1992-ben egy Ferenc-rendi szerzetes Déván oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és egy elhagyott, évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költözött védenceivel. Eleinte a hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször is felszólították őket az épület elhagyására. Böjte Csaba azonban nem hagyta el sem az épületet, sem a védenceit. Mára mind itthon, mind Magyarországon elismerik tevékenységét, sőt Európa-szerte is elismerést, tiszteletet vívott ki magának.

Csaba testvér ma már 62 gyermekotthont működtet a Dévai Szent Ferenc Alapítványon keresztül. Erdély- és Partium-szerte közel 2200 gyermekről gondoskodik. Ebben a munkájában mintegy 250 elhivatott munkatársa segíti őt.

Bihar megyében – Nagyszalonta és Gálospetri után – Székelyhídon is kialakulóban van egy hasonló gyermekmenhely. Õsztől ismét gyerekzsivajtól lesz hangos a két éve üresen álló székelyhídi Stubenberg-kastély, amelyben előzőleg a kisváros középiskolája működött. Az alapítvány mintegy száz gyermek befogadására teszi alkalmassá az önkormányzattól 49 évre bérbevett épületet. A csaknem 250 éves ingatlan tatarozása már tavaly elkezdődött, a tetőszerkezet felújítása lassan be is fejeződik.

Az Ér-parti kisvárosban már működik a napközi – bár csak félnapos –, de így is 36 gyermek talált ott második otthonra, és létezik egy Bihardiószegen is, amelyet Pongor Éva vezet. Az alapítványnak Érmihályfalván is lettek volna hasonló törekvései, de mint megtudtuk, ezen a településen nem akadt pártfogója a kezdeményezésnek.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány székelyhídi tevékenységéről, valamint a napközi otthon hétköznapjairól Galamb Erzsébet gondozónővel beszélgettünk.

– Mikor rakta le az alapítvány a helyi napközi otthon alapjait, és miért éppen Székelyhídra esett a választás?

– Sajnos a településen sok a hátrányos helyzetű gyermek. Eleinte a gálospetri Szentháromság Kollégiumba vagy a szalontai Szent Antal Gyermekvédelmi Központba kerültek azok a helybéli gyermekek, akiknek családi helyzetük tarthatatlannak minősült. Majd Pál Máriának, a szalontai menhely, valamint Karda Róbertnek, a dévai Magyarok Nagyasszonya Gyermekvédelmi Központ vezetőjének ötlete alapján létrejött Székelyhídon is ez a kis közösség, amely 3–16 éves kor közötti gyermekeknek biztosít naponta meleg helyiséget, ételt és tanulási lehetőséget. Hely szerencsére volt, hisz az új iskolakomplexum megépülése után itt, a városközpontban működő általános iskola épületében akadtak bőven üres osztálytermek. Januárban múlt két esztendeje, hogy berendezkedtünk ezen a helyen, a helyi önkormányzat engedelmével.

– Milyen körülmények közül kerülnek ide ezek a kiszolgáltatott gyermekek?

– Mint mondtam, 36 kisebb-nagyobb gyermek talál itt állandó jelleggel menedékre. A ráutaltak a lehető legrosszabb körülmények közül érkeznek ide. Otthon se fűtés, se meleg étel nem várja őket. Vannak, akik széthullott családokból járnak ide a mindennapi szelet kenyér, vagy meleg leves reményében. Vannak olyan gyermekek, akik ötévesen még alig beszéltek, amikor idekerültek. Aki nem járt még ilyen családok otthonában, az elképzelni sem tudja azokat az állapotokat, amelyek idekényszerítik ezeket a kis lelkeket. Volt olyan kisgyerek, aki nem ismerte a levest…

– Miből jut ki a mindennapi levesre, kenyérre?

– Nehezen, de kikerül az alapítvány támogatásából, valamint néhány adakozó ember jóvoltából, akik szívükön viselik ezeknek a megalázott és lélekben megnyomorított gyermekeknek a sorsát. Valahogy minden napra kiparancsolja a Jóisten. Az első hónapokban csak margarinos kenyérre futotta, de az is nagy kincs volt. Majd lassan kialakultak a dolgok, már rendszeresen van meleg étel. De megesik mind a mai napig, hogy haza kell mennem néha egy kanál zsírért… Szerencsére itt lakom pár háznyira. Férjem, Galamb János az egyik legönzetlenebb támogatónk. Nem anyagi támogatást értek ez alatt, hisz betegnyugdíjas, de ő az otthon „keze-lába”, már amennyire erejéből futja.

– A helybéliek közül kik érzik még elhívatottságnak e nemes feladatot?

– Ketten vagyunk, akik állandó jelleggel felügyelünk a gyerekekre, és együtt tanulunk velük 12–17 óra között. A másik gondozónő Bokor Erzsébet. A főzést is mi vállaltuk. Van két lelkes tanító néni – Püsök Julianna és Péter Andrea –, akik délutánonként besegítenek a tanulásba, akárcsak Horváth Irén nyugdíjas matematikatanár. Õ számtanból korrepetálja a gyengébbeket. A cél a hátrányos helyzetűeket felzárkóztatni, egyenértékűvé nevelni társaikkal és kialakítani bennük az önbecsülést. Igyekszünk sokukat különböző vetélkedőkre, szavalóversenyekre küldeni. Vannak, akik szép eredményeket értek el. Négyen – Gacsádi Bence, Angyal Márk, Cser Ivette és Ferenczi Dániel – részt vettek a februárban megrendezett érmihályfalvi Máté Imre-szavalóversenyen, egyikük – Gacsádi Bence – elhozta a zsűri különdíját is. Kiskerekiben sakkverseny volt, oda is benevezett egyik gyermekünk – én már csak így mondom nekik –, Cser István, aki második díjjal tért haza. Itt szeretném megemlíteni, hogy Csaba testvér jóvoltából január 23-án nyolc keresztelőnk is volt. Ide tartozik az is, hogy a nagyváradi Ruhama Alapítvány ígéretet tett néhány gyermek anyakönyveztetésére, mivel okmányok nélkül nem lehet iskolába íratni őket. De mindezek eddig csak ígéretek maradtak.

– Konyhai felszerelések, tanulószoba, ebédlősarok, játékok. Lassan összeáll minden, ami egy közösségi élet mindennapjaihoz szükséges. Ezekhez is adományok útján jutottak?

– Nagy részük adomány. A helyi plébániáról származik az ebédlősarok bútorzata, a felemás csészék, poharak, tányérok, evőeszközök is adományok, nem egyformák, de az nem számít. Mint ahogy az sem, ha néha egy-egy kirándulás miatt szűkösebb az ebéd. De elfogy a zsíros kenyér hagymával is, és az is nagyon jól tud esni, ha közösen esszük. Mint egy nagycsaládban. Lassan jön a tavasz. A Debreceni Motorosok Egyesülete nagytakarítást szervez a kastélyparkban és a leendő menhely körül. Olyan sok kedves emberrel hoz össze bennünket a gondviselés, hogy néha alig hisszük el. Nem halt még ki teljesen a jó a világból.

– Kell-e elhivatottság az ilyen munkához?

– Ha szívvel-lélekkel teszi ezt valaki, akkor elhivatottan teszi. Engem egy Istennek tett fogadalom hozott ehhez az alapítványhoz. Az élet sok mindenre megtanítja az embert. Vannak helyzetek, amikor megvilágosodnak az igazi értékek. Csak ezeket az ember a szívén keresztül látja.

Sütő Éva, Reggeli Újság