Idővel paloták, házak, erős várak, városok elromolnak, nagy erő, vastagság, sok kincs, nagy gazdagság idővel mind elmúlnak – kezdte Balassi a Csak búbánat nótájára írott egyik versét. Nem vész el azonban minden nyomtalanul, csak az, ami emlékezetünkből kihullik. Megmaradt az a XIX. század közepén épített Bornemisza-kastély tőszomszédságában álló műemlék Veres-bástya is a... Hunyad megyei Marosillye nyugati szélén, melyet a közemlékezet Bethlen Gábor fejedelem szülőházaként tartott számon.

Az egyik legkorábbi erdélyi olaszbástyás magánvár maradékát a dévai Szent Ferenc Alapítvány vette tulajdonába. A mára szépen helyreállíttatott évszázados építményt az alapítvány vezetője, Böjte Csaba ferences testvér az erdélyi fejedelemség történelmi emlékhelyeként fenntartva a fejedelem emlékházának szánja.

A Veres-bástya egymagában álló, alápincézett, magasföldszintes építménye az egykori óolasz rendszerű erődítmény része volt. Az írott forrásokban a XV. század közepétől felbukkanó marosillyei vár tulajdonosai a XVI. században a Dienesi család tagjai voltak, akiknek birtokaként már a XIII. században megjelent az egyik legjelentősebb Hunyad megyei uradalomnak számító illyei birtok. A Dienesi család magva szakadtával az illyei birtok tulajdonához Bethlen Gábor fejedelem apja, Bethlen Farkas jutott, aki a vár Maroshoz közel eső felére építtette a Veres-bástyát, amelynek lakófunkciót is szánt a védelmi szerep mellett, ezért keresztosztós, akantuszdíszes kő ablakkeretekkel, külső falképekkel, továbbá magyar feliratú faragott kő ajtókerettel is díszíttette. Bojti Veres Gáspár Bethlen Farkas életének ezen szakaszát így örökítette meg A nagy Bethlen Gábor viselt dolgairól című csonkán maradt művének 1624-es, első könyvében: „A fejedelem (Báthory István, később lengyel király – S. J.) annyira kedvelte és szerette, hogy a lázadó Bekes Gáspárral szemben, nevének nagy dicsőségére, a gyalogosok főkapitányává nevezte ki, és vitézi tetteiért 1575-ben hivatalosan Illye várával és más gazdag birtokokkal ajándékozta meg. Egész életében minden halandó előtt nagyon jó hírnek örvendett. Négy fejedelem, János Zsigmond, Báthory István, Kristóf és Zsigmond előtt talált kedvességet. Délceg termetű, magas növésű, erős kezű, rettenthetetlen szívű, igazi dicsőségre törekvő és annak elérésében buzgó ember volt. Szép öregségben, hatvanadik életévén túl, 1590-ben távozott az élők sorából, és Illyén, a maga által építtetett kápolnában temették el nagy tisztességben. Két fiút hagyott hátra, Gábort és Istvánt, akik nemcsak javait, hanem vitézségét is örökölték.”

Illye várának hadászati szerepe a közeli Lippa erősségének 1552. évi török bevétele után nőtt meg, s határvárként a Maros folyása mentén haladó út legfontosabb védelmi pontjává vált. Röviddel ezután kezdődhetett meg a négy sarokbástyás korábbi vár kiépítése, amely az 1580-as évek elején feltehetően be is fejeződött. Legutoljára a Veres-bástya épült meg, amint ezt a leveles gyámkövekkel s iktári Bethlen Farkas címerét ábrázoló zárókővel díszített felső lakórészbe nyíló ajtókereten látható felirat jelzi: „Betlen Farkas cinaltat(ta) ezt 1582”.

A várnak a legkorábbi, a XVIII. század végéig épen álló magja az a többszintes középkori lakótorony, melynek földszintjén látta meg a napvilágot a nagy fejedelem, Bethlen Gábor. E tényt még az ő életében, 1627-ben kolozsvári kőfaragók által készített emléktáblával örökítették meg. A lakótorony mellett az 1629 után felépült udvarház egészítette ki az együttest. A marosillyei vár sorsát azonban megpecsételték az 1670-es évek eseményei, amikor az ismétlődő betörések nyilvánvalóvá tették, hogy a török terjeszkedési törekvéseket jószerivel segítené, mintsem megakadályozná a vár fennmaradása. Ezért az erdélyi országgyűlés kénytelen volt elrendelni a vár három bástyájának és falainak lebontását. Az illyei birtok a fejedelem s István fivére halála után az iktári Bethlenek leányágára szállt, majd 1677-re egészében a Thökölyek kezére került. Politikai menekültként hosszabban időzött a birtokon Thököly Imre, sőt építkezett is. A Rákóczi-szabadságharc leverése után, 1716-ban a birtok a kászoni Bornemisza család tulajdonába került, akik a XVIII. század végi és XIX. századi építkezéseikkor a lakótornyot és az udvarházat elbontatták. A jelenleg használaton kívül lévő klasszicista kastély felépítésével szinte nyoma veszett a valaha volt s védelmi szerepet is betölteni képes késő középkori, kora újkori uradalmi központnak. Ami mégis megmaradt, az Bethlen Gábor országlásának s az utókor tiszteletének köszönheti udvarháznyi létét. Kisebb, az 1850–60-as évekre eső romantikus átalakítás nyomait is viselte az épület, s még 1909 táján felújították. Ekkor helyezte el a nagyenyedi református kollégium ifjúsága a délnyugati oldalon ma is meglévő Bethlen Gábor-emléktáblát.

A magyar kulturális tárca támogatásával 2001–2002-ben végezték el a Veres-bástya helyreállítását megelőző építéstörténeti kutatást. A levéltári és épületkutatások eredményeként Kovács András művészettörténésznek és munkatársainak sikerült körvonalazniuk az együttes építéstörténetét, fontos, korábban nem ismert részleteket feltárniuk, mint amilyen a címeres boltzárókő. A kutatást követően Macalik Arnold építész tervei alapján 2003-ban kezdődött a kivitelezés. S bár a teljes használatba vételhez még van mit elvégezni, a tetőszerkezetet már kijavították, új a cserepezés, s mind szerkezetét, mind homlokzatait, belső tereit, a restaurált, kőből faragott részleteket s a falképtöredékeket illetően teljesen megújult a leendő Bethlen Gábor emlékház.

Sebestyén Imre