének évfordulóján tartott különleges év számos helyi és globális szintű kezdeményezést ösztönöz a közös otthon és a szegények gondozásának érdekében. Ennek az évnek hosszú távú operatív tervekhez kellene vezetnie, hogy egy átfogó ökológia gyakorlata valósuljon meg a családokban, a plébániákon, az egyházmegyékben, a szerzetesrendekben, az iskolákban, az egyetemeken, az egészségügyben, a vállalkozásokban, a gazdaságokban és sok más területen.

Örüljünk annak is, hogy a hívő közösségek összefognak, hogy igazságosabb, békésebb és fenntarthatóbb világot teremtsenek. Különleges örömre ad okot, hogy a teremtés időszaka valóban ökumenikus kezdeményezéssé kezd válni. Egyre jobban ébredjünk tudatára, hogy mindannyian közös otthonban élünk, hiszen ugyanazon család tagjai vagyunk! – buzdít a pápa.

Örüljünk, mert szeretetében a Teremtő támogatja a Föld iránti alázatos erőfeszítéseinket. Ez egyben Isten háza is, ahol az ő Igéje „testté lett és köztünk lakozott” (Jn 1,14), olyan hely, amelyet a Szentlélek kiáradása folytonosan megújít.

„Küldd el Lelked, Uram, és újítsd meg a föld színét” (vö. Zsolt 104,30).

Forrás: Vatican News/Magyar Kurír