Elsősorban pap vagyok, és szeretnék Krisztus szeretetéről, az örömhírről minél több helyen tanúságot tenni. Szívesen elmegyek mindenhová, ha az időm engedi, hogy elmondjam: a világ szép, Isten szeret bennünket, és érdemes nagylelkűnek lenni, jót tenni.

Böjte Csaba, ferences szerzetes a dévai árvákról, a decemberi népszavazásról és a moldvai csángók magyar iskolájáról.

"Csaba t." aláírással nemrég két levél járta be az internetnek köszönhetően a világot. Az első csalódott hangon szólt a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarcáról, míg a második csángóföldi magyar iskola építésére buzdította az olvasókat. A levelek írójával, Böjte Csaba ferences szerzetessel, az erdélyi árvák gyámolítójával budapesten beszélgettünk.

Gyakori vendég Magyarországon, legyen szó akár többnapos lelkigyakorlatról, akár szentmiséről. De nem is kell ünnepi alkalom ahhoz, hogy ellátogasson hozzánk, Moldvába vagy máshová. Hogy fér bele az idejébe az állandó utazás?

Elsősorban pap vagyok, és szeretnék Krisztus szeretetéről, az örömhírről minél több helyen tanúságot tenni. Szívesen elmegyek mindenhová, ha az időm engedi, hogy elmondjam: a világ szép, Isten szeret bennünket, és érdemes nagylelkűnek lenni, jót tenni.

A decemberi népszavazás után írt elkeseredett hangú leveléből mást lehetett kiolvasni.

Ha az ember kap egy balegyenest, akkor kicsit megtántorodik, tán meg is sérül. Velem is ez történt, de aztán úgy döntöttem, nem teszem le a kesztyűt. Én tényleg tudatosan jobbá, szebbé szeretném tenni a világot, szeretnék minél több fényt gyújtani. Nem csupán imádkozom, hogy "jöjjön el a te országod", hanem minden tőlem telhetőt meg is teszek azért, hogy Isten országa kibontakozzék körülöttünk. December 5-e fájt. Arra gondoltam, milyen csúfság lenne, ha én a gyerekeimet egymás ellen hergelném. Márpedig decemberben ez történt: a hatalmon lévők összeugrasztották egymással az embereket. Pedig ugyanolyan magyarok élnek határon innen, mint azon túl. Most is úgy gondolom, nem szabad egymás ellen heccelni az embereket, hanem arra kell biztatni őket, hogy fogjunk össze, és a nagy magyar szekeret együtt taszítsuk tovább.

Tovább lehet taszítani?

Húzni, vonni, taszítani, tolni is - sok oldalról hozzá lehet férni...

Értő fülekre találtak, találnak szavai az anyaországban?

Amikor szidják a nemzetemet vagy az emberiséget, mindig azt mondom: aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.

Ezt a tapasztalatai mondatják?

Naponta minimum 60-80 levelet kapok, sokszor vadidegen emberektől. Az elmúlt évben a gyerekeinkre közel százötvenmillió forintot tudtunk költeni, és ez a pénz közadakozásból gyűlt össze: magánemberek adományaiból, köztük ötszáz, öt-, tízezer forintokból. Sokan akarnak segíteni, nap mint nap, és nem csak anyagiakkal. A múltkor például Székesfehérvárról babot és más élelmet hoztak. Szekszárd környékén van egy kis horvát falu, ahol az idős nénik nagyon szép karácsonyi betlehemeket készítettek természetes anyagokból. Sokat eladtak belőlük, és egész komoly összeggel lepték meg a gyerekeinket. Sok hasonló történet van még, és ilyenkor mindig arra gondolok, hogy büszke lehetek a nemzetemre.

Karácsonykor arra kérte a gyerekeit, hogy ők is kedveskedjenek ajándékokkal a csángó gyerekeknek. Ekkor már tervbe vették, hogy a moldvai csángóknál magyar iskolát építenek. Beavatna a kezdetekbe?

Szeptember végén Moldvában, Csíkfalvában - Rekecse és Somosfa között - kibéreltünk egy házat. Ott nem volt soha magyar oktatás, odavittünk egy tanítónőt, aki elkezdett foglalkozni a gyerekekkel. Egyre többen jöttek, jelenleg több mint hetvenen járnak hozzá. Nem magyarórára, mert ezek a gyerekek tudnak magyarul, hanem magyar verseket, irodalmat, énekeket tanulnak tőle, közben pedig együtt vannak.

Nem hagyott alább a lelkesedés a népszavazás után?

