Böjte Csaba 2017. január 22-én vasárnap a Tíz parancsolat első részéről tartott beszédet Székelyhídon, „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" címmel, amely két nappal később a www.magnificat.ro honlapon, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány hivatalos honlapján volt látható. Korábban, január 8-án a dévai elmélkedésében („Urunk megkeresztelkedése") ezt a témát érintve mondta, hogy hisz abban, hogy Isten válaszolni fog, ha megszólítjuk Őt, aki mindig a legkisebbeket, a legelesettebbeket és legszegényebbeket szereti a legjobban, éppen ezért forduljunk hozzá bizalommal. 

Az elmélkedés témájáról tudomást szerezve kérdeztem Csaba testvért. A találkozásunk február 5-én Máriabesenyőn valósult meg, ahová három napos lelkigyakorlat megtartására érkezett a ferences szerzetes. A Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház és Konferencia központ kápolnájához tartozó sekrestyében beszélgettünk.

- Kedves Csaba testvér, kérem, mondjon valamit arról a fontos kérdéskörről, amelybe belekezdett Székelyhídon. Mi volt a szándéka, mire akart rávilágítani?

- 2020-ban rendezik meg Budapesten a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amelyre négy évente kerül sor. Ez olyan, mint az olimpia a sportolók életében. A gyermekekkel szeretnénk erre felkészülni. Ez abból áll ebben az évben, hogy Isten boldogságra vezető parancsolatain szeretnénk  hosszasan elmélkedni, Szent László közbenjárásával. Ez azt jelentené, hogy a Tízparancsolat közül egyet minden hónapban mélyebben átvennénk. Jövő évben pedig a szentségeket járnánk körül. Azon szeretnénk elmélkedni, hogy Isten hogyan segít rajtunk, miképpen szeretne velünk találkozni. Majd az ezt követő évben az Istennel való találkozásra, a szegényekre figyelnénk.

- Említette, hogy „a tiszta evangélium nap, mint nap visszatérő hullámverésénél szeretné tisztára mosni világunkat, ezért is próbálja néhány gondolattal megfoghatóvá tenni Isten drága üzeneteit". Hogyan képzeli ezt megvalósítani? Hogyan fogja tisztára mosni a világunkat?

- Azáltal, hogy külön-külön mindannyian a jó Istennek, Jézus Krisztusnak ajánljuk az életünket. Lengyelországban a huszadik században nagyon-nagyon sok véráztatta szörnyű dolog történt, és az olyan szép, hogy a lengyel nép a jó Istennél, Jézus Krisztusnál keresett menedéket. Maga az Úr mondta nekik, hogy ha fölajánlják magukat, hogy a királysága alatt hagyják, hogy vezesse őket, akkor ő segíteni fog. És nagyon sok közösség, plébánia, sok személy Krisztus királynak ajánlotta magát; élete koronáját Krisztus fejére tette. A lengyelek össze tudtak gyűlni, és Krisztust megkoronázták, népük királyának választották. Ha mi, magyarok, határon innen- határon túl, protestánsok és katolikusok, tehát mindannyian Krisztust királyunkká választanánk, és hagynánk, hogy külön-külön is, de együtt is Jézus Krisztus vezessen bennünket. 

Ondrejcsák Eszter 

A REMÉNY folyóirat adta ki, február 26-án, a 8. számban Pozsonyban