Isten adja, hogy minden pedagógus ilyen szép levelet kapjon a nagyranőtt gyermekeitől!! Imádságos szeretettel gondolok e szép napon mindazokra akik nevelők voltak a Szent Ferenc Alapítványnál az elmúlt 30 évben, 

Csaba t.

Szeretettel emlékezem arra a nőre, kinek 9 tanulságos évet köszönhetek az életemből. Arra a jámbor nőre visz a gondolatom, ki elég bátornak bizonyult ahhoz, hogy engem és társaim gondozását felvállalva, talpraesett emberekként adjon vissza a társadalomnak. 

A nevelőm 24 órából majdnem 24-et arra szentelte napjait, hogy fiú családunkat  vas kézzel vezetvén, igazi férfiakat faragjon belőlünk. Viccesen szoktam említeni, hogy nekünk a katonaság gyermekjátéknak tűnne.

Viccet félre rakva, ez az egy nő ott volt mellettünk, amikor legtöbbünk szülei nem tudtak jelen lenni. Ott volt 5.osztály kezdeténél, 8. osztály befejezésekor, ott volt a ballagási ünnepségünkön és ott volt az érettség utáni bulinkon: egy közös családi pizza est, amelyet ő ált.

Gyermekkori szemmel is nagyon felnéztem rá, hisz egymagában felnevelte és anyai példaképként szerette gyermekét. Mindazt amit a saját szüleitől kapott örökségnek, a nevelést próbálta (és hiszem, hogy részben sikerült is neki) átadni nekünk. Akkor gyermeki státuszból nem tetszett, nem voltam odaadó seprős gyerek, vagy mosogató. Nem tetszett, ha porolni kellett a szőnyegeket heti egy alkalommal vagy ha minden áldott nap legalább kétszer kellett felporszívozni a szobákat. Viszont büszkén hívtam fel társaimat a patyolat tiszta házba, vagy kellemesebb álmaim voltak a coccolino  illatú ágyneműk között.

Jó volt valahová tartozni, finomabb volt a jutalom ha meg is érdemeltem azt.

A mostani modern rálátás következtében azt lehetne mondani, hogy "kínzott" gyerekkorom lehetett ha következetes módszerekkel voltam felnevelve.

Viszont én ma, felnőtt fejjel csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm kedves Krisztina nevelő, hogy annak idején befogadott egy piszkos kölyköt, akinek nevelése, az életre való felkészítése nem volt egyszerű!

Köszönöm kedves Nevelő azt a nevelést, mely által ma tudom egyedül megvetni ágyamat, az általam preparált ebéd után kimoshatom a tányéromat. Köszönöm, hogy ma tudok használni egy porszívót és nem (csak) karaokéra használom amikor rám jön az 5 perc (mely fél órákat is tart)! Köszönöm, hogy tudom mit kell betenni a vízbe mellyel megmosom a szőnyeget porszívózás után és köszönöm azt a mentalitást, hogy mindezek nem "női dolgok", hanem egyéni kötelességek egy civilizált élethez.

Köszönöm kedves Krisztina nevelő azt a hozzáállást, amellyel becsületesen állt és kiált értünk mindig. Köszönöm, hogy megtanította a pontosság fontos szerepét, de mindenek előtt azt, hogy mindig, minden körülményben rávilágított minket Isten jelenlétére. A hit és a szeretet lényegére...arra, amire leginkább szükségünk volt, hogy megértsük és megbocsássuk szüleink hiányát. Hogy valaha vissza fizethetném Önnek mindezt? Nem tudom ha lehetséges, viszont Isten áldásáért fohászkodhatom ma is Önért és szeretett családjáért. Ön, aki nagymama létére is úgy néz ki, mind annak idején első találkozásunkkor..

Mindent nagyon köszönök,

Radu

U.I.: ... és ha gyerekként a lépcsőházba plakátoztam azt az iratot, hogy: "Krisztina nevelő a Prințesa (hercegnő), ma a szívemben hordom azt tisztelettel bárhová megyek, hisz bárhol vagyok valamennyire Önt is képviselem.