Erdély földjén rengeteg érték született az elmúlt évezredben! Egy lelkes műgyűjtő, Kurkó János fáradságot, időt, pénzt nem sajnálva, a múltból jövő, gazdát kereső, veszendő kincsek közül sok értéket megmentett, felvásárolt! Célja nemes, tiszteletre méltó, szeretné megajándékozni a Csíksomlyóra zarándoklókat egy hiteles, múltba jövő gyönyörű falúra. A különféle tájegységekről beszerzett épületekben 117 mesterség szerszámai, gépei, tárgyi értékei találnak otthonra, melyeket nem csak csodálhatunk, de általuk bepillantást is nyerhetünk a hajdani kézművesek, mesteremberek mindennapi munkájába.
Pünkösd szombatján nagy szeretettel hívjuk a nyeregből jövő zarándokokat, gyertek, nézzétek meg a Szent István Otthon bejáratánál felállított gyönyörű faházat, s abban kiállított tervrajzokat, képeket, értékeket! Itt lehet vásárolni - támogatói árban - a születendő létesítményről szóló könyvekből, kiadványokból! Éljünk a lehetőséggel, a könyvek gyönyörűek, múltunkba röpítenek, egytől - egyig maradandó "búcsúfia"!
Szeretettel hívunk, nem kell kopogtatni, 15.00 órakor én is ott leszek, együtt imádkozva kérjük Isten áldását a születő néprajzi emlék- és élmény parkra, és az azt megálmodó ötgyerekes, nagyszerű székely emberre, Kurkó Jánosra!
Szeretettel, várunk,
Csaba t.
Kurkó János György megidézi a történelmet A látványterv Kurkó János György tulajdona Egy évtizeden át titkolózott grandiózus tervéről Kurkó János György csíki vállalkozó, aki végre „kiteregette” lapjait: közel hat hektáron épít egyedülálló néprajzi emlék- és élményparkot Csíksomlyón.
Hiába kérték kollégáink, hogy avasson be a Csíksomlyóra megálmodott falumúzeumának részleteibe, a Székelyhon éveken át „lepattant” Kurkó János Györgyről. Csütörtökön, a Szú, moly, rozsda című könyv bemutatóján azonban minden kérdésünkre választ kaptunk.
Felszállt a köd
„Felszállhat végre a köd Csíksomlyón. Nagyon sok csíkszeredaitól lehetett hallani az évek folyamán, hogy Kurkó János György vállalkozó készül valamire. Hát, most minden ki fog derülni, többek között ebből a könyvből is. Egy egészen rendkívüli késztetésnek, célkitűzésnek, szenvedélynek, a szó jó értelemben vett »őrültségnek« a lenyomata ez a könyv, amely az egyén kiteljesedésének a vágyán túl közösségi célokat is kíván szolgálni” – e szavakkal vezette fel a Szú, moly, rozsda ismertetését Csinta Samu újságíró, közíró.
A 250 oldalas kiadvány társszerzője egyúttal jelezte, „amikor Kurkó János Györgynek bekattant a múlt értékeinek begyűjtése és jövőbe való átmentésének a késztetése, akkor egy olyan pillanatot éltünk és élünk, amikor nemhogy a 24. órában vagyunk, hanem már az éjfélt is elütötte az óra.” Múzeum helyett néprajzi emlék- és élménypark
„Az elmúlt időszakban valóban keveset beszéltem a tervemről, ennek azonban oka volt: nem akartam olyant mondani, amit fél év múlva vissza kell vonnom, mert időközben kiderült, hogy változtak a dolgok” – jelezte a húzódozásának okát Kurkó János György, majd részletekbe menően beszámolt az 5,8 hektáros néprajzi emlék- és élménypark ötletének megszületésétől számított első tíz évről (a bemutatott könyv is ezt az időszakot öleli fel).
„Semmi közöm a múzeumépítéshez, képesítésem sincs ehhez, mindössze évtizedek óta érdekelnek a régi tárgyak.
Évekkel ezelőtt a bukovinai Andrásfalván lovakat szerettem volna vásárolni, amikor felfigyeltem arra, hogy az ottani házak nagyon hasonlítanak a felcsíki települések épületeihez. A helyszínen még magyarul beszélőkkel is szóba álltam, majd később egy ottani épületet megvásároltam, vagyis megmentettem az enyészettől, és Csíkba szállítottam. Minden ezzel kezdődött.”
