Szent Józsefnek egyfelől ott volt Názáret, a műhely, a „biznisz”, másfelől viszont ott a család, a gyermek, az élet. És ő minden további nélkül a család mellett döntött. Böjte Csaba ferences szerzetessel Szent József napja alkalmából beszélgettünk.
A hosszú tanévből már csak egy hét volt hátra, szépen sütött a júniusi nap. A gyerekek takaros, ünneplő ruhába öltöztek és sorra járultak áldozáshoz. A kolozsvári születésű ferences szerzetes a kicsiknek keresztet rajzolt a homlokára, a tömött sorban álló nagyokat megáldoztatta. A szentmise után a jól megérdemelt ebéd következett. A 150 fős ebédlőben Csaba testvér az asztalfőn foglalt helyet.
Lassan elült a zsivaj. Csaba testvér megáldotta a betevő falatot, a húsleves ott gőzölgött az asztalon. „S akkor elöntött engem egy olyan férfiúi büszkeség, hogy lám, nehéz volt ez a tanév, de megcsináltuk! Van egy-kettő ugyan, aki megbukott, de a többi nagyon szépen haladt. Egészségesek, vidámak – idézi fel a szerzetes. – Jó dolog az asztalfőre ülnie minden férfinak, jó dolog gondoskodnia szeretteiről, megszervezni családjának az életét. Isten felkínálta ezt az örömöt, ez minden férfinak jár.”
A fény felé hajlik
Csaba testvér arra biztat minden férfit, hogy merje kinyújtani a kezét ez után az isteni öröm után. Merjen Szent József útján elindulni. „Neki is döntenie kellett, mikor az angyal szólt, hogy Heródesnek elgurult a pirulája. Egyfelől ott volt Józsefnek Názáret, a műhely, a megrendelés, a »biznisz«, másfelől viszont ott a család, a gyermek, az élet. És ő minden további nélkül a család mellett döntött.
Minden férfit arra bátorítok, hogy merjen az élet mellett dönteni, vállalja, hordozza az életet.”
Persze a férfi nem léphet a nő nélkül, egyikük sem előbbre való a családban. „Nem mondhatom, hogy csak a jobb, vagy csak a bal lábammal lépek, mindkettőre egyforma szükség van a járáshoz. Ha a májam, vesém nem működik, az egész test szenved. Nem szorulhat háttérbe sem a nő, sem a férfi, sem a gyermek a családban.”
A gyermeknevelés kihívásait Csaba testvér higgadtan látja. Több mint hatezer gyereket fogadtak be eddig a Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonaiba, de egyikről se mondaná, hogy megbánta. Alapaxióma, hogy Isten nem teremtett selejtet. „Nem végterméket ad, hanem magokat; a gyerek, amint a virág, a fény felé hajlik. Ha a maga természete szerint hagyjuk kibontakozni és segítjük, nagyra nő.”
Gyönyörködni a rá bízott életben
Nincs kedvenc korosztálya. A nehézségeket a dalban szereplő gyűrűhöz hasonlítja, ami kézből kézbe vándorol. „Ma egy kicsit ez lököttebb, holnap amaz lesz, dehát nekünk se egyforma minden napunk.”
Az édesapának nagy felelőssége van, hisz a gyermek Istent sokáig úgy képzeli el, mint az apját, ezért fontos, hogy a férfiakban meglegyen a felelősségtudat, és az is, hogy gyönyörködni tudjanak a rájuk bízott életben.
Csaba testvérnek kevés közös idő adatott meg édesapjával, akit még születése előtt politikai okok miatt letartóztattak, és hét évet kapott. Habár Sztálin halálakor, két és fél évvel korábban kiszabadult, hamar meghalt, és kevés időt töltött fiával. A nagyszülők, valamint édesanyjának három fiútestvére azonban apja helyett kitűnő apai mintát adtak.
A kérdésre, hogy milyen lett volna, ha saját gyermekei vannak, Csaba testvér azt mondja: Szent József-i értelemben abszolút apának érzi magát. „Ő nem test és vér szerint lett a kis Jézus apja, hanem a Mennyei Atya akaratából.”
Lemondani több milliárd nőről
Szent József a biztos háttér Mária és gyermeke mögött, de nincs előtérben, Csaba testvér szerint József a jobbik részt választotta. „Aki elveszi álmai asszonyát, az lemond vagy hárommilliárd nőről. De József nagyon is jó vásárt csinált: ott van a szobra minden templomban, Egyházunk védőszentje – ilyen karriert nem futott volna be sima asztalosként. Egy szülő számára gyermeke dicsősége, diadala a legtöbb, amit elérhet.”
Az apaság útján voltak persze nehéz pillanatok. Az egyik fiú szívét kellett műteni, Csaba testvér ott ült az orvos mellett, aki részletesen ecsetelte, hogyan kell kibontani a fiú mellkasát, kivenni a szívét, új billentyűt beépíteni, majd az egészet visszavarrni. Jaj – szabadkozott Csaba testvér –, ne részletezze, doktor úr, nem bírom az ilyen naturális dolgokat. Muszáj – válaszolta az orvos –, mert magának alá kell írnia, hogy mindenbe beleegyezik, és tudnia kell, miről dönt.
De sokkal több volt persze az örömből.
Egy másik alkalommal lakodalomba hívták, egyik lányuk ment férjhez egy református templomban. Csaba testvér megizzadva futott a sekrestyébe, ahol a tiszteletes a kezeit tördelte, hogy sajnos itt ő fog istentiszteletet bemutatni, nem Böjte Csaba. „Hát akkor minek rohantam, minek vagyok én itt?” – dohogott Csaba testvér. Kiment a szépséges menyasszonyhoz, aki rögtön belé is karolt: „Hát maga lesz az örömapa.”
Olyan élmény volt, amit nem adnék semmiért. Nézegettem is a fiút, micsoda gyanús alak vagy, vajon odaadhatom-e neked a lányom kezét?”
Végül mégiscsak rábízta a menyasszonyt a jövendőbeli vejére, s mint jól nevelt örömapa, visszahúzódott a násznép közé, majd megkóstolta a szilvapálinkát.
Szent Józsefnek egyfelől ott volt Názáret, a műhely, a „biznisz”, másfelől viszont ott a család, a gyermek, az élet. És ő minden további nélkül a család mellett döntött. Böjte Csaba ferences szerzetessel Szent József napja alkalmából beszélgettünk.