Furcsa érzés átlépni a magyar-román határt: szívszorító és szívet melengető. Ennél is furcsább megérkezni Dévára, ahol a város fölé magasodik a ballada szerint asszonyi hamuval megtámogatott vár romja. Itt, a határtól alig százhatvan kilométerre néhány év alatt valóságos édenkert született Böjte Csaba ferences szerzetes jóvoltából.

Engedjék hozzá a gyermekeket 

Böjte Csaba dévai édenkertje 

 Furcsa érzés átlépni a magyar-román határt: szívszorító és szívet melengető. Ennél is furcsább megérkezni Dévára, ahol a város fölé magasodik a ballada szerint asszonyi hamuval megtámogatott vár romja. Itt, a határtól alig százhatvan kilométerre néhány év alatt valóságos édenkert született Böjte Csaba ferences szerzetes jóvoltából. Az atyát egyetlen pillanatra sem lehet gyerekek nélkül látni: fogják a kezét, a nyakába ugranak, fürtökben csüngenek rajta. A dévai gyermekotthon híre - ahol több mint háromszázan nevelkednek - messzire eljutott, s az erdélyiek tudják: aki Csaba testvér szárnyai alá kerül, az megmenekül. 

Harminchárom éves volt Böjte Csaba, amikor 1993-ban megnyitotta a dévai ferences kolostor felújítás alatt álló épületében a Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthont, amely azóta iskolával és szórványkollégiummal bővült.

 
Kinőtték a kolostort

A Hunyadiakról elnevezett megye - melynek ma Déva a központja - Ceausescu idején Románia egyik leggazdagabb iparvidéke volt, csaknem negyedmillió bányásszal. Az 1989-es fordulat után minden összeroppant. Mára ezen a környéken a legnagyobb a munkanélküliség, a szegénység, itt van a legtöbb szétzilált család, elzüllött gyerek. A Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon úgynevezett szociális családjaiba hátrányos helyzetű gyerekeket fogadnak be Erdély egész területéről, akiknek ingyenes nevelést-oktatást és teljes ellátást biztosítanak. Az évek alatt egyre többen kerültek az intézménybe. Mivel kinőtték a kolostor épületét, az intézményeket működtető Szent Ferenc Alapítvány a szomszédos tömbházban lakásokat vásárolt. A hivatalos szervek által kezdetben csak megtűrt gyermekmentő tevékenység 1998 januárjától törvényes keretek között működik: a Hunyad megyei gyámhatóság elismerte magán-gyermekvédelmi központnak. A gyermekek állami támogatást kapnak, ami azonban csak az egy főre jutó költségek egyharmadát fedezi.  A szórványkollégiumba olyan nyolc osztályt végzett fiatalokat fogadnak, akiknek szülőhelyükön nincs lehetőségük, hogy anyanyelvükön tanuljanak, és akiknek a szülei úgy akarták, hogy gyermekeik ferences nevelésben részesüljenek. Ők jelképes összegért szállást kapnak, és a városi iskolákban magyar tagozaton tanulnak.

Az 1995-ös tanügyi törvény lehetőséget adott magyar magániskola létesítésére. Jelenleg a román állam nem támogatja sem pénzzel, sem tankönyvekkel az iskolát, az alapítvány a saját erejéből tartja fenn. Két óvodáscsoport és nyolc osztály működik, közel kétszáz gyermek nevelésével és oktatásával foglalkoznak szakképzett tanárok. A nyolcadik osztály után sokan a helyi elméleti líceumban folytatják tanulmányaikat. 

