Kedves Csaba testvér,

A mostani beszámolómban ,két történetet mondanék él ,,megosztanám,, Önnel.

Első évben amikor itt parajdon keztem, akkor az osztályomban került Anna nevü kislány aki nehéz sorsban élt ,és lehet most is ugy élne ha nem sikerült volna elvigyük a szárhegyi ,,jó emberek,, közé.

Annácska ,a multkor bejött az osztályunkban ,betegen,de annyi erővel és élet akarással,NEM TUDOM EBBEN A KISLÁNYBAN HONNAN VAN ANNYI ERŐ  és mesélt az életéről a gyerekeinknek hogy milyen volt és milyennek érzi most.

MEGDÖBBENTEM.... annyi szeretetet ,boldogsággal a szivében mesélt ,hogy amikor itt volt parajdon ,NEM becsülte a munkámat, gondolta hogy csak füstben ment terv amit mi minden nap mondunk duruzsoljuk nekik a gyerekeknek... Mindig a jót probáljuk tölcsérrel a fejükben önteni ,de van akin fog és sajnos van akin nem .  Mesélése közben nem tudtam visszatartani magam ,csak gyültek és gyültek a könnyek a szememben ,és olyan büszke voltam RÁ ,olyan ügyes ,olyan szépen mesélte a gyerekeimnek ,hogy ezt a munkát sokan csak akkor fogják megbecsülni amikor eltelik egy pár év ,  Igen most boldogan él a szárhegyi háznál . Egy jó pár óra beszélgetés után amikor a gyerekeknek bemutatta az ő mindennapi programját ,ámulattal tátott szájjal nézték , és mindha Ő lett volna a nevelőnéni ,jó példákkal , figyelmeztette őket hogy azért jó lenne hogy halgassanak a mi szavainkra is mert ott szárhegyen jutottak eszébe ,,a mi hangunk csengett a fülében, ,,

Megköszönte a munkánkat ,és nagyon jól esett, igen én tudom hogy egy év alatt itt stresszben élt és nem ragadott rá sok minden ,de ugy éreztük hogy munkánknak van egy ,,kis,, eredménye.

Ez volt Annácska ,és most Leventéről beszélnék egy kicsit aki ,nem rég két és fél hónapja ment el csak szárhegyi házhoz, 

Egy nagyon csintalan gyerek volt ,sokszor megtöltötte a cipőmet hóval és méreggel,  csunyán beszélt ,mindenkivel ha lehetett csufolkodott ,a lányokat csipdeste, tehát a viselkedése sokszor kihozott a béketürésből, nem tudott se irni és sem olvasni, nem szeretett járni iskolában se reggel akkor mint mondjak a délutánira. Sokat civakodtunk  mi ketten, nem tudtunk zöld ágra vergődni.... de a sok zöld ág új életet kezdett ,mert elment új életet  kezdeni.

A mult héten ,olyan öt óra felé kopogtat valaki ,hát Levente jött ,ki volt fáradva mert szaladott, tiszta volt szép ruhában, megmozsdva, csillogott a bőre a tisztaságtól, levágott körmök és ami a legszebb volt , olyan öröm volt az arcán hogy viritott , meghokkentem ,és elsző szavam az volt,, hogy Te vagy,Levente? Leültünk ketten két székre megfogtam kezeit és meséltünk , sokat meséltünk ,és elmondta hogy milyen szépnek látja Ő most az életet, amikor nincs zürzavar körülötte ,amikor a családja problémáit hátra tette és együtt van a két testvérével, boldog, most ir és olvas ,amikor én kértem akkor szembenkacagott ,ha jóra tanitottam ,,még azért se,, ,mindent forditva csinált, kérdeztem hogy hogy viselkedik ,és nem tudom még most sem megállni  a pityergésből ,az a gyerek aki nem tudott sem irni sem olvasni ,olyan szépen elmagyarázta , ,,Ági néni olyan sokszor eszemben jutott amikor azt mondta hogy LEVENTE VISELKEDJ ,LEVENTE NE KÁROMKODJ, PROBÁLY AZ OSZTÁLYTÁRSAID KÖZÖTT SZÉPEN VISELKEDNI ,ÉS AZ ÓTA SZEBBEN JOBBAN VISELKEDEK, IGÉREM....,,

A szemei bocsánatot kértek,mit tudtam volna csinálni mint hogy magamhoz öleljem és nem  sirtam hanem zokogtam, LEVENTE  és ANNÁCSKA minden nap eszemben jutnak és egy jó példa gyerekeimnek , NAGY NAGY SZERETETTEL  VÁROM ŐKET VISSZA,a kis osztályunkban mint vendég , mind volt gyerekeimet akik most jó példával fordulnak vissza iskolatársai és két karom közé.  UGY LÁTSZIK HOGY A MUNKÁNK GYÜMOLCSE ,VALAKOL VIZHANGZIK , ÉS REMÉLEM IDŐVEL TÖBB LÁTSZATJA LESZ.      MINDENT KÖSZÖNÖK ,CSABA TESTVÉR,

                                             KOVÁCS ÁGNES- PARAJD