Húsz évvel ezelőtt egy erdélyi ferences szerzetes, Böjte Csaba testvér befogadott néhány utcagyereket. Se papírja, se engedélye, se pénze nem volt, de ahogy ő fogalmaz: igent mondott az életre. Ha kellett, szembement a hatósággal, és leverte a lakatot a dévai kolostor kapujáról, hogy tetőt adhasson a kis védencei feje fölé. Azóta már ötezerre duzzadt a nyomorúságos körülmények közül kimentett gyerekek száma, és újra bebizonyosodott, hogy a szeretet csodákra képes.

Csaba testvér azért, hogy a gyerekeket az életre, munkára nevelje, igyekszik őket kisebb, többé-kevésbé önellátó vidéki közösségekben elhelyezni. Az egyetlen kivétel a dévai gyermekotthon, ahol 190 gyerek él a kolostor melletti társasházban, nyolc-tíz fős „családokban”. Idén harmadszorra tértem vissza ebbe a varázslatos kis világba, hogy egy hétig segítsük a Szent Ferenc Alapítvány munkáját.

Mindig akad tennivaló

Először még félelmekkel telve, feszengve érkeztünk Dévára. Hogy fogunk bírni ennyi kicsi gyerekkel? Mit szabad és mit nem? Helyt tudunk-e állni? Mint utóbb kiderült, feleslegesen aggódtunk. Itt nincsenek diktatórikus szabályok, csak az a fontos, hogy szeressük a gyermekeket, és ha lehet, ugyanannyi lurkót vigyünk este haza, mint amennyit reggel ránk bíztak. A kicsikkel pedig a kezdeti nehézségek gyorsan áthidalhatók, ha van az embernél nagyobb mennyiségű karamellás cukorka.

Amúgy se maradt sok időnk elméleti kérdéseken tépelődni, hiszen egyből kaptunk valami feladatot, amitől hipp-hopp belerázódtunk az itteni kerékvágásba. „Nem dobunk senkit egyből a mélyvízbe – magyarázza Enikő nevelő. – Megkérdezzük, hogy ki, mit csinálna szívesen.” A bátrabbak például bevállalhatják az óvodát pár napra, de a nevelők azért is nagyon hálásak, ha segítünk a kamaszoknak felkészülni a nyárvégi utóvizsgákra. Ha valaki több hétre érkezik, és elvállal egy egész családot, azzal lehetővé teszi, hogy az adott nevelő szabadságra menjen, és kicsit kipihenje magát.

Ezenkívül fizikai munkára is nagy szükség van. Ahol ilyen sokan élnek együtt, mindig akad segítenivaló: mosás, befőzés, meszelés, rakodás vagy épp biciklijavítás. A vegyészmérnök Ákos például alig egy hét alatt lekaszálta az alapítványhoz tartozó gazdaság földjeit. „Különleges érzés volt Hunyad megye közepén, a földeken dolgozni, úgy, hogy közben látom a környező hegyeket fölém magasodni” – meséli.

Böjte Csaba a törődés gyógyító erejéről

Ezek a gyerekek sokszor átélték, hogy nem kellenek senkinek, hogy ők nem fontosak. Az ember személyisége nagyon könnyen sebződhet: vannak gyerekek, akik elmondták, hogy milyen érzés volt, amikor koldultak, amikor keresztülléptek rajtuk. Óhatatlanul kialakul egy olyan érzés bennük, hogy ők értéktelenek, selejtek. De hogyha valaki megszakítja a tanulmányait, vagy félrerakja a feladatát, és lehajol egy ilyen emberhez, hogy nézd, sok kilométerről eljöttem, hogy veled találkozzam, ennek szó nélkül is az az üzenete, hogy te fontos vagy, értékes vagy. Ez gyógyít. Ez olyan, mint az ír a sebre. A gyerek önbizalmát, biztonságérzését növeli. Szó nélkül is, pusztán azáltal, hogy valaki eljön ide.

A legfontosabb, amit adni tudunk, hogy figyelmet ajándékozunk a gyerekeknek, akik úgy vágynak erre, mint egy falat kenyérre. A nevelők – önfeláldozó munkájuk, és minden igyekezetük ellenére is – túlterheltek ahhoz, hogy külön-külön foglalkozzanak velük. És a kicsik szomjazzák a törődést. Az egyik önkéntes, Évi tanítónőként dolgozik, így nagy tapasztalata van a gyerekekkel, de még őt is meglepetésként érték az itteni élmények: „Nekik nincsenek szüleik, ezért szívük minden szeretetével fordulnak felénk. Olyan mértékű lelki kiszolgáltatottságot tapasztalhatunk a gyerekek részéről, amit talán csak az anyák ismernek.”
Megrázó történetekkel szembesülhetünk Déván. Nehéz volt nem elsírni magamat, amikor kiderült, hogy a tizenegy éves kisfiú, akit délutánonként korrepetáltam, azért nem tanult meg olvasni, mert nem járt iskolába. Helyette hatéves kora óta az erdőn dolgozott, hogy jusson betevő falat a hét testvérének. De a gyerekek előtt nem szabad sírni, ezért tartottam magam.

Teljes jelenléttel

Minden önkéntes adni jött, de végül sokkal többet kapott. Szinte lelkiismeret-furdalásunk volt, hogy mennyire megtérült minden befektetett energia. Minden jó szóért, meséért, ölelésért akkora szeretetáradatban részesültünk, amit talán meg sem érdemeltünk. A gyerekeknek köszönhetően sokat tanultunk a pszichológusok által oly gyakran emlegetett „teljes jelenlétről” is.
„Nem lehet csak felszínesen eljátszogatni velük, hanem tényleg oda kell figyelni rájuk. Muszáj igazán jelen lenni, és ez nem mindig könnyű” – mondja Juti, aki már másodszorra tér vissza Dévára. Többek közt emiatt is voltunk esténként olyan fáradtak, hogy úgy dőltünk el, mint egy-egy krumpliszsák. Ám ennek köszönhetően olyan mélyen és pihentetően aludtuk át az éjszakát, mint talán soha azelőtt.

„A mai világban sokszor érzi az ember, hogy értelmetlen a munkája, vagy az egész élete. Hát itt számítasz. Számít a gyerekeknek, ha megdicséred vagy leszidod őket. Látszik a szemükön, hogy bármit mondasz, gyökeret ver a kis lelkükben” – magyarázza Emília. „Bízom benne, hogy kicsit mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy később teljes értékű felnőttekké váljanak ezek a sors által rettenetesen meggyötört gyerekek” – egészíti ki Tamás. Emília és Tamás egyébként szerelmespárként érkeztek, de jegyespárként térnek vissza Budapestre. „Itt döbbentünk rá arra, hogy mi az, ami igazán fontos az életben. A többi mind másodlagos. A családalapítás olyan kaland, amibe akkor is érdemes belevágni, ha a körülmények nem ideálisak” – mesélik mosolyogva.

Az otthoni gondokra is másként tekintünk, ha megtapasztaljuk, hogy lehet az is a hét fénypontja, mikor három macisajt kerül a reggelihez. „Az állandó teljesítménykényszer miatt folyton csak elégedetlenkedünk. Pedig néha nem ártana belegondolni, hogy nem is olyan messze milyen nehéz körülmények között élnek emberek” – elmélkedik a joghallgató Eszter.

Dévára nem lehet egyszer jönni. Aki itt járt, az itt hagy egy kis darabot a szívéből. „Mert egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” (Saint-Exupéry)

www.ridikulmagazin.hu