 

 A jó pásztor pulikutyája 

Édesapámat 1956-ban politikai okokból bezárták, rendszer elleni izgatásért kapott hét évet - emlékszik vissza a kolozsvári születésű Csaba testvér. - Édesanyám elküldte a börtönbe kék színű kis papucsomat, és apám ebből következtetett arra, hogy fia van. Kiszabadulása után súlyos betegen még egy hónapot élt. Mindezért óriási feszültség és bosszúvágy tombolt bennem. Idővel azonban rájöttem, hogy nem az emberekkel van bajom, hanem a butasággal, a bűnnel, a sötétséggel. Rájöttem, hogy fényt kell gyújtani, tüzet, a szeretetet kell adni. Innen már csak egy lépés volt, hogy kimondjam: a szeretet hírnöke akarok lenni, pap, szerzetes. Közel állt hozzám Szent Ferenc természetes egyszerűsége, ezért választottam ezt az utat. Mivel magam is árván nőttem fel, fogékony voltam az elhagyott gyerekek gondjaira. Amikor egyik rendtársammal együtt Dévára helyeztek, nem volt szándékunk, hogy gyermekotthont hozzunk létre. De jöttek a gyerekek, volt, aki enni kért, más munkát szeretett volna. Adtam ruhát nekik, volt, akit befogadtunk, hogy fürödjön meg, ebédeljen, és így lassan elindult egy folyamat. A kolostor udvarát megtisztítottuk, mert tele volt mindenféle gazzal, mocsokkal, a gyerekek segítettek. Aztán egyhetes tábort rendeztünk nekik, ami nagyon jól sikerült. Rádöbbentem, hogy ezek a gyerekek formálhatók, és elhatároztuk, hogy szervezünk egy egyéves tábort. Most a tizediknél tartunk... Az elején azt hittem, a hatóság nem fogja hagyni, hogy hosszabb álmot szőjünk. Hála Istennek, eljött a tizedik év, s remélem, lesz folytatása is. 

Csaba atya derűlátó, annak ellenére, hogy jó ideje áldatlan a kapcsolata a hatóságokkal. Szinte naponta kopogtatnak, újabb és újabb kifogásokat keresve.

Romániában ötven éven keresztül állami monopólium volt a nevelés - mondja Böjte Csaba. - Kommunista világból jövünk, az államnak idő kell hozzá, hogy megtanuljon bízni egy magánintézményben, de a magánszférának is idő kell, amíg megtanul együttműködni az állami intézményekkel. Ráadásul ateizmus volt ötven évig. Ebből az épületből például katonák hurcolták el a szerzeteseket. Ennek máig megvan a hatása. Mégis úgy érzem, jó irányba haladnak a dolgok, elfogadjuk a más világnézetű embereket, és ők is bennünket. A politikai hatalomnak is meg kell tanulnia az egyházat partnerként kezelni, s ehhez megint csak idő kell. Persze van nemzeti előítélet is. Én magyar ember vagyok, ez az intézet magyar nyelven működik. Szükséges, hogy az előítélet csökkenjen, a hatóságiak meggyőződjenek róla, hogy nem akarunk rosszat, én pedig elhiggyem, hogy a román ellenőr nem etnikai alapon zargat. Soha senkit nem manipuláltam, hogy jöjjön Dévára. Ha valaki idejön hozzám, és azt mondja: atya, Isten nevében kérem, segítsen, akkor segítek. Déván nem az jött létre, amit valaki megálmodott, hanem amit a helyzet, az igény szült. Jézus Krisztus a jó pásztor, én pedig próbálok neki a pulikutyája lenni - ennyi a feladatom.

A szeretet önkéntesei

Böjte Csaba tavaly meghirdette: szívesen látnak Déván vendégtanárokat, nevelőket, munkatársakat.  - Megdöbbentem, hogy milyen sokan válaszoltak a felhívásra.

Amerikából érkezett egy házaspár, eljött két német fiatalember polgári szolgálatra, Szlovákiából egy lány, Magyarországról vagy nyolcan - önkéntesnek. Romániában hivatalosan lehetőség van rá, hogy aki szociális munkát akar végezni, az kap egy féléves vízumot, amit meg lehet hosszabbítani. 