December 5-e után úgy gondoltam, hogy nem más szemében kell keresnem a szálkát, hanem a magaméban. Korábban is kértek már a moldvai csángók, hogy segítsek, de úgy éreztem, nekem annyi más dolgom van, hogy nincs időm velük foglalkozni. Aztán elgondolkodtam: ha én így érzek, milyen alapon vonok kérdőre másokat? Akkor szólítottam fel a gyerekeinket, hogy készítsünk csomagokat. Mert szép ajándék, ha az ember megtapasztalja, milyen jó dolog jónak lenni. Sok csomag készült, és egy busszal elindultunk, hogy szétosszuk ezeket a csángó gyerekek között. Közben az ottaniak újból elmondták: jó lenne, ha segítenék nekik. Egy idős csángó bácsi például azt mondta: "atya, én nem tudok magyarul olvasni, a gyerekem se tud, segítsen." "Hogy tudnék én segíteni magán?" - kérdeztem. "Hát csak imádkozzon, aztán majd a Jóisten megmondja!" - felelte. Arra jutottunk: kell oda egy magyar iskola. Úgy gondoltam, a decemberi nemekre igennel kell felelni. Ha összefogunk azokkal, akiknek Magyarországon szintén fáj ez a nem, s kimondunk egy nagy igent a moldvai csángók kérésére, akkor egyfelől le tudjuk törölni az önzőség és a kapzsiság szégyenét a nemzetünkről, másfelől örömet szereznénk az ottaniaknak.

És ha azzal vádolják, hogy rájuk erőlteti ezt az örömet?

Az elmúlt 10-12 év alatt ezer-ezerkétszáz gyerek jött Moldvából Erdélybe magyar iskolákban tanulni. Ezekben az emberekben megvan az igény, hogy az anyanyelvükön tanuljanak. A csíkfalvaihoz hasonló kezdeményezéseknek köszönhetően jelenleg közel nyolcszáz gyerek részesül valamilyen magyar oktatásban Moldvában. Román állami iskolába járnak, de emellett van hetente két-három magyarórájuk. A csángó szövetség hivatalosan is felkérte az alapítványunkat, hogy segítsen az iskolát megépíteni. Január elején vettünk tizenöt hektár földet Rekecse határában: az iskolaközpontot ott fogjuk felépíteni.

Az alapkőletétel május 15-én, pünkösd vasárnapján lesz. Hogy állnak a tervekkel?

Három tervezőiroda vállalta, hogy elkészíti őket, készen is vannak. Áprilisban kiderül, melyik tetszik az ottanaiknak. Ezután a nyertest megbízzuk, hogy készítse el a részletes terveket, és remélem, 2006 tavaszán elkezdhetjük az építkezést. Az lenne a szép, ha ez az iskola közadakozásból épülne fel. Nem azért, mert megbántódtunk, és nem fogadunk el pénzt a magyar államtól, hanem jó lenne, ha arca lenne minden egyes forintnak és lejnek, amit oda beépítünk. Például ha Esztergom vállalná, hogy annyi pénzt ad, amiből egy osztálytermet fel lehet építeni, akkor nemcsak az lenne fölé írva, hogy 6. b., hanem az is, hogy Esztergom városának segítségével épült.

Érkezett már ilyen jellegű felajánlás?

Igen, a kolozsvári Krónika című újságtól és a Hargita megyei Hargita Népétől.

Segíthet ez a magyarok és a csángók közötti kapcsolatok javításán?

Sajnos a történelem folyamán megszakadtak a kapcsolatok. Bár ugyanazt a nyelvet beszéljük, kevés a rokonság, a barátság, az ismeretség. Érzelmileg eltávolodtunk egymástól. Ezért lenne fontos, hogy minél több személyes kapcsolat alakuljon ki, minél többet tudjunk meg róluk, és ők is rólunk. A magyar nemzet a Kárpát-medencében sokat gazdagodna, ha a kultúrkörünkbe beemelnénk a moldvai csángókat.

Mi ragadja meg leginkább bennük?

Meglepő a vitalitásuk. Annyi erő, lendület van bennük, hogy sokunknak becsületére válna. A csíkfalvai iskolában sok rajz függ a falakon. Megkérdeztem az egyik kisgyerektől, hogy netán lerajzolták az iskolájukat, azért van rajtuk olyan sok ember? Kiderült, hogy az a családja: apa, anya és tizennégy gyerek. Egy másik rajzon csak hat gyerek volt, és kérdezem a kislánytól, hogy ti csak hatan vagytok testvérek? Mire a válasz: nem, csak nem fért ki a teljes család - azzal megfordította a lapot, hát ott voltak a többiek is... Ugyanezt az elemi erőt, életszeretetet lehet érezni egy csángó táncesten, vagy amikor elkezdenek énekelni. Volna mit tanulni tőlük.

Számtalan helyen megfordul, hallatja a hangját. Nyilatkozataiban rendre hangsúlyozza, hogy nem egyedül teszi, amit tesz. Kik segítik?

