A Bihari Napló cikke Csaba testvérrel, 2006 szept.

Az évek során nagyon sok kedves Bihar megyei gyermeknek a hozzátartozói kopogtattak be a Dévai otthonba, és kérték, hogy Isten nevében fogadjam be a kis bajba lévő gyermekeiket. Sajnos a Hunyad megyei gyámhatóság – teljesen jogosan – minden alkalommal arra hívta fel a figyelmünket, hogy itt Hunyad megyében is milyen sok gond, bajba lévő gyermek van, és hogy nekünk itt Hunyad megyében rajtuk kellene segítenünk.


Milyen meggondolás vezette, hogy Bihar megyében is árvaházakat építsen?

Végül is, mindent mérlegre téve, Szalonkán nyitottunk egy otthont, 2004-ben, Tarsoly Hilda vezetésével, és jelenleg itt 25 gyermeket próbálunk nevelni oktatni. A gyermekek Szociális bentlakásban vannak, egy olyan kollégiumban, hol a szállásért, a kosztért nem kell fizetni. Természetesen, amennyiben a rokonok vállalják a vakációkra a gyermekek, haza mennek, otthon lehetnek az őket szeretettel befogadó nagymamáknál, nagynéniknél.

Olyan szép látni, ahogy tavasszal minden kis krumpli a maga csiráját, hajtását elindítja a fény felé, nem kell mondani a kis krumplinak, hogy: ébresztő, itt van a tavasz, a kis gyökeredet erre, a hajtást meg arra kell növeszteni. Nem kell neki ilyesmiket mondani, mert a kis krumpliba is beleírta a teremtő, hogy az élet célja, a növekedés, az, hogy rügyet, hajtást kell növeszteni, virágot kell bontani, gyümölcsöt kell teremni. A kis krumpli mindezt tudja, és ha fényt, meleget, az életéhez szükséges tápanyagot megkapja, akkor ö él, virul, kibontakozik. Ugyanígy hiszem, hogy minden gyermekbe Isten ugyanezeket a törvényeket bele írta, az én dolgom az, hogy bízzak a gyermekben, az élet ösztönében, szeressem öt, és ha létét itt – ott, egy - egy gaz, burján veszélyezteti,akkor siessek a segítségére, hogy tovább tudjon lépni, bontakozni.

Hogyan látja az emberek szociális helyzetét, a sokat hangoztatott európaiság örve alatt? Szegényebb vagy gazdagabb az erdélyi szegény ember? Éhező, elhagyott gyerekekekkel hogyan lehet belépni az EU-ba?

Isten teremtette a farkast, és azért teremtette, hogy a szájtáti gyenge, satnya őzeket megegye, az őz populácíonak a javára van a farkas. 15-20 őz gidából csak egy szokott felnőni, hol itt az igazság? Itt csak vér, és létért való küzdelem van. Az életért harcolni kell, és a gyenge, fejlődésre képtelen egyedek kihalásra vannak ítélve. Mi itt Erdélyben túl sokat siránkozunk. Őseink a jéghátán is megéltek. Az emberi élet az harc. A foci világbajnokságon láttuk, hogy az ügyesebb, életrevalóbb elrúgja a labdát a gyengébb elöl. Nagyon furcsa lenne, ha a játékos leülne sírni, hogy elrúgták a labdát előle.

Úgy gondolom, hogy nagyon nehéz idők jönnek. De nekem mint lelkipásztornak az a dolgom, hogy lelkesítsem az embereket, és biztassam, hogy Istenben bízó lélekkel megtudjuk oldani a gondjainkat. Annak a népnek van jövője, melyik össze tud fogni, és egymást biztatva, fel tudja venni a versenyt a változó világban. És amelyik siránkozva, szolidaritás nélküli ónmarcangolásban megtorpan, az be fog olvadni, elfog tűnni a történelem színpadáról. És én azt mondom, hogy jól van ez így.

Árvaházaikat támogatásokból hozzák létre? Milyen irányba alakultak ezek a magyarországi s egyéb támogatások az elmúlt évek politikai változásait tekintve?

Úgy gondolom, hogy ezen a téren én is csak azt tudnám mondani, mi a csapból is folyik. Nincs, hogy csak a politikai klienseknek csöpög, folyik némi támogatás, de az ilyen szabad legényeknek mint nekünk nem jár semmi.

Istennek hála mi kezdet kezdetétől az egyszerű embereket szólítottuk meg, és szerényen a szegények eltartják a gyermekeinket. Szent Ferenc arra biztatott: „hogyha becsületes munkátokat nem fizetik meg, akkor járuljatok az Úr terített asztalához” azaz kolduljatok. Mikor anyagi gondjaink vannak én elmegyek egy-egy lelkigyakorlatot, prédikációt tartani, és a pap társaim a persely pénzt ilyenkor nekünk adják, és az emberek jósága megoldja az anyagi gondjainkat. Szegényen élünk, de szabadon.

Támogatóinktól a napköziben lévő gyermekeknek napi 15.000 lejt, havi 450.000 lej támogatást kérünk. A bentlakó gyermekeknek számára napi egy EUR támogatást szoktunk kérni, ez havi 30 EUR jelent. Amennyiben valaki egy gyermeket támogatni akar, akkor szeretettel kérem, hogy jelezze felénk, és én megadom egy bajba lévő gyermek adatait, lehet aztán vele levelezni, barátkozni, vakációban meghívni egy kirándulásra.

A pénzt be lehet utalni a bankszámlánkra: BCR Deva: IBAN: RO12RNCB3000000001810001: Számlatulajdonos Fundatia Sf. Francisc.

Összesen hány árvaházat működtetnek pillanatnyilag? Milyen terveik vannak ezzel kapcsolatban?

Én nem árvaházakat működtetek, hanem gyermekvédelmi központokat. Vannak bentlakó otthonok, és napközi otthonok. Ugyanazt az ellátást szeretete próbáljuk adni a gyermekeknek, mint két típusú otthonban, csak az a különbség, hogy esténként a napközisek haza járnak a rokonokhoz aludni.

Én mindig is azt mondtam, hogy egy nagy fa szeretnék lenni, egy olyan fa, melyre az ég madarai, ha elfáradtak leszállhatnak, megpihenhetnek, s ha gondolják, fészket is építhetnek maguknak, aztán, ha jónak látják szárnyat bontanak, és tovább repülnek. Én nem szeretnék senkinek ketrec, kalitka lenni.

Ilyen kisebb nagyobb fa az országban most már közel negyven van, 13 olyan központ, ahol fészket is rakhatnak az ég madarai, és a többin sajnos csak megpihenhetnek, de estére haza kell menniük. Közel 640 bentlakó gyermeknek, és több mint 700 napközi otthonos gyereknek adtunk a 2006 tanév végén vakációt. Hogy most az új tanévben hányan szeretnének otthont, meleg fészket, és mindennapi kenyeret kapni nálunk, azt még pontosan nem tudom megmondani. De napokon belül az alapítványunk honlapjára feltesszük a friss adatokat: www.devaigyerekek.hu

Szeretettel, Csaba t.