 
Tündérországban

"Tudtam, hogy szép helyre jövök, de arra, hogy Tündérországba érkezem, nem számítottam" - idézte Kodály Zoltán szavait Mádl Dalma, amikor az elmúlt héten Dévára és Szászvárosba látogatott. A köztársasági elnök felesége a Katolikus Karitász jószolgálati nagyköveteként ajándékokkal érkezett a gyerekekhez. Tavaly december közepén a Pasaréti Szent Antal ferences templomban jótékonysági estet szerveztek a dévai gyermekotthon javára. Az est - melynek fővédnöke Mádl Dalma volt - magánkezdeményezésből született, és a Katolikus Karitász segítségével valósult meg.

A helyszínen és a későbbi befizetésekből négyszázhatvanezer forint gyűlt össsze, melyet mosógépvásárlásra és kazánépítésre fordítanak a dévaiak. Szintén kazánépítésre költik azt a négyszázezer forintot, mely az idén májusban az Országúti ferences plébánia ifjúsági kórusa által rendezett jótékonysági esten gyűlt össze. A fővédnök ekkor is a köztársasági elnök felesége volt. A Városmajori plébánia karitászcsoportja az ország egész területéről gyűjtött házi készítésű takarókat, melyekből közel hatvanat a gyermekotthonnak ajándékoztak. A Béres Alapítvány vitaminkészítményeket küldött a gyerekeknek.

Jálics József és Jálics Julie Ohióból jött tavaly szeptemberben, és a tanév végéig marad. Mindketten angolt tanítottak, ezenkívül Julie festést az óvodásoknak, József pedig matematikát az iskolában. A férfi Budapesten élő nagynénje hívta fel a figyelmüket a dévai gyermekotthonra. Ahogy mondják, az eltelt közel egy év alatt a lehető legtöbb szeretetet próbálták meg átadni a gyerekeknek, de úgy érzik, ők többet kaptak a kicsiktől.

Jelenleg tizenöt szociális család él Déván. Szász Enikő Gyergyóremetéről származik, két éve él az otthonban. Látogatóba jött, végül ittragadt. Családját tizenkét lány jelenti. A csíkszentdomokosi Szász Csilla családja négy éve "alakult".

Bónis Orsolya a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett magyar-kommunikáció szakon:Az Ifjúsági és Sportminisztériumban hallottam először Csaba testvérről. Felvettem vele a kapcsolatot, ő pedig biztatott, hogy jöjjek, szükség van rám. Magyart tanítok felsősöknek, és már szociális családom is van. A miénk a legkisebb, hat gyerekből áll. Imre tizenhárom éves, a testvére, Attila nyolc. Csíkból valók, az édesanyjuk otthagyta őket, apjuk pásztor volt. Az apa se írni, se olvasni nem tud, Imrét kivette az iskolából, Attila pedig nem is járt. Tehenekre vigyáztak a mezőn. Aztán Dévára kerültek, iskolába járnak.

Menyhárt Ernő kántortanító a Dévától harminc kilométerre található szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekotthonban dolgozik. (Szászvárosban ötvenöt gyerek bentlakó, harmincan pedig bejárnak.) Ő 1993-ban félárvaként került Dévára. Ott nevelkedett, érettségi után pedig egy évig ott dolgozott, segített, ahol és amit kellett.

Később elvégeztem a kántortanító-képző főiskolát Marosvásárhelyen, és Nagykőrösön záróvizsgáztam. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy hol keressek munkahelyet. Marikát, a Szent Erzsébet Gyermekotthon vezetőjét még Déván megismertem, szeretettel várt. Azt hiszem, ennél szebb hivatás nincs. Egyike voltam az első dévaiaknak. Osztálytársaim, szobatársaim közül sokan főiskolát, egyetemet végeztek, de van, akiből kőfaragó lett, éppen Olaszországban dolgozik. Tavaly az összes érettségizett gyerek tovább tanult, azt hiszem, az idén is a nagy részük egyetemre, főiskolára megy. Őket segíti az alapítvány. Hálás vagyok Csaba testvérnek, hogy itt lehetek. Ugyanazt szeretném átadni a gyerekeknek, amit én kaptam annak idején.   

V. Nagy Viktória

Heti Válasz