Nagy szeretettel várunk, hívunk haza téged, de minden messzire kószált fiatalt!! Tudod, nem a virág a legértékesebb, hanem a gyümölcs!! A diák amíg iskolába jár szép virág, csodálatos, értékes, de a gyümölcs koronázza meg a létét!

Mikor egy - egy ember, érett felnőtt korba ér és eljut odáig hogy alkosson, Isten kezét megfogva létrehozza a maga családját, megálmodja majd verejtékes munkával megteremtse a maga szép otthonát, vállalkozását, akkor sajnos vonatra ül és messzire megy! Sok szép virág nyílik Erdélybe, de a legtöbb elsodródik, és az itt fogant életek gyümölcse több - kevesebb sikerrel más országokban próbál beérni!

Közületek, hajdani diákjaink közül sokan elmentetek, de azt látom, hogy a szülőföldről leszakítva egy árva méginkább árva lesz!! Ezért én kiállok a kapuba és mindannyiatokat, kik haza vágytok szeretettel haza hívom! Higgyétek el, ahogy hajdan a gyermekkorotokban most is örömmel megosztom veletek a kenyeremet, s mindazt mit Isten rámbízott! Gyertek próbáljátok ki, hogy nagytatának milyen vagyok!

Sok szeretettel,

Csaba t.

Kedves Csaba testvér! Isten segedelmével holnap megyek Szászvárosba, ott leszek másfél hónapig, alig várom, hogy ott lehessek! Várom, hogy önnel is találkozhassak, várom, hogy a gyermekek az ölembe jöjjenek és Razvan bácsinak szólítsanak, nem azért mert öregnek érzem magam hanem azért mert nekik a Razvan bácsi örömet jelent várom hogy végre az Erdélyi levegőt szívjam, hogy azt a kenyeret ehessem amitől Razvan bácsi lettem.. Hetek óta várom a pillanatot, izgatott vagyok és teli örömmel.
Isten áldja!

Razvan