Az elején én foglalkoztam az árvákkal, aztán azóta felneveltem egy sereg gyereket. Nemrég kaptam egy sms-t, azt írta egy fiú, hogy "Csaba testvér, öt perce apa vagyok". Vagyis nagytata lettem. Ez a fiú annak idején becsengetett a kolostorba, és azt mondta: be szeretne iratkozni az árvaházba. Apukája meghalt, anyukája beteg, és arra kért, fogadjuk be. Leérettségizett, elvégezte a főiskolát, és most főállásban ő az egyik házunk vezetője. Azaz idővel felnőtt közel száz fiatal, akikre rá lehet bízni a gyermekotthonokat, nagyon ügyesen csinálják, s így nekem jut időm másra is. Jelenleg nyolc helyen van olyan gyermekvédelmi központ, ahol bent laknak a gyerekek, és hat olyan működik, ahol nappali gyermekvédelem folyik: tanulnak, ebédet kapnak, de este hazamennek.

A Magyar Hírlap Az év emberének választotta.

Szeretném, ha a Moldvában felépülő iskolának egyaránt lenne jobb és bal oldala. Szép lenne, ha Magyarország különféle beállítottságú polgárai egyenként magukévá tennék ezt az eszmét. Kell, hogy legyenek közös értékek. A gyerekek szeretete, az elesettek felkarolása, az irgalmasság, a jóság mind közös értékünk lehetne, alapot adhatna a párbeszédre, függetlenül attól, hogy valaki jobb vagy bal, liberális vagy neokonzervatív. Jézus Krisztus soha nem harcol a rosszal, hanem találkozik például Saullal, akivel aztán együtt megy tovább, együtt építik Isten országát. Nem konfrontálódni kell, hanem együtt kell építkezni. Engem mindig az mozgatott, hogy a gyerekeinkre, az unokáinkra olyan Magyarországot - és Európát - hagyjunk, amiben otthon érezhetik magukat. Hiszem, hogy erre van esély.

SZERETETNAPOK GYŐRBEN A DÉVAI ÁRVÁKÉRT

A Győri Püspökség idén is megrendezi Szeretetnapok elnevezésű jótékonysági akcióját a dévai ferences misszió javára. 2003-ban három-, 2004-ben hatmillió forint gyűlt össze Böjte Csaba gyerekeinek megsegítésére. Idén április 22-én este hétkor jótékonysági hangversennyel kezdődik a programsorozat a győri bazilikában, melyen a Liszt Ferenc Zeneiskola tanárai, növendékei és a dévaiak lépnek fel. Jegyek 600 forintos áron elővételben és a helyszínen kaphatók. Április 23-án este hétkor jótékonysági bál és művészeti árverés lesz a Rába Hotelben. Jegyek elővételben 6000 forintért kaphatók. Április 24-én délelőtt tíztől este hétig szabadtéri kulturális és gasztronómiai fesztivált rendeznek a Széchenyi téren. Az eseménysorozat este hatkor hálaadó püspöki szentmisével zárul a bazilikában.

Adományok küldhetők az alábbi bankszámlaszámra is: Egyházmegyei Szent Erzsébet Caritas Alapítvány - 11737007-20529406 - Dévai árvák megjelöléssel.

CSABA TESTVÉR

A kolozsvári születésű Böjte Csaba édesapját 1956 után rendszerellenes izgatásért hét év börtönre ítélték, amiből négy és félet le is ült, majd szabadulása után másfél hónappal - a fogságban elszenvedett kínzások miatt - meghalt. Fia születéséről a börtönben értesült. Böjte Csabában kezdetben iszonyú bosszúvágy élt mindezek miatt, ám később rájött, hogy valójában nem az emberekkel van gond, hanem a butasággal, a bűnnel, a sötétséggel, ami ellen úgy harcolhat, hogy az embereknek szeretetet ad, fényt gyújt bennük. 1982-ben titokban jelentkezett a ferences rendbe, 1989-ben szentelték pappá. Több állomáshely után 1992-ben került Dévára, ahol 1993-ban - harminchárom évesen - megnyitotta a ferences kolostor felújítás alatt álló épületében a Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthont, ami később iskolával és szórványkollégiummal gyarapodott. Az azóta hálózattá bővült intézményrendszert a Dévai Szent Ferenc Alapítvány működteti, melynek egyik legfőbb célja, hogy segítse a szórványban élő magyar ajkú gyerekeket, vallási és nemzeti nevelésben részesítve őket.

Az alapítványnak minden segítség jól jön, a törvény értelmében jogosult arra, hogy fogadják a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlását. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány adószáma: 18106802-1-41.

(További információk a www.devaigyerekek.hu, valamint a www.csango.ro oldalon olvashatók.)

V. Nagy Viktória, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

5. évfolyam 15. szám, 2005.04.14.