Ferenc pápa elindított egy szép folyamatot azzal, hogy meghirdette az Irgalmasság Évét! Egy kedves néni elszármazott Székelyföldről és úgy döntött, hogy a szülőföldjén álló házát a Szent Ferenc Alapítványra hagyja.Mi örömmel át is vettük a házat, és tegnap a kulcsot tovább is adtuk az egyik kedves diákunknak, ki most harmadéves Marosvásárhelyen a kertészmérnöki egyetemen!

Úgy gondolom, hogy a kedves Doina levele nálamnál sokkal szebben mondja el e szép történet végét! Istennek hála, hogy vannak nagylelkű emberek, akik a használaton kívül álló javaikat képesek megosztani a bajban lévő fiatalokkal!

Adná az Isten, hogy az Irgalmasság évében sok - sok hasonló döntés szülessen, hogy jóságból élet, jövő fakadjon Erdélyben is! Szeretettel biztatom mindazokat, kiknek üres, talán elhagyott ingatlana van Székelyföldön, hogy nagylelkűen osszák meg a nagyra nőtt gyermekeinkkel!

Házat, otthont a fiataloknak, hogy megmaradjunk általuk!

Reményteli szívvel,

Csaba t.

Drága Csaba testvér!

Nem is tudom hogyan kezdjem el a levelem, mivel sok mindenért szeretnék köszönetet mondani önnek. Először el szeretném mondani, hogy mekkora nagy ajándék és mily felfoghatatlan az amit értünk, értem tetszett tenni.

Szeretnék mesélni önnek egy igaz történetet: Amikor gyerekek voltunk, nagyon nehéz időszakon mentünk keresztül, de reménykedtünk, hogy egyszer minden jobb lesz. Sokszor hajtott el édesapám otthonról mikor részeg volt, úgy, hogy csak akkor tudtunk hazamenni amikor már kijózanodott. Sokszor el is keseredtünk, na de nem volt mit tenni, belenyugodtunk, hogy ez az élet rendje. Mivel én voltam a nagyobb, Sanyika mindig a kicsi kezét a vállamra rakta és mondogattuk egymásnak: nem baj, ha egyszer felnövünk akkor jobb lesz minden, nem kell majd menekülni, kint aludni a hóban, és nem fogjuk hagyni, hogy édesanyát verjék, mert veszünk egy szép kicsi házat ahol boldogság és békesség lesz. Mert az a tudat, hogy van fedél a fejünk fölött és nem zaklat senki, ezt nem lehet szóval leírni. Úgy terveztük, hogy olyan szép életünk lesz, és a mi drága édesanyánknak az egyik legszebb időszaka lesz ott mellettünk ha majd megöregszik.

Mert amíg van egy kis erő a két kezünkben, addig édesanyánknak soha nem lesz hiánya semmiben, de főként attól nem kell tartson, hogy egyedül marad.
És mindaz amiről egy kisgyerek álmodott és azt hitte, hogy oly messze van a cél, ön ezt beteljesítette! Hogy is lehetne leírni és megköszönni, hát nem tudom, de azt biztosan tudom, hogy mindennap hálát adok érte Istennek és minden imában belefoglaljuk önt és a kedves nénit, akinek jóságát nagyon - nagyon köszönjük és kívánjuk, hogy az Isten áldja meg az ő életét.

Köszönjük Csaba testvér, hogy felnevelt és jóra tanított! Isten áldja!

Hálával és szeretettel az ön nagy gyerekei,

Sanyika és Doina.
Köszönjük, hogy közelebb vitt az álmainkhoz.