2010. július 10-én Böjte Csaba ferences szerzetes hálaadó szentmisét tartott Budapesten, a Szent István-bazilikában.

 

 

A bazilika környéki utcákban Nagyszalontáról, Pusztináról, Parajdról, Kisiratosról, Déváról érkezett gyerekekkel tele autóbuszok parkoltak. Figyelmünket nem kerülték el a szlovákiai buszok sem, mert tőlünk is érkeztek szép számmal hívők. A főbejáratnál már ismerősként üdvözölhettük a nagyszalontai ház igazgatónőjét, Pál Marikát, aki mint mindig, mosolygósan, vidáman beszélgetett és közben dolgozott: árulta a Böjte-köteteket. Zsúfolásig megtelt a templom, Déváról is megékeztek az ismerős nevelők gyermekeikkel. Később a tömegben megpillantottuk Jucika mamát, Csaba testvér édesanyját. Az oltár előtt felsorakoztak a gyerekek, akik ez előbb felsorolt helyekről érkeztek, valamint a csíkszeredai Role együttes tagjai, akik a szentmise énekrendjét a 17. században élt csíksomlyói ferences szerzetes, Kájoni János anyagából válogatták és dalaikkal, zenéjükkel valóban csodálatossá varázsolták az ünnepi szertartást. Csaba testvér megint a maga őszinte egyszerűségével és meghatottan szólt a hívőkhöz: „Drága gyermekeinkkel e szentmisében szeretnénk megköszönni a bennünket szerető, segítő anyaországi testvéreinknek a lehetőséget, a kettős állampolgárságról szóló hatalmas kaput, melyen keresztül felemelt fővel beléphetünk egymáshoz.

Szeretnénk együtt imádkozni, hogy ez a szép, tiszta szívek vágyából megszületett lehetőség valósággá váljon.” Tudjuk nagyon jól, hogy az erdélyi magyarság erre a lehetőségre mélyen vágyott, ezt nemcsak Csaba atyától hallottam, hanem más székely emberektől is, akik nem palástolták csalódottságukat, mikor ez kudarcba fulladt. Böjte atya már többszörösen bizonyította a gyermekei által, hogy ő nem tesz különbséget román és magyar gyermek között. Most is kijelentette, ha megnézzük a gyermekeit, akkor látni fogjuk, hogy a csokibarnától a fehérig mindenféle bőrszínű gyermeke van és mindegyik értékes. Kiemelte, hogy kéri a jó Istent, hogy legyünk már végre testvérek, ne gyűlölködők, akik folyamatosan nyafognak és közben nem csinálnak semmit. A szentmise végére még volt meglepetés bőven, Csaba testvér soha nem érkezik üres kézzel. Ünnepi szavalatokat, énekeket hallhattunk felnőttektől, gyermekektől egyaránt, a székely és csángó fiúktól meg egy szál fehér rózsát kaptunk emlékül. Az áldás után Jucika mamát kerestük meg. Neki mindig van biztató szava, kifogyhatatlan az ő türelme, rengetegen várták, mert jelenleg a lányánál pihen Budapesten. Sikeresen megtaláltuk őt a fiával együtt, aki, mint mindig, most is nehezen látszott ki az emberek gyűrűjéből. Türelmesen dedikált, mosolygott, kifejezte hálás köszönetét.

 A jó Isten kegyelme áradjon mindnyájunkra és tartson meg bennünket szeretetben.

(ma) – és mindenkor :-)

www.spesnet.info