Kedves Ilona!

Örömmel olvastam a leveledet. Isten áldását kérem rád és a gyermekeidre. Úgy tudom, hogy kolléga nőd, ki mostanig a gyermekekre vigyázott mostanában kellene szüljön. Rá is Isten áldását kérem, és iparkodok, hogy minél hamarább eljussak hozzád, és a kedves gyerekekhez, mindnyájatokat szeretettel puszillak,

Cs. t. 

Kacsó Ilona vagyok, decembertől vagyok a kis csapat nevelője. Első nap tele reményekkel indultam közéjük gondolván, hogy olyan nagy meglepetéseket nem okozhatnak ezek a gyerekek, mivel eddig is a tanügyben gyerekek közt voltam. De okoztak! Más volt egy osztályban levezetni az órát a tanulókkal,köztük egy-két „olyan” hátsó padban üllő gyerekkel, és más nevelni az „olyan”hátsó pados gyerekeket.Nem szégyellem bevallani, hogy egy párszor már leperegtek a könnyek az arcomon az agresszivitás és a közönbösség miatt. Ez egy pár gyereket meghatott, de a többit nem igazán érdekelte.  Úgy éreztem feladom,de másnapra a jó Isten új erőt és tűrelmet adott ,amit azóta is minden imámban kérek. Most már kezdtünk összeszokni,kezdtem minden gyerek lelkivilágát és kezelhetőségét megismerni,és most már szép dolgokról is tudok mesélni.Öröm volt például Nőnapra virágot kapni,öröm,mikor azt mondják hiányoztam nekik.

Nekünk nincs saját házunk,egy olyan épület szobájában vagyunk, amelynek pere még nem dőlt el, hogy a közbirtokosság vagy az állam tulajdona. Ezért nem is törődik senki a javitásával.  A kerités is rég ledőlt , ami hatalmas gond nekünk, mert a főút mellett veszélyes a gyerekek testi épségére. A termünket a mi izlésvilágunknak tetszően a gyerekekkel berendeztük és kidiszitettük, az aktuális ünnepnek megfelelően változtatjuk. Megünnepeltük a Mikulást, akinek sikerült szerény ajándékot hoznia, körbeültük a karácsonyfánkat, amit majd nagy örömmel fosztogattak meg édességeitől. Nők Napjára  is készültünk, saját készítésű ajándékkal  leptük meg az anyukákat, de sajnos volt olyan gyerek is, aki nem szivesen készitette anyukájának.

Mi száraz ételt eszünk,nincs módunkban változatos,  meleg ételt késziteni, pedig szívesen tenném. Teát, néha erőlevest vagy laskát tudok késziteni, amig tüzelünk.

Az iskolában elért eredményeket jutalmazzuk, de a nap végére mindenkinek akad egy-két jócselekedete.

Nagyrészt fiaim vannak, akiknek hatalmas a mozgásigénye, nehéz őket lefoglalni. Szeretnek focizni, de sajnos a kerités hiánya miatt a kinntfelejtett focilabdánkat ellopták amig bennt tanultunk. Imádnak épitkezni a lebontott keritésdeszkákból kuckót, amit  le kellett bontatnom, mert veszélyes dolgokat műveltek benne.

A lányaim szivesen segitkeznek a teritésben, takaritásban,mosogatásban. Minden este hálát adok az Istennek, hogy a rámbizott gyerekeknek a testi épségére vigyázni tudtam, ha a szellemi fejlődésben egy picit haladtunk előre.

Támogatást a helyiektől sajnos nem sokat kapunk, de a munkámat meg tudják kritizálni.

Tűzifát a néptanácstól kapunk, kaptunk lisztet a kenyérhez, kaptunk cukrot is. Az iskola kazánfűttője nap , mint nap begyújt és melegbe érkezünk. Tervezzük, hogy ha már meleg lesz és nem kell tüzelni, akkor még egy termet használni fogunk és ott étkezőt alakitunk ki, ha sikerül. Főzni sajnos akkor sem lehet, de reménykedünk abban, hogy majd egyszer sikerül. Reménykedek abban is, hogy az Isten elég erőt és türelmet ad, hogy tovább is köztük tudjak maradni és köszönöm Csaba testvérnek a homoródi személyes találkozást és képzést, amelyen úgy éreztem, hogy erővel töltődök fel és más szemmel kezdtem látni az alapitvány munkáját és hálás vagyok, hogy ide tartozhatom.