Beszámoló Marosillye - Kovács Zsuzsa diákunk

Először úgy volt, hogy június 15-én jövök Marosillyére, a Bethlen házban, de téves információ miatt lekéstem a buszt, így csak 20.-án érkezhettem ide.

Amikor megérkeztünk a házhoz, kissé meglepődtem, fel voltam készülve a legrosszabbra, de arra itt most nem volt szükség. Szép, kis, kellemes helynek bizonyult, már első nap elnyerte a tetszését. Kingával nekifogtunk takarítani és különösen kitűnt, hogy milyen jól egyezünk, pedig nem ismertük addig egymást. Takarítás és kerti munka közben még vendégeket is fogadtunk, aztán másnap, kisebb-nagyobb sikerrel, egy csoportot is köszönthettünk és tájékoztató beszédet is tartottam, ami később olyan természetessé vált. Eleinte félősen, de annál nagyobb sikerrel bátorodtunk elkészíteni mindennapi ételünket... minden nap meleg ételt ettünk és általában felváltva készítettük el őket.

Hétfőnként volt a nagytakarítás, de a vendégek függvényében más napokon is végeztünk házi munkát. A kis feladatokat gyorsan elvégeztük, majd a nagyobb teendőkkel körültekintőbben foglalatoskodtunk. Mindketten gyorsan összeszoktunk és megtaláltuk a helyünket. Néha, ha jött egy-egy nagy csoport vendég, izgultam a beszélgetés alatt, azt mondták hallatszik a hangomon is, amin egyáltalán nem csodálkoztam, de tudtam, hogy gyorsan elfog múlni, ami így is lett és később egyszerűen ment már minden.

A júliusi hónap észrevétlenül telt el, mert szinte minden nap vendégek látogatták a házat és voltak csoportok akikkel nagyon jól ellehetett beszélgetni. Egy napon, mikor egyedül voltam, nagyon meglepődtem, mert egy 48 személyes csoport vezetője úgy szólított meg, hogy: "te vagy az a varsági lány?" Magam szerényen feleltem, hogy " Igen, de honnan tetszik tudni, hogy hova valósi vagyok?" Ez a csoport is, mint azt később megtudtam Varságról jött, és elmesélték nekem, hogy milyen gyakran járnak, és hogy kinél voltak elszállásolva. Ebben a csoportban egy varsági fiú is volt és nagyon nézett, mikor meglátott, fogalma sem volt, hogy-hogy kerülhettem én ide...

A csoportokat mindig nagy szeretettel fogadtuk és szívesen meséltük a ház történetéről és Bethlen Gábor fejedelemről. A vendégek általában mindegyik, nagyon kedvesek voltak és sokszor nem tudták mit adhatnának ajándékul...

Nagyon sok vendég nem tudta, hogy magyarok vagyunk és sokan angolul és románul szólítottak meg, de ha én köszöntem nekik előbb, akkor még kezet is csókoltak a magyarságom mivoltából. Nagyon érdekes volt megtapasztalni, mit is jelent errefelé magyarnak lenni...

Nagyon örülök, hogy itt lehettem ezen a nyáron, úgy gondolom, hogy amiért nem kirándulásokkal és strandozással töltöttem el az időt, azért nem veszítettem semmit és sok mindent megtanulhattam.

Kovács Zsuzsa
Marosillye 2011

{zoomcat catid=1288}