Mint megindokolta, azért nem múzeumépítésben gondolkodott, hanem néprajzi emlék- és élményparkban, mert „előbbi kialakítása annyira bürokratikus folyamatokkal jár, hogy azt nem vállaltam. Egy enyészettől megmenteni kívánt korabeli fafeldolgozó és gyapjúfésülő megvásárlása miatt még feljelentésekkel is szembesültem”. Kurkó János György vállalkozó és Csinta Samu újságíró, közíró
A csíksomlyói Várdomb panzió melletti néprajzi emlék- és élményparknak három fő egysége lesz:
-
a 19. századi és 20. század eleji város;
-
a 19. századi és 20. század eleji falu;
-
a falu határaiban végzett tevékenységek (pásztorkodás, mész- és szénégetés stb.)
A parkban világrekordnak számító 117 mesterséget mutatnak be, nagy részük olyan, amelyeket ma már nem művelnek. A tervek szerint a 117 mesterséget kis interaktív múzeumok formájában jelenítik meg, tehát nem csak „egy-egy gyalupadra” kell gondolni.
„Amikor a tárgyi anyagokat el kezdtem gyűjteni, akkora már nagyrészt üresek voltak a padlások Erdély-szerte, ugyanis az értékeket leadták az ócskavasba, vagy összevágták tűzifának, esetleg felhasználták lábtörlőnek.
Aláhúzom: nem akkor kezdtem el a gyűjtést, amikor még az egész ország egy skanzen volt, hanem akkor, amikorra már kiürítették az értékeket” – magyarázta az ötletgazda, akinek kijelentéséhez Csinta fél mondattal annyit tett hozzá: ez a jelenség is magyarázza a könyv címét. Első egység: a falu A falusi részen huszonkilenc porta kap helyet, amiből tizenhárom különböző nemzetiségeké lesz.
„A 117 mesterség mellett a romániai magyarságot – a székelyt, a bánságit, a bukovinai székelyt, a partiumit és a moldvai csángót is beleértve – úgy akarom bemutatni, hogy a velük együtt élő nemzetiségeket is láttassam.
Ezt azzal érzékeltettem, hogy a könyv borítóján minden, Romániában élő nemzetiséget a saját nyelvükön köszöntöm – ezzel jelezve, hogy ebben az országban milyen sok nemzetnek van lenyomata, múltja.”
A látványterv Kurkó János György tulajdona A faluközpontban a bözödújfalusi egykori unitárius templomot és iskolát építik újjá (ezek a faluromboláskor víz alá kerültek), ugyanakkor megépítik a kisborosnyói egykori Tompa kúriát, akárcsak egy baróti fodrászatot, egy szilágycsehi hentest, egy csíkszentdomokosi csendőrséget, egy szentlászlói gazdaépületet, egy csíkszenttamási kocsmát kuglipályával, illetve a kápolnási régi községházát.
Bemutatják továbbá az egykori fürdőéletet is egy-egy borszéki és szovátai villa formájában, illetve egy sugásfürdői zenepavilon, mofetta és borvízkút megjelenítésével. Érdekesség lesz az egykori gyimesi magyar és román vámépület is az ezeréves határnál. Második egység: a város Kurkó Erdély nagyobb városaiból szeretett volna egy-egy épületet elhozni vagy annak mását megépíteni Somlyón, erről azonban lemondott.
„Reprezentatív épületeket szerettem volna elhozni Csíksomlyóra négy feltétel mellett:
-
megvásárolok meglévő, elhagyatott épületet, amit lebontok és a parkban újjáépítem;
-
bármi okból eltűnt épületet (háború, árvíz, stb.) fennmaradt fotók alapján újjáépítek;
-
ha találok olyan épületet, amelyet annyira átépítették az idők során, hogy köszönő viszonyban sincs az eredetivel, akkor eredeti tervek alapján újjáépítem;
-
ha olyan épületrajzot találok, amit valamikor megterveztek ugyan, de sosem építették meg, én azt megépítem.”
