Böjte Csaba neve fogalommá vált Erdélyben és Magyarországon egyaránt. A nehézsorsú gyerekeken segítő ferences pap 14 éve küzd annak érdekében, hogy szebbé, boldogabbá tegye a legkisebbek és legkiszolgáltatottabbak életét. Munkája eredményeként idén 1500 árva vagy szegény családból származó gyereknek biztosan boldog lesz a karácsonya.
Az erdélyi Déván forgalmas, rossz utakon, szegényes épületek, lepusztult tömbházak mellett vezet az út egy kolostorhoz. A kolostor mellett sportpálya, amelyet tömbházak vesznek körül. Szemközt, a kapun kilépve egy alacsonyabb épület egy menzát rejt, ahol mindenkinek van egy szekrénye, hogy az evőeszközeit ott tartsa, és mindenkinek van helye az asztalnál, ahonnan elégedett, jóllakott gyerekek lépnek ki nap mint nap. Olyan gyerekek, akiknek korábban nem volt természetes, hogy meleg ebédet fogyasszanak, akik korábban sokat nélkülöztek.
Mindegyikük siet valahova, legtöbbjük a környező tömbházakban tűnik el. Vannak egész kicsik is, és kamaszkorúak. Mindegyikük rendesen öltözött, és szája mosolyra görbül, ha meglátja mindannyiuk „nagytatáját”, Böjte Csabát. Ahogy ő maga szokta mondogatni: ha valakinek van öt gyereke, a hatodikat már Isten nevében felneveli.
1500 gyereket nevel 42 helyen
Csaba testvér – ahogy mindenki szólítja – valóban nagypapaként jár-kel a gyerekek között. Mindenkit magához ölel, a gyerekek pedig viszonozzák az összezáródó karok simogatását. Minden gyereket keresztnevén szólít, kérdeznem sem kellett, magától mesélte a történeteket. Pár napja megfagyott például egy apuka, aki hat kicsit hagyott maga után. „Azt a férfit már sokszor próbáltam talpra állítani, ránézésre ügyes magyar ember volt, de egyre lejjebb és lejjebb csúszott. Most megpróbálunk legalább a gyerekeknek segíteni” – mondta az atya.
A dévai központban jelenleg több mint 200 gyerek él, de összesen 42 helyen ebédeltetnek, oktatnak vagy éppen nevelnek gyerekeket, elsősorban Erdélyben. Déván például a központi, bentlakásos intézményen kívül van egy napköziotthon is, ahol ferences nővérek foglalkoznak a kint lakó gyerekekkel. Más városokban – többek között Csíkszeredán, Kolozsváron, Kovásznán, Petrozsényben és Szovátán – kisebbek a közösségek. Összesen 1500 rászoruló gyerekkel vannak kapcsolatban.
Déván a bentlakásban iskola és két óvodai csoport is működik. Mint Böjte Csaba elmondta, a román állam vállalta ennek fenntartását, így a tanítókat például a kincstár fizeti. A többi költséget pályázatokból, adományokból teremtik elő. „Ha valaki egy eurót lerak, akkor én még egyet melléje koldulok, és a román állam is ad egyet” – fogalmazott az atya.
Szétzüllött családokat ment
Mint fogalmazott: ha nagy baj van, akkor teremtenek helyet. A legnagyobb gond sosem a pénz, egy gyereknek 2-3 euróba kerül egy napja, amelyet elő lehet teremteni. „Ha van valahol egy gyerek, aki azért sír, hogy vegye őt ölbe valaki, akkor kell lennie valahol egy nőnek, aki azt érzi, hogy ölbe kell vegyen egy gyereket. És biztos van valahol egy ház is, amely arra vágyik, hogy a csöndjét gyermekkacagás verje fel. Én hiszem, hogy Isten jó világot teremtett: ha megengedi, hogy szomjasak legyünk, akkor kutat is teremtett. Ez olyan, mint egy óriási kirakós játék, csak meg kell keresni a darabokat, akkor összeáll” – mutatott körbe a gyerekek között Böjte Csaba.
Csaba testvér elmondta: rendszerint nem árvák az idekerült gyerekek, csak félárvák. Tipikus történet, hogy valamelyik szülő – rendszerint az édesapa – meghal vagy elhagyja a családot, a magára maradt anyuka pedig nem tudja eltartani a családot, kölcsönöket vesz fel és kicsúszik a lába alól a talaj. „Mi csak akkor fogadunk be gyereket, ha a legközelebbi rokon ezt írásban kéri tőlünk. De volt, hogy plébános, polgármester vagy rendőr hozott hozzánk gyereket. Elmegyünk, megnézzük a gyereket a helyszínen, és ha indokolt, megpróbálunk megoldást keresni, ideiglenesen, vagy hosszú távon” – magyarázta az atya. De hoztak már gyereket hajléktalan szülők is.
A most 18 éves Hajnalka szintén szociális okokból került az otthonba. Érettségi után szeretne továbbtanulni, teológia szakon. A kilencéves Marikának öt testvére van, de csak ő van Csaba testvérnél, immár öt éve. Mint elmondta, boldog itt. Apukája meghalt, anyukája néha meglátogatja. Ha nagy lesz, rajzszakos tanár szeretne lenni. "Én úgy hallottam, fagylaltevő szakács lennél inkább" - nevetett Böjte Csaba magához ölelve a barna hajú kislányt.
