Böjte Csaba ferences atya ünnepi interjúja a Magyar Hírlapban.

 

 

 

 A Magyar Hírlapban (A gyűlölködés csak káoszhoz vezet 4. o.) Böjte Csaba, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapító elnöke nyilatkozik, aki azt tanácsolja, „sehogy se emlékezzünk” a 2004-es december 5-ei kettős népszavazásra: „Egy családban sem arra gondolnak vissza, hogy mikor voltak a veszekedések, hanem inkább arra, hogy mikor születtek a gyermekek, mik voltak a legvidámabb pillanatok. Így van ez a magyar nemzettel is. Nem a kisebb-nagyobb sebeket kellene folyton felemlegetni, hanem a jövőbe tekinteni, a holnappal foglalkozni. Mondom is mindig a gyermekeimnek, aki biciklizés közben hátrafelé néz, az előbb-utóbb jó nagyot fog esni.”

Böjte Csaba elmondta, mindig is döbbenetesnek tartotta, mennyi fájdalmat okozott a fajgyűlölet. Ezért az USA új elnöke, a színes bőrű Barack Obama győzelme nekünk itt, a Kárpát-medencében is üzenetet hordoz. „Az a helyzet, hogy vagy megtanuljuk egymást tisztelni, és az itt élő nemzetiségek – ahogy azt Árpád vezér is megálmodta – egy közös hazát tudunk építeni, vagy pedig továbbra is rengeteg fájdalmat okozva egymásnak eltűnünk a történelem süllyesztőjében… Elsősorban az lenne a fontos, hogy ne mindig csak a nézeteltérésekkel, hanem az együttélés pozitív példáival is találkozni lehessen a médiában.

Tavaly karácsonykor a Déván szolgáló román rendőrök megtudták, hogy egy, az otthonunkban lakó lány lábát meg kell műttetnünk. Szinte azonnal szerveztek egy jótékonysági bált, ahol volt tánc, tombola, a befolyt összeget átadták nekünk, hogy a szegény magyar kislány is mihamarabb újra táncolhasson. Azt hiszem, hogy ha már a magyarverésekről beszámol a sajtó, a megbékélés érdekében az ilyen esetekről is hírt kellene adnia. Ne csak a nehézségeket, a gondokat vegyük mindig számba, hanem azokat az eseteket is, amikor valaki jó szándékról tesz tanúbizonyságot. Nem tagadom, fontos a galádságok leleplezése, de ugyanakkor a pozitív dolgokra is fényt kellene deríteni. Lenne dolga a kormányzatnak is. Miért nem tüntetik ki azokat a kisebbséghez tartozó embereket, akikre valóban büszkék lehetünk? Pedig milyen szép lenne, ha a közös értékeinket hordozókat elismerésben részesítenék. Nincs mese, együtt kell dolgoznunk, meg kell ismernünk egymást, csak az az út áll előttünk, a gyűlölködés csak káoszhoz vezet.”

A gyermekmentő dévai ferences szerzetes emlékeztet rá: „Néhány évvel ezelőtt II. János Pál pápa azt mondta: Európa nem az élet, hanem a halál kultúrája felé sodródik. Az előbbi szerint az emberek egymást teszik boldoggá, míg az utóbbi azt jelenti, hogy tárgyaktól, anyagi javaktól várják a boldogságot. Sajnos sokan inkább az autót választják, mint a házasságot, vagy a gyermeket. Ez tragédia. Semmi sem pótolhatja azt, amikor a szülők leülnek a gyermekeikkel, akárcsak egy kártyaparti erejéig, és együtt örül a család. Én azt mondom, döntsünk az egymáshoz tartozás mellett, próbáljuk meg egymást szeretni!”

Csaba atya a Megváltó születéséről kifejtette: „Mindig döbbenetesnek tartottam, ahogy megszületett Jézus Krisztus. Gondoljunk bele, nem voltak anyagi javai, egy kis istállóban jött a világra. Heródes katonái pedig szinte mindenütt keresték és meg akarták ölni, nem volt éppen rózsás a helyzete, de ez a gyermek mégis tudott mosolyogni, szeretni. Az első karácsonykor az Isten ajándéka nem volt kevesebb, mint maga a szeretet. Ha kérhetek valamit nemzetemnek, a magyarságnak, de a Kárpát-medencéban lakó sok-sok nemzetiségnek is, akkor ez lenne az. Rakja az Isten tarsolyunkba a szeretetre való készséget. Hogy meg tudjuk fogni egymás kezét.”

Magyar Kurír