Őszinte "Józsefi" értelemben mondott apai büszkeséggel osztom meg veletek egyik kedves lányom levelét, Kovács Szerénkéét és ballagásáról néhány felvételt.
Szeretettel,
Csaba t.
Drága Csaba testvér!
Nagy öröm és boldogság volt számomra találkozni Londonban. Végtelen boldogság volt hallgatni a lelkigyakorlatot, erőt gyűjteni belőle. Ennél már csak a beszélgetésünk tett még inkább boldoggá. Köszönöm, hogy akkor, 12 éve esélyt kaptam az élethez, az újrakezdéshez. Köszönöm, hogy ennyi idő után is ilyen nagy szeretettel van irántam. És azt hiszem, hogy a szeretet, az őn szeretete tényleg csodákat tesz, mert érzem, hogy nem vagyok egyedül és az, hogy őn büszke rám, erőt ad, bizalmat Istenben, önmagamban, embertársaimban!
A múlt héten megvolt itt Bristolban a hivatalos diplomaosztom. Ha két héttel korábban tetszett volna jönni, akkor itt lehetett volna. Itt volt a nővérem, a sógorom, a kislányukat, a kilenc hónapos Bernadettet is elhozták, nagy öröm volt látni, hogy milyen szépen fejlődik, növekszik, hogy mennyi szeretetet kap.
Szeretettel csatolok pár képet a ballagásról! Sajnos nem dolgozom gyerekekkel, egy kutatói cégnél vagyok fejlesztési és kutatási aszissztens, javítjuk az angol felsőoktatás minőséget. Most csak ilyen kezdő kutató vagyok.
