A ferences rendi szerzetes által létrehozott magyarországi Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó Élet Házába, Csobánkára is megérkeztek Kárpátaljáról a menekülni kényszerülők. Csaba testvér szentmisét mutatott be értük. Az eredetileg zarándok, lelki gyakorlatos és ifjúsági szálláshelyként működő otthonban minden programot lemondtak, és a Máltai Szeretetszolgálattal összefogva a ház megnyitotta kapuját a menekültek előtt. Most élelemre, innivalóra, teára, gyümölcsre, édességre, tisztálkodószerre van szükségük.
„Imával, böjttel, virrasztással, önmegtagadások vállalásával fejezzük ki szolidaritásunkat!” – fogalmazott Böjte Csaba, aki nemrég szentmisét mutatott be a Kárpátaljáról menekült testvérekért.
„Az Emberfiának sokat kell szenvednie:” (Lk 9,22) – Jézus kétezer évvel ezelőtt sírva leborult Jeruzsálem falai előtt. Ma is sírva borul le Odessza, Harkov, Kijev robbanások tépte falai előtt. Megváltónk ma is szenved, hisz keresztény testvérnépek gyilkolják, ölik egymást kérlelhetetlen gyűlölettel! Megváltónk szeretne – mint a kotló a csibéit – összegyűjteni, békében, szeretetben átölelni válogatás nélkül mindannyiunkat! Hiszem, hogy e végtelen szomorú nagypénteki időszakra újabb húsvét hajnala fog felragyogni, mert a szeretetet, a jóságot meg lehet ölni, el is lehet zsarnoki törvényekkel temetni, de az harmadnap úgyis feltámad!
A szeretet, a béke az ember létezése, Isten akarata szerinti állapota, így vagyunk teremtve, ez a mi normális üzemmódunk. Ahogyan a szervezetünk Isten akarata szerinti harmonikus működését, az egészséget próbáljuk gyógymódokkal, orvosságokkal helyreállítani, ugyanúgy kell bocsánatkéréssel, bűnbánattal, türelmesen, párbeszéddel keresni a társadalmunkban az áldott békét! Nem elég imádkozni, a béke nem egy szánkba repülő sült galamb! Fontos, hogy kimutassuk békülési szándékunkat, tegyünk kölcsönösen szelíd gesztusokat, amelyek a másikat megnyugtatják, bátorítják, a párbeszéd útján elindítják – foglalta össze az atya, aki azt is hangsúlyozta, hogy számunkra Jézus Krisztus parancsa irányadó!
A gondok, a bajok közepette félve, nem biztonságos vackunkba bújunk, hanem bizalommal templomainkba imádkozva összegyűlünk, Istenünk szentélyeiben keresünk oltalmat, vigaszt. A jóléti fogyasztói társadalom, mely egyre többet ígér, s amelytől mindenki egyre többet követel, mint az erős fénytől megzavart bogár idegesen csapkod, és a falnak koppan.
A biztonságos jólétben elnehezedett a lelkünk, elhittük, hogy nekünk minden – kemény, kitartó munka nélkül is–- minden, amire csak vágyunk, az kijár.
Világunk megtelt kapzsisággal, bűnnel, erőszakkal, az emberek telhetetlenül követelőznek, a nagyhatalmak háborút kiáltanak, acsarkodnak, rázzák fegyverüket.
Imádkozzunk az áldott békéért, azért, hogy minél kevesebb áldozat árán tudjanak megegyezni a nagyhatalmak, mert ez nem a népek, nem az egyszerű emberek háborúja!
Mit tehetünk? Ahogyan az Egyházunk kéri, imával, böjttel, virrasztással, önmegtagadások vállalásával fejezzük ki szolidaritásunkat a háború sújtotta területek lakói iránt! Bízunk benne, hogy amilyen hirtelen jött ez a véres vihar, olyan hamar véget is fog érni. A keresztet hordozó kárpátaljai testvéreinkkel imádkozzunk, zarándokoljunk együtt ezekben a tragikus órákban, napokban! Részvéttel gondolok minden elesett katonáért, civil áldozatért – emelte ki az erdélyi szerzetes, aki azt is hangsúlyozta, hogy nem a kétségbeesés lelkét kaptuk, hanem az imádság lelkét.
Imát, segítséget kérnek most azoktól, akik szeretnék segíteni a térségből érkezőket, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány elkülönített bankszámlát nyitott a menekültek ellátásának támogatására: